Egy magyar fényképész, aki Amerikában forradalmasította a divatfotózást, egy hős államférfi, aki súlyosan depressziós volt és egy mexikói nő, aki védfalat épített maga köré álmokból és színekből. Többek közt velük találkozhatunk az ősszel, valamint azt is megtudhatjuk, hogy lett az ostor és a parasztgúnya nemzeti ikonográfiánk kelléke. Kiállításajánlónk következik, szeles hétvégékre. 

Világhírű magyar fotósok

Robert Capa után most egy másik külföldön híressé lett magyar fotóst mutat be október 7-től a budapesti Ludwig Múzeum Think While You Shoot című kiállítása. Martin Munkacsi a múlt század harmincas-negyvenes éveiben Berlinben és az Egyesült Államokban lett világhírű fotóriporter, főleg újszerű divatfotói és dinamikus riportjai révén. Elképesztő érzéke volt a mozgáshoz. Hihetetlen pillanatokat örökített meg képein, például ahogy vízesésként felcsapódik egy tócsa a motoros mögött, ahogy az ugrás lendületétől libben az ugrónő fürdőruhapántja vagy ahogy Tibor von Halmay színész-táncos ebédszünetben felugrik a falra. Olyan sportfotót, amin éppen a levegőben rugaszkodik a focista, előtte nem készített senki. A divatfotó világába is ezt a dinamizmust csempészte be. Korábban műtermekben készítették a felvételeket, Munkácsi decemberben is kihajtotta a fürdőruha-fotózáshoz a manökeneket a tengerpartra, és kérte, szaladgáljanak csak, majd ő fényképez.

A Ludwig Múzeumba egy nemzetközi vándorkiállítás érkezik. A német divatfotós, F. C. Gundlach a hetvenes években találkozott az akkor már feledésbe merült Martin Munkacsi képeivel, és mivel teljesen elbűvölték a kolléga fotói, elkezdte gyűjteni őket. A kiállítás anyaga az ő képeiből, az Ulster német médiaügynökség gyűjteményéből, a New York-i International Center of Photography Munkacsi-archívumából és a Joan Munkacsi által őrzött hagyatékból áll össze. A 280 képet felvonultató kiállítás elsőként Hamburgban nyílt meg 2005-ben, majd Berlinben, New Yorkban, San Franciscóban és Moszkvában volt látható, mielőtt ősszel Budapestre érkezett volna. A képeket Gundlach válogatta.

A tárlat részben kronologikusan, részben tematikusan tárja elénk Munkacsi lendületes világát a pesti bérház udvarán gramofonzenére ugráló gyerekektől az olyan hollywoodi sztárokig, mint Fred Astaire, Louis Armstrong, Marlene Dietrich vagy Katherine Hepburn. Közte pedig két évtized munkája: strandoló nők, fürdőruhában síelő Leni Riefenstahl, Hitler hatalomátvétele, menetelő nácik, utazások Afrikába (itt született a híres Tanganyika-tavi kép, ami mai számítások szerint nem is ott, hanem Libériában készült), focimeccset bámuló izgatott arcok és a Harper's Bazaarnak készített újító divatképek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
"Munkácsi csodálatos világa" - részlet a kiállításból |  Fotó: Tuba Zoltán |  Nézz még képeket a megnyitóról!

Ahogy Herr Gundlach is kiemelte, Munkacsi vonzerejét nagyrészt az adja, hogy "benne él a korában", és képeivel annak az időszaknak a riutmusát és levegőjét tudja megmutatni. Ahogy a leányiskolában a kislányok egymás haját fonják, ahogy az omnibusz tetejéről feszülten nézelődik egy pár, ahogy a berlini bál résztvevői hanyag eleganciával dőlnek hátra vagy ahogy az amerikai sajtómágnás babája csupa tüllben álldogál. Munkacsit nem a vonalak és elvont alakzatok érdekelték, hanem az emberek és a mozgás - nem csoda, ha képei elevensége máig hat.

A kiállítás mellé a múzeum nemcsak katalógust és ingyenesen elvihető brosúrát adott ki, hanem egy szintén ingyenes "magazin"-t, vagyis reklámanyagot is, amely újságokba fűzve, kulturális intézmények terjesztve népszerűsíti a kiállítást. A kiadvány érdekessége, hogy hat ma élő hazai divatfotós reflektál benne fotókkal Munkacsi stílusára.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A strandon |  Fotó: Tuba Zoltán |  Még több kép a megnyitóról!

