Még egyszer nem csinálnám végig - Fluor és Eckü a Quartnak

Fluor Tomi, Eckü, Hősök
Vágólapra másolva!
Fluor Tomi az elmúlt két év legsikeresebb hazai popsztárja, Eckü pedig az undegroundból indult népszerű hiphopegyüttes, a Hősök tagja. Közös számukból kiderül, hogy ki kivel van, a Quartnak pedig ezt bővebben is kifejtették. Kiderült az is, hogy miért végződött kórházban Fluor tavalyi éve, és hogy vett-e a Mizu jogdíjaiból balatoni nyaralót.
Vágólapra másolva!

Fotó: Magócsi Márton [origo]

Sokan gondolhatják a közös új számotok miatt, hogy ez az első együttműködésetek. Ezzel szemben mióta ismeritek egymást?

Eckü: 2002 körül találkoztunk először, méghozzá Székesfehérváron. Az akkor még létező Hiphop.hu szervezett egy bulit, mi azon léptünk föl a Hősökkel, és ott találkoztunk a Tomival és a baráti társaságával. Akkoriban három-négy havonta voltak ilyen bulik, tök sokan lejárogattak, elég komoly élet volt Fehérváron, a fél ország lent volt.

Azóta némileg elkanyarodtak az útjaitok, mennyiben visszatérés a Köpköde a hiphopos gyökereidhez?

Fluor: Nem mondanám visszatérésnek, mert eddig is nyomtam ezeket a trackeket, például a Csicskalángos is ilyen volt az előző lemezen, Ecküvel pedig ez a kilencedik közös dalunk. Annyi az újdonság, hogy eddig nem ezekhez készültek klipek, hanem inkább az elektrós dolgokhoz, most viszont eljött ennek is az ideje.

Eckü: Az tény, hogy elég sok embernek újdonság, hogy mi ketten együtt dolgozunk, és van ilyen minimális negatív feedback is, főleg azok közül, akik nem tudják, hogy ennek már vannak előzményei. Olyan arctól kaptam meg például, hogy eladtam magam, aki egy héttel azelőtt még pacsizott velem. Én amúgy azért örültem ennek a számnak, mert ez a cinkelős-csipkelődős hangnem közel áll hozzám, ráadásul Tominak is jól áll. Plusz a videoklip, hiszen az újabb érában ezek a színes klipek dominálnak, ez viszont az első fekete-fehér Fluor-videó, és amúgy is beleillik a portfólióba, mert kicsit ilyen szürreális valami. Egy nagyon jó, európai színvonalú klip, örülök, hogy a Tomi bevállalta ezt.

A klip rendezője, Miki 357 lassan nevezhető felkapott kliprendezőnek idehaza, ő kinek az ötlete volt?

Fluor: Igen, már elég sok klipet csinált, de főleg alter körökben (Supernem, Irie Maffia és Akkezdet Phiai közös szám stb.). Ismerjük a Mikit már négy-öt éve legalább, és nagyon tetszettek is a fotói, videói, nemrég pedig egy buliban ő hozta fel, hogy hallom, lesz egy közös számod az Ecküvel, szívesen csinálnék hozzá egy klipet. Nagyon örültem, hogy ilyen lelkes.

Eckü: Miki nagyon ügyes, igazi multifunkciós kreatív arc. A Hősök például neki köszönheti, hogy budapesti underground jameken (például Krime City Jam, OSG-k) részt tudtunk venni, de grafikai dolgokat is csinál. Amikor a forgatókönyvet átküldte, nem is értettem pontosan, de aztán minden összeállt.

Mit gondoltok arról, hogy a hiphop nagyon népszerű most Magyarországon, viszont van, aki szerint ez csak felszínes dolog, és magára a hiphopkultúrára ez nem vonatkozik.

