Mészáros Máté: A Micimackóban volt tömésem is

Többmillióan ismerik, csak nem tudnak róla, pedig Mészáros Máté generációja egyik legkarakteresebb színésze. A reklámból ismert hadarós "seftes csávó" tavaly szerződött át az egri színházból a Vígszínházba, ahol az új popos-látványos Rómeó és Júliában játszik. Az [origo]-nak beszélt a súlyáról, Shakespeare-ről és a szexről, valamint arról, miben különbözik a vidéki és a pesti színház. 

- Egerből szerződtél a Vígszínházba. Hogy jött ez a váltás?

- Eszenyi Enikő egyszercsak felhívott télen, hogy szeretne beszélni velem. Emlékszem, ültem Egerben egy borozóban, és azt gondoltam először, hogy valamibe hirtelen be kell ugrani. Míg nem érkezett ez a telefon, nem gondoltam arra, hogy elmenjek Egerből, bár sejtettem, hogy nyolc év elég lesz egy helyen. Úgy gondoltam, maradok még egy évet, aztán az igazgatóváltás adott egy lökést.

- Szerinted miért gondolt rád Eszenyi Enikő?

- Nem tudom. Zsámbékon rendszeresen megfordult, ahol a régi színművészetis osztályommal minden nyáron csinálunk egy előadást. Talán az is számít, hogy ugyanaz volt az osztályvezető tanárunk. Régebben a Színművészeti Egyetemen különböző szellemiségű tanárok vezettek osztályt. Általában attól függően, ki milyen osztályba kerül, és ki az osztályfőnöke, kicsit mást gondol a színházról. Eszenyi Enikőt és engem is tanított Horvai István, ilyen értelemben "egy iskolába" jártunk. A másik osztályvezető tanárom Máté Gábor volt.

Mészáros Mátéval Pécsett beszélgettünk | Fotó: Rick Zsófi

- Mi az, amit te tudsz a legjobban a korodbeli magyar színészek közül?

- Nem hiszem, hogy bármit is jobban tudnék. Az biztos, hogy van egy erős humoros vénám, amit lehet jó színpadi ritmusérzéknek is nevezni. Ez bohózatban jól jön, de Zsótér Sándor például akkor is kérte, hogy legyek humoros, mikor A velencei kalmár-ban Shylock szerepét játszottam. Minket így tanítottak. Egy drámai szerepben is elkezdem keresni, hogy lehet a nevetést előhozni egy-egy pillanatra, hogy lehet meglátni a mélységben az életnek azt a lehetetlenségét, amin már nevetni kell. Ez fordítva is igaz. Feydeau A hülyéjé-t játszottuk Egerben. Máté Gábor (a darab rendezője - a szerk.) mondta azt akkor, ez csak akkor lesz ellenállhatatlanul humoros, ha megmutatjuk, hogy a szereplők iszonyatos bajban vannak. A színházban mindig, minden helyzetnek meg kell mutatni a fonákját.

Piros flitterben és parókában Ötvös András oldalán: "a Mayá-t nehéz volt próbálni, a tűsarkú cipő és a balett-tánc sok volt egyszerre"

- Egy ismerősöm mondta rólad, hogy te leszel az új Csuja Imre. Neked mondtak már hasonlót?

- Nem, de értem, mire gondolsz. Eredetileg nem kéne, hogy így nézzek ki, tíz éve 35 kilóval kevesebb voltam. Ez az alkati kérdés vidéken nem volt probléma, de Budapesten az, mert könnyebben besorolódik az ember, és nehéz kitörni. Vidéken egy évben voltam Micimackó és Berger a Hair-ből. Jó, a Micimackó-ban volt tömésem is, de Budapesten nem osztják ugyanarra a színészre ezt a két szerepet.

- De ez lehetőséget is jelenthet neked, hiszen vékonydongájú fajtából rengeteg színész van, nem?

- Meg tudom lepni az embereket. Ránézésre azt gondolják rólam, hogy joviális, nehéz észjárású fickó, aztán kiderül, hogy elég gyors reagálású vagyok, és intenzíven tudok kiabálni.

"Pénzt profitáltam a reklámból, ismertséget nem" - a bankreklámot Gigor Attila rendezte

- Miben különbözik legjobban a Vígszínház az egri színháztól?

- Vidéken nagyobb műfaji sokszínűség van, emiatt egy színész többféle feladat elé állítódik. Ugyanakkor a bérletrendszer miatt minden évben van 8-10 bemutató, ami év végére ki is fut, a következő évadban nyolc másik bemutató van. Ez Pesten egész más. Az is furcsa, hogy a Vígszínházban a nézőtér és a színpad háromszor akkora, mint az egri színházban. Nehéz úgy beszélni, hogy abban a nagy térben érthető legyen. Kényes kérdés már az is, hogy ekkora színpadon hogy csinálj egyáltalán prózai színházat. Budapesten ekkora nézőtérrel már nincs próza, a hasonló méretű Madáchban, az Operettben zene megy. A Vígszínház minden este ezer embernek akar mutatni Shakespeare-t. Miközben az a fajta bensőséges, kimunkált színjátszás, ami erős egy 200 férőhelyes művészszínházban, hatásában nem jut el a Vígszínház erkélyéig. Ezért muszáj rendezésileg látványban gondolkozni, különben azt látod, hogy áll két pálcika a színpadon. A Radnótiban egy szép egymásra nézés is működik. Én a következő évadban még bőven elleszek azzal, hogy belőjem azt, hogy legyek érthető, és közben legyen különbség hang és hang között.