A Szépművészeti Múzeumban szintén a magyar fotóművészet egy fontos alakjának nyílik majd kiállítása október végén. Lucien Hervé - vagyis Elkán László - a Martin Munkacsi, Robert Capa vagy André Kertész nevével fémjelzett magyar fotográfus-nemzedék tagja. Ő Párizsban lett híres művészien megkomponált építészeti fotóival. 2007-ben hunyt el, halála után egy évvel a Mai Manó Fotográfusok Házában már látható volt egy kiállítás műveiből, de a Szépművészeti Múzeum a fotós más képeire koncentrál. A két éve nyílt kiállítás portrékat, párizsi életképeket és a híres Eiffel-toronyról készített fotókat sorakoztatta fel, közel száz művet. A Szépművészeti Múzeum kiállítása sem lesz sokkal nagyobb, viszont kifejezetten Hervé építészeti fotóira helyezik a hangsúlyt, vagyis az életműnek arra a részére, amelyet eddig nem láthattunk, és amely híressé tette a fotóst.

Hervé készített képeket  Frank Lloyd Wright, Walter Gropius, Alvar Aalto, Kenzo Tange épületeiről, de igazán a stílusteremtő francia építész, Le Corbusier munkatársaként híresült el. Fényképeit a minimalista látásmód tette különlegessé, hagyta, hogy fotóin a vonalak és görbék csupasz geometriája domináljon. Így amíg mások robosztus épületfotókat készítettek Le Corbusier feszes funkcionalista építményeiről, addig Hervé lággyá változtatta azokat.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Egy Hervé-fotó a két évvel ezelőtti kiállításról |  Fotó: Hirling Bálint  | Nézz még képeket!

A kiállítás kurátora Baki Péter, a kecskeméti fotográfiai múzeum alapítója lesz, aki a Szépművészeti Múzeum korábbi sikeres Lélek és test című fotókiállítását is rendezte. A tárlat megnyitóján a fotós özvegye is részt vesz.

Ahhoz, hogy egy másik híres magyar fotóművész, André Kertész nagy retrospektív kiállítását láthassuk, még egy évet várnunk kell: Párizsban szeptember végén nyílt meg az a tárlat, amely majd jövő ősszel a Magyar Nemzeti Múzeumban lesz látható. De így lassan körbeérünk: már csak Brassi hiányzik, hogy a néhány évvel ezelőtt felfedezett magyar fotósnemzedék tagjait mind megismerjük. 

Persze nemcsak olyan fotóművészeink vannak, akik külföldre költöztek: Escher Károly szintén ennek a generációnak volt tagja, de ő itthon maradt, és az Est lapok vezető fényképészeként majd fél évszázadig mindig ott volt, ahol történt valami. Fotózta Walter Gropiust, Thomas Mannt, József Attilát, munkásokat és koldusokat. Nagy kár, hogy születésének 120-dik évfordulóján nem egy nagyobb, reprezentatív kiállítás nyílik műveiből, amelyből a nagyközönség is megismerhetné a munkáját - hanem három kisebb. A Mai Manó Ház (október 22-től) az életmű legfontosabb pillanatait kívánja bemutatni Az ismeretlen ismerős című tárlaton, az Országos Széchényi Könyvtár az ott őrzött Escher-negatívokra építve zömmel ismeretlen képeit sorakoztatja fel, a József Attila Klub pedig ugyancsak még nem látott, köz- és magángyűjteményekben fennmaradt felvételeiből rendez tárlatot.

A nemzet jó hívószó

A Magyar Nemzeti Galériábannovember 4-én nyílik meg a Nemzet és művészet című kiállítás, amely főleg témája miatt hangzik nagyon érdekesen. A kiállítás annak ered nyomába, milyen szerepet vállalt magára a képzőművészet a 19. század nagy vállalkozásában, a magyar nemzet és identitás kitalálásában. A Galéria szereti egy-egy életmű vagy festészeti kor köré építeni kiállításait, pedig sokkal izgalmasabb tárlatok születhetnek egy-egy téma köré építve - ezért is várjuk kíváncsian a mostanit. A nemzet jó hívószó: provokatív, ellentmondásos, mindannyiunkat érdeklő, érzékeny téma. Annak ellenére, hogy sokat tanultunk az iskolában a 19. századi nemzeti mozgalmakról, sokan hajlamosak a "nemzet"-et valami szakrális, istentől való dolognak tekinteni, és nem történelmi képződménynek, amelynek kitalálásán ("megkonstruálásán") írók, költők, festők és politikusok buzgólkodtak bőszen különböző eszközökkel.