Eckü: Igen, régebben az életérzés jobban megvolt, és akkor sokkal inkább beleásták magukat az emberek a hiphopkultúrába, ha megtetszett nekik a zene. Én is láttam az Artisjus összesítését az első félév legtöbbet nézett zenés videóiról, és bár bennünket a Hősökkel kifelejtettek valamiért, tény, hogy az első tíznek legalább a fele köthető így vagy úgy a hiphophoz, ami tök jó. Látszik, hogy van egy fogyasztói csoport, ahol ez a zene már része az életüknek, ugyanakkor például a fesztiválokon lemérhető, hogy hiába hallgatnak a fiatalok közül sokan hiphopot, ez még nem annyira fizetőképes réteg, hiszen még kevés hiphopelőadó játszik ezeken. De a népszerűség így is egyértelmű. Bár arról pont beszéltünk nemrég a Tomival, hogy az már nem lenne jó, ha visszajönne az is, hogy minden slágerbe kell egy rapbetét, mint a Tunyogi Orsi featuring Ganxsta Zolee volt. [nevet]

Fluor: A hiphop felfutásához a Viva is hozzájárul rendesen. Ahhoz képest, hogy még egy éve is elzárkózott a csatorna mindentől, ami nem cukormáz, az utóbbi hónapokban kinyílt, és ömlik belőle a hiphop. Most például én nagyon kúlnak tartom a Vivát, simán be is kapcsolom néha, és tetszik. Érdekes az is, hogy az internetről jövő témák sokkal jobban működnek, mint a széthájpolt, hatalmas sztárnak kikiáltott előadók, akiknek nincsenek is fellépéseik, és nem nézik a klipjeiket.

Eckü: Nekünk sokan be is szólnak, amiért a Viva játssza a klipjeinket. Pedig annak idején én is az MCM-en meg a német Viván csodálkoztam rá, hogy jé, itt van rap a tévében. Nem is értettem, hogy már 2008-2009-ben is készült egy csomó jó videoklip, és a Viva mégis olyan szarokat nyomott, amiket ki tudja, honnét kapartak elő. Ez a stílus már évek óta utat tört magának, már épp ideje volt. De tavaly még volt olyan műsor az RTL-en, amiben nekiálltak elmagyarázni, hogy mi az a hiphop. Az is fontos, hogy annyira nem nehéz egy hiphopszámot összehozni, HD kamerával könnyen lehet jó minőségű klipet csinálni hozzá, és a produktum létrehozásának és közreadásának folyamata igen hamar tud generálni figyelmet. De sok előadónak még meg kell tanulnia az önmenedzselést is, amellett, hogy az se árt, ha lesznek még tehetséges pofák, akikben nem feltétlenül konkurenciát látunk, de azt mondjuk, hogy de jó ez a szöveg.

Fotó: Rostás Bianka [origo]

Fluor: Azért hozzátenném, hogy sokan gondolják a rapről, hogy á, ilyet én is tudok csinálni, de épp annyira lehet ez bonyolult, mint mondjuk megtanulni énekelni, mert nem mindegy, hogy prozódiailag helyes-e, biceg-e az ütemen, aki nyomja és ilyenek. Igaz, a közönség nagy részének szerintem ez mindegy, mert fut egy-két olyan sablonos, giccses hiphop dolog is, ami meglepően népszerű. Meg aztán rengeteg olyan klipbe futok bele, hogy a jámbor arcú telepi kiscsávó elhitte, hogy Brooklynban van, és tolja ezt a gengszteresdit, közben meg anyu csinálja neki otthon a kakaót, szóval ezt azért nem kéne. [nevet]

Téged elég sok támadás ért a hiphopközegből is, nem?

Fluor: Az elmúlt másfél év erről szólt, boldog-boldogtalan rácsimpaszkodott arra, hogy bármit csinálok a Fluorral, az pörögni fog. Úgy voltam vele sokáig, hogy nem érdekel, mert méltatlannak éreztem az egészet, de mostanra eljutottam odáig, hogy nem akarok mindenkivel jó fej lenni. Ez az új dal is arról szól, hogy meguntam. A magyar pop egy része tényleg nagyon szar, és valamiért én testesítettem meg ebből mindent: például életemben soha nem playbackeltem a fellépéseimen, én lettem a playbackelő, miközben én is ugyanolyan rossznak tartom azokat, amiket ők utálnak. Az kimondottan vicces volt, amikor egy rendezvényen odajött például egy pöttöm kislány, hogy "a régi Fluor jobb volt". Hát hány éves voltál te akkor, mínusz négy? [nevet] Azért is született a dal, hogy helyrerakjam, ki kivel van, és hogy nem vagyok az a tipikus celeb, nem azt az oldalt képviselem, és nem is szimpatikus az a világ, amit megismertem az elmúlt másfél évben. Engem is hívtak a szarban fetrengős műsorba, nem vállaltam el.

Ez mit jelent, hogy nem vagy tipikus celeb? Nem szoktál bulizni Demcsák Zsuzsával?

