Mariah Carey nyerő képlete

Mariah Carey ott folytatja, ahol három éve abbahagyta, és a saját hangja helyett inkább nagynevű és profi segítőiben bízik. "Kötelezően" gyengébb folytatással állt elő a két évvel ezelőtti sikereit üldöző Kooks, nem tud igazán hibázni a belgák bezzeg-zenekara, a dEUS. A kötelező minimumot hozza a vissztérő progrock-szupergrupp Asia, és a nyolcvanas évekbe kalandozik vissza a franciák új elektronikus kedvence, az M83. Lemezajánló.

The Kooks: Konk

Várakozások: A brightoni The Kooks két évvel debütáló albuma után állt elő a sokszor vízválasztónak tartott második lemezével. A Luke Pritchard vezette együttesnek még szerencséje volt, épp időben érkezett akkor, amikor még nem volt túltermelési válság a Brit-szigeteken a gitárzenekarokból. Sőt, egy olyan hullámban robbant be, amikor unikumnak hatott, hogy a slágerlistára nagyon fiatal srácok kerülnek fel. A debütáló munkájuk egyszerre került a boltok polcaira az agyonhájpolt Arctic Monkeys első albumával, így az állandó hasonlítgatás elkerülhetetlen volt. A médiafelhajtásból a Kooksnak kevesebb jutott, ám ez nem jelenti azt, hogy az Inside In/Inside Out gyengébb lemez lett volna, mint a majmok debütálása. Míg a rivális már tavaly elkészítette a folytatást, a brightoni srácok több energiát öltek bele az új lemez munkálataiba. A drogproblémákkal küzdő basszgitárosukat elveszítő Pritchardék 80-90 dalt írtak a két év alatt, így volt miből kiválogatni a 12+1 számot.

Eredmény: A lemez felvételei a tavalyi év végén zajlottak, s mindössze hat hetet vettek igénybe. A munkálatok legnagyobb részére a Kinks-es Ray Davies Konk nevű, észak-londoni stúdiójában került sor, a cím tehát innen jött. A felvételek Tony Hoffer (Beck, Air, The Fratellis, Supergrass stb.) producer felügyelete alatt zajlottak. Az eredmény impozáns lett, mely méltó folytatása a két évvel ezelőtti debütalbumnak: slágeres, könnyed, fiatalos nyári muzsikát hallhatunk a srácoktól még mindig, ám az eredetiség továbbra sem jellemzi a zenekart. A nyitó See The Sun stílusos indítás, előrevetíti az egész lemez hangulatát, s a folytatásban sem vesznek vissza az azonnal bombázó slágerekből. Az album két igazán erős dala a Gap, mely a végére merengőbe hajlik, és a kaotikus Sway, mely dühével hívja fel a figyelmet, de ezeken kívül is vannak menő pillanatok a lemezen, noha nem annyi, mint a milliós példányszámban elkelő debütálásból. A Kooks elég nagy rajongótáborral rendelkezik ahhoz, hogy átvészelje a lassan kötelezően gyengébb második album viszontagságait, ezért a harmadikra akár még ki is találhatnak valami izgalmasabbat.

Kiknek ajánlható: A könnyed nyári gitárpop híveinek, szigorúan 23 éves kor alatt.

Olyan, mint: Egy perfekt poplemez light verziója, igazi nyári fesztiválhangulatban.

(DG)