Forrás: Magyar Nemzeti Galéria
Csontváry Kosztka Tivadar: Vihar a Hortobágyon, 1903

A kiállítás arra vállalkozik, hogy a gyűjteményből kiemelt képek segítségével ezekre az "eszközökre" mutasson rá: hogyan lettek történelmi mítoszok vagy népies motívumok fontos szereplői és vizuális markerei a magyarság öndefiníciójának. Egy képzőművészeti kiállításnak nem lenne feltétlenül feladata, hogy bemutassa, hogyan alakult ki a nemzetfogalom, miért éppen a földműves parasztok lettek a megszülető nemzet ideáljai (addig a nemesség számított a magyarság identifikációs bázisául), vagy hogy más országokban milyen jellegzetességekkel ment végbe a nemzetté válás folyamata. De azért drukkolunk, hogy legyen elég energia és figyelem a képek mögött megbújó sztorit is elmesélni - vagy legalábbis reflektálni rá -, hiszen ebben a kiállításban ez lenne az igazán fontos és érdekes.

A tárlat egyik kurátora, Veszprémi Nóra elmesélte nekünk, a kiállítás kitekint az irodalomban zajló hasonló folyamatokra, és hogy lesz olyan része a tárlatnak, amelyben olyan, különböző történelmi hősök kultuszával foglalkoznak majd, mint például a száműzött Kossuth, a haldokló Petőfi vagy a várból kirontó Zrínyi. "Zrínyi története olyan magyar történelmi mítosz, amely az osztrákok szempontjából is elfogadható volt" - magyarázta a kurátor, miért válhatott akkoriban fontos történetté épp Zrínyié -, " ráadásul a harcoló Zrínyi és leszármazottja, a költő Zrínyi azt sugallták együtt, a magyarok nemcsak a kardforgatásban, hanem a kultúrában is az élen járnak." A tárlaton a 19. századi magyar festészet legnagyobb alakjainak műveivel fogunk találkozni: Markó Károly, Lotz Károly, Barabás Miklós, Madarász Viktor, Székely Bertalan, illetve mivel a kiállítás az első világháborúig megy el, ezért a századforduló olyan alkotói is előkerülnek majd, mint Fényes Adolf, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar.

Széchenyi, a depressziós

Látványosan és érdekesen mutatja be a 150 évvel ezelőtt elhunyt Széchenyi István alakját és utóéletét a Magyar Nemzeti Múzeumban  Széchenyi világai címmel október 9-én nyílt tárlat. A kiállítás nem a hagyományos kronologikus rendben dolgozza fel a politikus életét, helyette kiemeli a tematikus csomópontokat, és közben sok információval és új hangsúlyokkal próbál meg életet lehelni az iskolai tananyagként megismert alakba. Mivel az iskolában Széchenyi politikai reformnézeteit és -intézkedéseit biflázzuk százszámra, itt jól jön, hogy a Hitel, a Stádium, az Akadémia alapítása, a lovi, a különböző egyletek nincsenek túlbeszélve. (Szerencsére Széchenyi szerelmi élete sem - azt a filmből volt alkalmunk közelebbről megismerni.) Az összes reformötletet a Lánchíd a magyar fellendülés emblematikus jelképeként fogja össze.

Fotó: Dömötör Ágnes [origo]
A Lánchíd makettje |  Fotó: Dömötör Ági

Megtudunk viszont olyan dolgokat Széchenyiről, amit eddig nem tudtunk: borderline személyiségzavarban szenvedett, állandó önvád gyötörte, szeszélyesen, több nyelven jegyzetelt, fiának, Bélának verset írt, és végül sosem ment át azon a hídon, aminek ötlete benne fogant meg. A kiállítás legerősebb része az a terem, amely a döblingi éveket foglalja össze. Az elmegyógyintézetben használt fotel alatt árnyvideó fut, amelyben Tolcsvay Antal plébános hátborzongató szavai ecsetelik az öngyilkosság Széchenyi által biztosnak ítélt módszerét (a film megtekintése 12 éven aluliaknak szülői felügyelet mellett ajánlott). Közben a falakon naplórészletek, különböző idézetek és képsorok peregnek, látványos élményegésszé forrva össze. Ha a történész és puritán muzeulógus szakmaibeliek kedvence nem is lesz ez a terem, de a látogatóké biztos. A sötét falak és horror-hangok között egy pillanat alatt meg lehet érteni, milyen lehetett a szabadságharc alatt, majd utána szétszakadt idegekkel egy messzi szanatóriumban az országot siratni. A modern elemek nem merülnek ki ebben: a Lánchíd-teremben érintőképernyővel irányítható képernyőn lehet beazonosítani a szereplőket Barabás Miklós a Lánchíd avatását ábrázoló festményén.