Fluor: Hívnak celebbulikba, csak nem megyek el. Idén talán két-három ilyen jellegű eseményen voltam, de azok nagyjából kötelezők. Legutóbb a Viva Comet after partyn merészkedtem ki a VIP-ba, ahol aztán az egyik "szakmabeli" utálóm nem bírt magával, és betalált egy pofozkodásra. Szóval többet én oda se fogok menni, legalábbis az after bulit már kihagyom. Megtanultam, hogy ezeknek soha nincs jó végük. Vannak "sztár" barátaim, mint Brasch Bence vagy Istenes Bence, akikkel néha megiszunk egy-két sört - nem egy sznob helyen, hanem valami romkocsmában. Nem nagyon érint engem ez egész celeb dolog, noha értem, hogy sokat látják a fejem a tévében az emberek, de azért ennek a szónak negatív árnyalata van. Nekem a celeb az, aki három forintért az anyját is eladja, és magáért a szereplésért van ott, engem viszont pont ez a része nem érdekel.

Másfél éve találkoztunk utoljára, pont, mielőtt az egész ország megismerte volna a Mizut. Hogy élted meg az azóta eltelt időt?

Fluor: Egyrészt jó volt, mert sok jó élményt és rutint szereztem. Háromszáznál is több fellépés után most már azt is megoldanám, ha beraknának egy disznóólba fellépni, és közben rám ugrana a disznó. Mindenki azt gondolta, hogy nekem már csak hátra kellett dőlnöm, pedig gyakorlatilag egy napom nem volt pihenni. A tavalyi évem vége úgy nézett ki, hogy kórház, sugárban hányás, mert annyira kimerültem. Hetekig éreztem, hogy nem vagyok túl jól, és aztán négy napot végig is aludtam, magamhoz sem tértem, le kellett mindent mondanom. Fizikailag és lelkileg is kimerítő volt az az év, és ha most még egyszer végig kéne csinálnom, akkor nem is mennék bele. Iszonyatosan túlvállaltuk magunkat, pedig még így is csak minden negyedik-ötödik megkeresésre mondtunk igent. Arra végképp nem maradt energiám, hogy mindenkinek reagáljak, aki belém kötött. Most már azért lazább a dolog, de tavaly tényleg nem volt időm egyáltalán, se életem. Csütörtöktől vasárnapig heti tíz-tizenkét fellépés, folyamatosan műsorok, interjúk, fotózások, rohanás, koncentrálni, megfelelni, közben a dalokat is csinálni, klipeket előkészíteni, forgatni, több hétig tévéműsorokra, gálákra készülni, stúdiózni, próbálni... A végén fel is szedtem tizennégy kilót, brutálisan ki voltam. Mondjuk januárban le is dobtam egy tízest! [nevet] Most már viszont látom, hogy mit akarok a jövőben, és mit nem.

És mit tudsz változtatni? Fellépésekre így is fognak hívni, meg továbbra is be fognak szólni.

Fluor: Most már sokkal könnyebben tudok nemet mondani, és jobban kezelek mindent. Tavaly minden szét tudott vágni: a Kiszel Tündé-s videó után tényleg görcsben feküdtem napokig, lelkileg is megviseltek a dolgok. Most viszont már nem érdekel, hogy ki küld el a kurva anyámba, ha nem tetszik, akkor vegye be, és ennyi. [nevet]

Arra nem gondoltál, hogy kicsit másfajta közönség felé nyiss? Például hogy fellépj fesztiválokon, más jellegű műsort állíts össze?

Fluor: Tervben van elég sok minden, így egy élőzenés műsor is, már keresünk is zenészeket magam mellé. Akarok egy nagy bulit is, ahová elhívnék mindenkit, akivel dolgoztam már, a Hősöktől az Indigó Utcáig. Szeretnék akár jövőre, akár azután komolyabban nyomulni zenekarral, akár fesztiválokon, akár másutt. Az új albumon is szerepelnek majd élőzenés számok, de hiphoptrackek is, és persze marad az elektro is, nagyon vegyes lesz az egész. Miután ez kijön, szeretnék valami nagyobb szabású élőzenés show-t csinálni.

Fotó: Rostás Bianka [origo]

Amúgy a hiphophoz muszáj az élőzene? Nem mindenki gondolja úgy.