Mészáros Máté Lőrinc barátként sofőrködik a Rómeó és Júlia című előadásban, fent Varju Kálmán (Rómeó) és Bata Éva (Júlia) | Fotó: Almási J. Csaba

- A Rómeó és Júliá-ban Benvoliót és Lőrinc barátot játszod. Mindkettő vicces ziccerszerepnek tűnik. Tényleg azok?

- Benvolióra azt szokták mondani színházi berkekben, hogy felmondós szerep. Ha rád osztják, utána abban a színházban fel kell mondani, olyan pici és semmilyen szerep.

- Nem is gondoltam, hogy Benvolio ennyire ciki szerep.

- Mert ennyire jól játszom! (gúnyosan nevet) De sokat küszködtem a próbafolyamattal. Nem tudom, hogy játszanám, ha nem lennék mellette Lőrinc barát is. Így könnyebb volt Benvoliót is próbálnom.

Mészáros Máté (jobbra) Benvolióként a Rómeó és Júliá-ban | Fotó: Almási J. Csaba

- Milyen reakciókat látsz a nézőkön, hogy fogadja a közönség a Rómeó és Júliá-t?

- A kritikusok körében nem szokás szeretni a Vígszínházat mostanában, a Rómeó-t sem szerették különösebben. A nézőkben van egy figyelem, amennyire látom a színpadról. Bizonyos pontokon, például Mercutio halálakor, a fiatalokon feszült figyelmet látok. És van önfeledt, huhogós taps, ennyit érzékelek.

- Mikor néztem a Rómeó és Júliá-t, mellettem egy néni döbbenten szisszent fel az erőteljesebb fordítások hallatán, például a "szívem a gps-em"-nél. Benned volt félsz, mikor először olvastad a Varró Dani-féle fordítást, hogy a konzervatívabb nézőknél kiverheti a biztosítékot?

- Nem. Csak azt éreztem, hogy jó a szöveg. A Nyugat-os időkben divat volt, hogy túlfordítják a szövegeket. Néha még Shakespeare is egyszerűbben fogalmaz dolgokat, mint nálunk a fordítók. Shakespeare-nél vannak képek, metaforák: a Rómeó és Júliá-ban rengeteg utalás van a szexuális aktusra. Szerintem ez szenzációs fordítás, például amikor Rómeó és Mercutio beszélgetnek a buli után: "Na, ezt jól kiötölted!" "Te meg jól behatoltál." Arról van szó, hogy te otthagytál bennünket a buliban egy nő miatt, a farkad után mentél ahelyett, hogy velünk maradtál volna. Ez tipikus fiú-probléma, és az angolban is pont erről van szó.

Kovács Patríciával a Micimackó című előadásában | Fotó: Gál Gábor

- A POSzT-on szereplő egri Prolik-ban egy szélhámost játszol, aki behúzza a csőbe szegény fiatal lányt. Szeretted ezt a szerepet?

- A szerep jó, próbálni nehéz volt, mert évad végén csináltuk, a tavalyi POSzT után mentünk vissza főpróbázni. Egyébként nem vagyok elégedett, nem érzem, hogy sikerült volna megragadni a szerep lényegét. A kollégáim nagyon szépen játszanak benne, és a POSzT-on beugrik egy még egyetemista lány, Törőcsik Franciska. Érdemes megnézni.

Törőcsik Franciska és Mészáros Máté az egri Prolik-ban | Fotó: Gál Gábor

- Minden nyáron elő szoktátok adni a régi osztályoddal valamelyikőtöknek az életét Zsámbékon. Tavaly úgy tűnt, mintha örültél volna, hogy téged sorsoltak ki a következő előadás főhőséül. Jól láttam?

- Inkább fázom tőle. Végig kell gondolni az életemet, mint egy dramaturgnak, akinek egy 6000 oldalas drámát kell meghúznia.

- Félsz valamitől, hogy előkerül?

- Elváltak a szüleim, erről a többiek nem tudnak annyit, nem szoktam mesélni. Most hogy lassan közeledem ahhoz, hogy nekem is lesz családom, elkezdtem gondolkozni azon, mit hozok otthonról. Ez a téma foglalkoztat, szeretném, ha lenne róla szó az előadásban. De nem tudom, hogy az osztálytársaim mire cuppannak rá.

"Az egri Párnaember-t nagyon szerettem, a POSzT-on kaptam érte díjat is" | Fotó: Gál Gábor

- Gondoltatok rá, hogy nem csak kétszer-háromszor adjátok elő ezeket a zsámbéki előadásokat?

- Abban, hogy ez olyan jó, benne van a játszás lendülete is, meg az a két hét, amikor együtt vagyunk, és összerakjuk az előadást. Ha utólag elő kéne szedni és játszani havonta kétszer, talán nem is tűnne jónak.

- Mit fogsz a következő évadban játszani a Vígszínházban?

- A Lenni vagy nem lenni című régi Ernst Lubitsch-filmből készült egy színdarab, ebben játszom egy német katonatisztet, illetve Gothár Péter rendezi a Makrancos Katá-t, de abban még nem lehet tudni, ki leszek.