Fotó: Dömötör Ágnes [origo]
A döblingi karosszék (másolata) |  Fotó: Dömötör Ági

A kiállítás utolsó tematikai egysége a gyászban szinte azonnal megjelenő kultuszt dokumentálja, ez is hihetetlenül érdekes rész, ki hitte volna, hogy ennyi giccset képesek voltak vásárolni az emberek már akkor is? Széchenyi-gyászkarperec, Széchenyi-tányér, Széchenyi-pohár, Széchenyi-gipszmellszobor, emléklap, virágfüzéres portré és sok egyéb furcsa tárgy született a politikus 1860-as halála után. A kiállítás végén ne rohanjunk, itt esik szó ugyanis Széchenyi utóéletéről: arról, hogyan használta fel nézeteit ideológiai bázisul a Horthy nevével fémjelzett korszak, miért tartotta kívánatosnak inkább Petőfi és Kossuth nevét emlegetni a kommunista hatalom, és hogyan került elő megint a neve a diktatúra enyhülésekor. A Széchenyi-kultuszt tárgyaló részbe még Orbán Viktor is bekerült.

Bécs-Budapest tengely

Azoknak, akik nem szeretnek utazni, a Szépművészeti Múzeum házhoz hozta Bécset: az Albertina Múzeum egyik korábbi időszaki kiállítása látható a Hősök terén január 23-ig Nuda Veritas, Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei címmel. A szecessziós stílus dekoratív kacskaringóival legalább annyira képes rabul ejteni az embert, mint a múzeum korábbi kiállításain felvonultatott impresszionista vagy posztimpresszionista (Van Gogh) lendületes ecsetvonások. De most is készüljünk fel, a kiállított anyag kevésbé impozáns, mint amit a cím alapján remélnénk.

Forrás: MTI
A Nuda Veritas |  Fotó: MTI

A bemutatott anyagnak csupán 20 százaléka festmény, a többi grafika (az Albertina őrzi a világ egyik legnagyobb grafikai gyűjteményét), Gustav Klimt munkái pedig csupán a tárlat negyedét teszik ki. A híres festmények közül csupán eggyel nézhetünk farkasszemet, a kiállítás címét is adó Nuda Veritas-szal. A festő leghíresebb műveiért a bécsi Belvederéig kell mennünk (a világ legnagyobb Klimt-gyűjteményével rendelkező múzeum, a Csók-ot is itt őrzik). Ráadásul a Szépművészeti Múzeum kiállítása a szecesszió kezdeteit kívánja bemutatni, Klimt híres "arany korszaka" már nem esik ebbe bele. Viszont Klimtnek egy Európában eddig még sohasem látott művét láthatja a magyar közönség, a Japánból kölcsönzött Arany lovag-ot. A Szépművészeti Múzeum a szecessziós kiállítással, Hervé fotóival és a kolumbiai Botero dundi nőivel búcsúzik a közönségtől: jövő februártól szeptemberig bővítés miatt zárva tart.

Mivel csak pár órás vonat- vagy autóút választ el minket egy kisebb városrésznyi múzeumtömbtől és egy sereg hatalmas kiállítástól, mi sem állunk meg az országhatárnál. Bécsben egy tárlatot biztosan kötelező levadászni ősszel: a Kunstforumban december 9-ig látható a mexikói festőnő, Frida Kahlo műveiből nyílt retrospektív életmű-kiállítás. Ennél közelebb jó darabig nem fog hozzánk jönni Frida Kahlo-kiállítás, most kell megnézni. Frida Kahlo a latin-amerikai művészet egyik legizgalmasabb alakja, aki színes szürreális vásznakon örökítette meg érzelmi viharait és önmarcangoló fantáziáit. A Salma Hayek főszereplésével készült film szélesebb körben is ismertté tette a festőnőt, de gyönyörű, dzsungelszerű, eleven és fájdalmas festői világával érdemes élőben megismerkedni.

Forrás: AFP
Frida Kahlo: Önarckép tövisnyaklánccal és kolibrivel | Fotó: AFP

A kurátor, Helga Prignitz-Poda a valaha volt legnagyobb Frida Kahlo retrospektív kiállítást akarta tető alá hozni, és bár nem tudjuk, legek tekintetében hogy áll végül a tárlat, egy biztos: nagyon gazdag és szépen összeszedett munka, ami átfogó képet ad Frida Kahlo munkájáról. A tárlat elején egy nagy teremnyi fotó ismertet meg minket a festőnő életével. Láthatjuk házát, furcsa frizuráit, büszkén viselt mexikói ruháit és életének nagy szerelmét, a pocakos Diego Rivera festőművészt, akivel héjanász-szerű házasságuk Frida Kahlo festményeinek örök témája. A festmények között jó néhány ismerős világhírű vásznat fogunk találni (főleg önarcképek), de a kevésbé ismert képek között is rengeteg érdekes akad, például nagyon szívbemarkolóak azok, amelyeket az asszony vetélése után készített a kórházban.

