Nehezen megszülető lemezek

Vágólapra másolva!
Úgy tűnik, hogy több mint egy évtizedes munka után most már tényleg elkészült a Guns n' Roses Chinese Democracy című nagylemeze. Nem ez az első eset a pop világában, hogy egy zenekar nagy nehézségek árán veszi fel új albumát. A késlekedésnek számos oka lehet: maximalizmus, szerzői válság, magas elvárásoknak való megfelelés, és még ki tudja, mi minden más. Az alábbiakban összeszedtünk néhány olyan lemezt, amely nagyon nehezen akar(t) megszületni.
Vágólapra másolva!

My Bloody Valentine: Loveless

Az itthon kevésbé ismert My Bloody Valentine a korszak egyik legjobb albumát készítette el a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. A hazánkba manapság gyakran látogató Alan McGee által vezetett Creation lemezcég azzal a céllal szerződtette a cipőbámulós noise-pop zenekart 1989-ben, hogy náluk készítsék el a második nagylemezüket, a Loveless-t. A szerződésben rögzítették, hogy nem kell aggódniuk semmi miatt, csak végezzék a munkájukat. Így is tettek, a zenekar szinte folyamatosan a stúdióban ült, az elköltött 250-500 ezer font azonban majdnem csődbe jutatta a Creationt. (Talán sosem ismerte volna meg a világ az Oasist, ha így történt volna.)

Az együttes két év alatt összesen 19 stúdióban dolgozott a lemezzel, mely idő alatt folyamatosan kísérletezgettek az új hangzásokkal. Sok hangmérnököt béreltek fel majd rúgtak ki a hónapok során, míg végül 1991. november 4-én a boltok polcaira került a Loveless. Azt mondhatjuk, hogy megérte a szöszölés, hiszen tényleg remekmű született, sokan - többek között a mértékadó Pitchforkmedia - egyenesen az évtized legjobb lemezének titulálták.

Stereo MC's: Deep Down & Dirty

A pepecselés igazi nagymesterévé vált a Stereo MC's, akiknek a nagysikerű Connected című albuma 1992-ben jelent meg, s olyan elvárásokat támasztott az együttessel szemben, hogy kilenc évig képtelenek voltak új lemezt kiadni. A hiphop, az elektronikus zene és az acid-jazz megfelelő arányú keverékével önálló stílust teremtettek, a Connected című lemezük címadó dala még ma is a klubok kedvence.

A Deep Down & Dirty végül 2001-ben jelent meg. A hosszú szünetnek az volt az oka, hogy Nick Hallam és Rob Birch csapata nem akarta ismételni önmagát, s a teljes megújulást választotta. Az együttes közlése szerint a kilenc év alatt végig a lemezen dolgoztak, de a perfekcionista mentalitásuknak köszönhetően sok felvétel landolt a lomtárban, s mindig teljesen elölről kezdték a dalírást. Az eredmény aztán a rajongókat is kielégítette, az előző koronghoz hasonlóan slágeres lemezt sikerült letenni az asztalra.

Michael Hutchence: Michael Hutchence

Az eddig felsoroltakhoz képest egészen más okból késett Michael Hutchencenek, az INXS egykori frontemberének a szólólemeze. A zenész 1995-ben kezdte el felvenni első szólóalbumát, majd a munkát egészen a haláláig folytatta. Menet közben az INXS-szel is készített újabb nagylemezt, de mikor volt egy kis szabadideje, a saját projektjére koncentrált. 1997-ben aztán az INXS Elegantly Wasted turnéja közben Hutchence-t saját övére meztelenül felakasztva találták meg egy sidney-i hotelben.

A tragikus eset után elővették a szólófelvételeit, s zenész barátai, a Black Grape producere, Danny Saber és a Gang of Four gitárosa, Andy Gill fejezték be a munkálatokat. A címnélküli lemez végül 1999-ben került a boltok polcaira. A korong utolsó dalához Bono írt szöveget, és természetesen ő is énekelte azt fel.