Eckü: Ez egyrészt a saját stílusodtól is függ, mert a dzsesszesebb hiphophoz például megy ez szerintem, másrészt vannak olyan helyek és klubok, ahová egyszerűen nem lehet elvinni az élőzenét, teljesen jó oda a DJ-s ügy is. Én úgy gondolom, mindkettőnek megvan a maga varázsa. Mi például a Veszprémi Utcazene Fesztiválon évek óta négy-ötezer ember előtt szoktunk fellépni, és sok olyan ember is megnéz ilyenkor bennünket, akik amúgy nem tartoznak a célcsoportba, mégis tetszik nekik. És a Tomi példája is mutatja, mennyire fontos az élő fellépés, hogy nemcsak virtuálisan létezel. Hiába kevés a lehetőség, hiába nincs pénzük a kluboknak, el kell menni és minél több helyen fellépni, bármilyenek is a körülmények.

Az a háromszáz fellépés milyen körülmények között zajlott le?

Fluor: Hát nem kell itt luxuskörülményekre gondolni: legtöbbször a backstage úgy néz ki, hogy egy raktárba beraknak, és kuporgok egy sörösrekeszen, amíg el nem kezdődik a fellépés, vagy kimegyek, és hülyülök az emberekkel. Nem egy olyan helyen jártam már, ahol a vécé csak annyi, hogy kimész, és lehugyozod a kaput. Sokszor kint ülök a kocsiban kezdésig, mert még az a legkulturáltabb, hiába gondolják sokan, hogy fürdünk a pezsgőben ilyenkor. Amúgy ezekkel nekem nincs bajom, jobban is szeretem, mint ha elhívnak valami puccos helyre, ahol ott feszül sok ember a VIP-ban, szóval inkább maradok az autóban.

Ha most valamiért hirtelen a teljes közönséged elfordulna tőled, akkor el kéne menned állást keresni, vagy már vagy olyan szinten, hogy ne kelljen?

Fluor: Attól már nem kell tartani, hogy egyik napról a másikra állásért kelljen kopogtatnom, mert azért jövedelmez a dolog. Azt viszont utálom, amikor az újságok megnézik a gázsit, és azt szorozzák fel, majd írnak egy hatalmas végösszeget havi keresetnek. Én például a fellépési pénzeknek a felét sem kapom meg, mert azon osztozunk mindannyian, akik érintettek vagyunk - a sofőr-technikus, a testőr, a menedzserem, a szervezőiroda -, meg persze megy a kiadómnak, amely mondjuk visszaforgatja a klipekbe és más hasonlókba, de tévedés azt gondolni, hogy én azt mind meg is kapom. Ahogy az sem igaz, hogy a tévés szereplésért pénz jár. Évente egy-két olyan műsorban lépek fel, amiért jár gázsi, de az is elmegy a költségekre. Plusz a jogdíj sem akkora összeg már, nekem most jött meg, amit a Mizuért utaltak.

És lesz belőle balatoni nyaraló?

Fluor: Maximum egy közepesen szar autó. [nevet] Nem rossz pénz egyébként, de régen voltak ezek a legendák, hogy a V-Tech harmincmilliót kapott jogdíjakból, ahhoz képest ez nem sok. Ezért sem értem, a nagy öregek miért vannak rám berágva, hogy én elveszem előlük a lehetőséget: egyrészt lehetősége mindenkinek van, másrészt régen sokkal nagyobb összegek voltak ebben, lemezeladások is voltak, meg a jogdíjból is több jutott. Ezen ma már mindenki spórol: nemrég lent voltam a Balatonon, és nem értettem, miért nem szól sehol sem a zene. Mondták, hogy be kéne fizetni a jogdíjat, úgyhogy se az étteremben, se a fagyizóban nem szól már a zene. A tévék is inkább a szomszédos országokból sugároznak, hogy ezt kikerüljék. Ez a YouTube-jogdíj meg a másik: itt sincs akkora pénzekről szó, mint amikről olvasni lehetett. Szerintem egy tízmilliós megtekintésű videó után nagyjából 300 ezer forintot kaphat valaki, de ez csak jövő májusban derül majd ki, akkor osztják a jogdíjakat. Bár én a Mizuval pont lecsúsztam erről, mert ott a 14 millió megtekintés túlnyomó része még a YouTube-szerződés előtt volt.

Fotó: Rostás Bianka [origo]

Elég sok negatívumot soroltál most fel, egyáltalán van miért irigyelni téged?