A kiállításon 150 mű látható, ebből hatvan festmény és kilencven grafika, valamint a fotók és néhány személyes tárgy, például az a gipszfűző is, amelyet Frida Kahlo híres-hírhedt baleset után viselt hosszú hónapokig. A kiállítás korábban a berlini Martin Gropius Hausban volt látható, ahol nyár végén 235 ezres látogatórekorddal zárt, ezután érkezett a bécsi Kunstforumba. A jegyek 10 euróba (kb. 2700-2800 Ft) kerülnek.

Roman Polanski. Színész. Rendező

A világhírű, lengyel származású filmrendezőéletútját bemutató utazó kiállítást a lódzi Filmmúzeum állította össze plakátokból, standfotókból, werkképekból és más anyagokból. A tárlat bejárta már Sao Paolót, Londont, Prágát és a Berlinale filmfesztivált, és most október 19-től Budapesten, a Lengyel Intézetben (VI., Nagymező u. 15.) is látható. A kiállítás törzsanyaga a rendező-színész magángyűjteményéből származik, illetve a rendező barátai, Andrzej Wajda, Andrzej Kostenka, Gene Gutowski, Leopold Rene Nowak bocsátották a múzeum rendelkezésére a magántulajdonukat képező archív felvételeket.

Nehéz sport a múzeumbajárás

Forrás: MTIAz Ernst Múzeumban október 24-ig látható az Összefüggő terek című kiállítás, aminek különlegessége, hogy egy mászófalon át juthatunk be rá. A Téreltérítés Munkacsoport kültéri projektje nemcsak mozgási lehetőség - közben a kortárs művészet és a befogadó viszonyának vicces, ám plasztikus szimbólumát is nyújtja. Akinek sikerült bemásznia az ablakon, ingyen nézheti meg a kiállítást, a kényelmesebbeket a múzeum hagyományos bejárata várja. Bejutva különleges terekkel foglalkozó videoinstallációkat és ferde padlózatot láthatunk.

"Élménytanulás" az elképzelt ásatáson

A budapesti Király utcában pár éve nyílt Wax Kultúrgyár előszeretettel rendez tömegeket megcélzó, drága kiállításokat. Mostani, Ramszesz, az ásatás című kiállításuk is valószínűleg népszerű lesz. Október 3-tól egy elképzelt egyiptomi ásatást mutatnak be, ahol semmi sem eredeti, de az infókat a mobilodra kapod. Az "ásatás" II. Ramszesz egy templomát és a fáraó sírkamráját, illetve annak elképzelt rekonstrukcióját tárja fel. Az építményeket és tárgyakat egy magyar szobrászati cég 30 fős kivitelező stábja hónapokig át készítette. A látogatók a kiállítás elején fejlámpát kapnak, hogy a régész-élmény még teljesebb legyen. A jegyek 2900 Ft-ba kerülnek (diák: 2400 Ft, 14 év alatt 1900 Ft, családi jegy 8000 Ft).

Budapest, a miénk

A Soros György által alapított Nyitott Társadalom Alapítvány (OSA) 2010 tavaszán pályázatot hirdetett: olyan szubjektív Budapest-térképeket vártak, amelyek valamiképpen reflektálnak az utóbbi húsz év Budapestjének társadalmi változásaira. A beérkező művek között szerepel metró-mászófal, hangtérkép, posztszocialista emlékmű-hálózat, hangostérkép vakok és gyengénlátók számára, kapcsolati hálórajz és drogtérkép. A válogatott műveket október 20-tól láthatjuk a Centrális Galériában, a Szubjektív Budapest Tér-képek című kiállításon. (V., Arany János u. 32.).

Krinolin és tornűr

Biztosan nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket érdekel a régmúlt divatja. Hány alsószoknyát viseltek 150 éve a nők, hova kellett elhelyezni a púpos feneket kreáló tornűrt? Ebbe a világba áshatjuk bele magunkat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (V., Szent István tér 15.) Fardagály és kámvás rokolya című kiállításán, ahol a múzeum gyűjteményének legszebb divatképeit láthatjuk, több eredeti ruha és kiegészítő társaságában.