Fluor: Azt a mentalitást nem értem, hogy ha azt csinálod, amit szeretsz, az nem is munka, mert csak akkor dolgozol, ha ásol, és közben utálod a főnököd meg mindenki mást. Most, hogy egyre szarabb a helyzet itthon, és az emberek napról napra élnek, érezhető, hogy egyre fogy a jóindulat. Nyilván lehet is engem irigyelni, mert mondjuk nem kötött munkaidőben dolgozom, de attól még én sem ülök otthon, és lógatom a lábam. Tegnap voltam másodszor strandolni az idén, nagyjából ennyi időm van. Azt se nagyon fogják fel, hogy én napi 24 órában vagyok Fluor, és nekem nincs olyan, hogy na, délután négykor vége a melónak, aztán elmegyek, és csinálok valami mást. Rajtam mindig ott vannak a szemek, és a felelősség is. Én az elmúlt tíz évemet erre szántam, ezért vállaltam szar diákmelókat, hogy elkészülhessen a lemez, és rengeteg áldozatot hoztam ezért, amit nem biztos, hogy mindenki megtett volna. Ez egy folyamatosan pörgő valami, amiben ha az ember egy kicsit is hátradől, akkor lehet, hogy eltűnik egy időre. Vagy örökre. Egyébként meg nem is tudok hátradőlni, mert annyira lételemem ez az egész, hogy szöveget írok és csinálom a dolgaimat, mint az evés vagy az ivás.

Másfél éve azt mondtad, hogy SP egy nagy sztár, te hozzá képest egy laza srác vagy, aki mindenkivel leáll hülyéskedni. Ezt még mindig tartod?

Fluor: Hát nem. Most már jobb, de tavaly nagyon húzós volt, a kisboltig nem tudtam lemenni úgy, hogy ne kapjak az arcomba. Most is megesnek ilyenek, persze, de már ritkábban, idén például tízszer annyi pozitív visszajelzés jött, mint negatív. Talán már nem szúrom a szemét annyira az embereknek, hogy mindenáron oda akarjanak jönni. Amúgy is olyan vagyok, hogyha elmegyek egy fellépésre, akkor bárkivel eldumálok, ez azért megmaradt. Például SP imidzse azért más, ő egy hűvösebb karakter, akinek az "elérhetetlen" kategóriában kell maradnia.

A Mizut gyerekek és idősebbek is megszerették egy idő után, van egyáltalán komolyabb célközönséged?

Fluor: Ez érdekes, mert menet közben elég sokan felfedezték a régi zenéimet, és kialakult egy teljesen másfajta tábor is, akik egyetemi bulikon megvadulnak, és a Gecigránát a himnuszuk. De ezeket imádom, én is vaduláskor szeretek istenigazából fellépni. Elég erős a tiniréteg, de most már az én korosztályom is jobban elfogad: amikor például lent voltam a Balaton Soundon a Soerii & Poolekkel, mindenki tök jó fej volt, egyetlen buzizás vagy ilyesmi nem jött. Szóval többféle közegben is működik a dolog, és ez nem is baj, mert nem akarnék csak a tinikre építeni mindent, rájuk azért nem lehet annyira.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

Mikor lesz hallható az új lemez?

Fluor: Még az idén ki szeretném hozni, 20 vagy 21 szám állt össze eddig a fejemben. Lesznek vendégszereplők is, például a magyar hiphopból is közreműködnek majd nagy nevek, akiket még nem árulhatok el, de a diszlájkoló troll kiskölykök biztosan kiborulnak, mert nem tudják, hogy nekem mondhatni haverjaim azok, akikről azt hiszik, hogy utálnak engem. De lesznek alter körökből is vendégek.

És a Hősöknek mikor lesz albuma?

Eckü: Valószínűleg lesz 2013-ban, de még nem tudjuk, milyen formában. Nekem bejön az a munkametódus, hogy csinálgatnak egy-két single-t, készülnek videók, és ezekből összejön tíz-tizenkét szám, azt kiadjuk akár fizikai hanghordozón is, mondjuk úgy maximum ezer példányban. Ennyire azért még van kereslet. De ezeket a speckó digitális tartalmakat is szeretjük, amiket társítani lehet a lemezhez. Egyébként fellépéseink vannak rendesen, legalább havi tíz-tizenkettő, és be tudunk kerülni olyan produkcióba is, mint amilyen lesz az MR2 Szimfonik, ahol a rádió szimfonikus zenekara fog bennünket kísérni, sok menő alter zenekarral együtt. Bizakodva nézünk a jövőbe, és pozitívak vagyunk, mint az állat.