Létezik Magyarországon egészséges nemzeti öntudat

2014.10.30. 17:58

A Kossuth-díjas művész köré épült fel Magyarország legnépszerűbb népzenei formációja, amely tömegekhez hozta közelebb a népzenét. Jubileumi-születésnapi saját nagylemeze november elején jelenik meg a Fonó gondozásában. Csík Jánossal, a Csík Zenekar frontemberével beszélgettünk az elmúlt ötven évről, magyarságtudatról, a népzene szerepéről.

Bő egy évtizede volt egy majdnem végzetes balesete. Hogyan történt?

A nyíregyházi tanárképzőre jártam levelező képzésre, épp az első vizsgára készültem. Csúnya, ködös nap volt, 2002. november 29-e, sietni kellett. Belementem az előzésbe, és sajnos szembe jött egy busz. A nagy csatt után minden elsötétült, és csak mások elmeséléseiből tudom, mi történt.

Nem egyszerűen csak öntudatlan volt, hanem megállt a szíve, ugye?

Pár évvel később, egy koncert után elmentem a mentőautó mellett, amelyik minden koncerten ott áll, és a mentőorvos, aki a balesetemnél is szolgálatban volt, odaszólt: „Milyen szépen muzsikált ahhoz képest, hogy kétszer kellett újraéleszteni”.

Nem élt át úgynevezett halálközeli élményt?

Nagyon sokféle állapotot átéltem, de ilyesmiről nem tudok beszámolni.

Szilánkokra tört a bal karja, félt attól, hogy soha többet nem tud majd hegedülni?

Hónapokkal a baleset után behozattam a hegedűt a kórházba, és megpróbáltam rajta játszani. Kiderült, hogy másfél centi hiányzik a kezemből ahhoz, hogy rendesen le tudjam fogni a húrokat. Azt kértem, műtsék újra.

Kiderült, hogy másfél centi hiányzik a kezembőlFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Megtoldották a kezét?

Valahogy úgy.

Biztatták, hogy tud majd hegedülni?

Nem mondták, hogy nem. Kizártnak tartottam, hogy ne tudnék meggyógyulni. Úgy viszonyultam hozzá, mint egy tüdőgyulladáshoz. Mindegy, meddig tart, megfelelő gyógyszerekkel és kezeléssel előbb-utóbb meggyógyulok.

Mikor tudott először muzsikálni a baleset után?

Talán egy év is eltelt. Újra kellett tanulnom hegedülni. Na, nem a nulláról. A fejemben megvolt minden, de a kezemből sok minden elveszett. Volt úgy, hogy öt év múlva az ujjaim szinte maguktól lejátszottak olyan dallamot-futamot, amiről azt hittem, nem is tudom.

A 80-as években a népzene az ellenállás része volt, a politika nem nézte jó szemmel. Hogyan élte ezt meg?

Nem annyira tiltották, mint inkább tűrték. Később a rendőri jelentésekben feljegyezték rólunk, hogy irredenták és nacionalisták vagyunk. Ezek persze túlzások voltak, mint ahogy az itthoniak soha nem tudták megfogalmazni, mit is értenek pontosan nacionalizmus alatt. Ahhoz képest, hogy egy francia milyen szinten nacionalista, a lelkes nemzeti érzelmű magyar honpolgár is csak macskajancsi volt. A Securitate inkább megnehezítette a dolgunkat. Volt, hogy bevitték az embereket, akik segítettek nekünk a népdalgyűjtésekben, de mi igyekeztünk nem kényelmetlen helyzetbe hozni őket.

Újra kellett tanulnom hegedülniFotó: Dudás Szabolcs - Origo

A mai Magyarországon is elég nehéz megfogalmazni, mit is jelent a nemzeti öntudat. Hogy látja ezt?

Ma vagy túlzásba esnek, vagy egyszerűen nem tudják, mi az a nemzeti öntudat. Mi egészséges nemzeti öntudattal muzsikálunk. Hiszünk abban, hogy vannak értékeink, amelyekre büszkék lehetünk a magyar konyhától, zenétől kezdve a hadvezéreinken, hőseinken át az íróinkig, tudósainkig. A kirekesztő, bűnbakkereső magyarkodásnak nincs értelme, az ilyen nemzeti öntudatot károsnak tartom.

Miért nem lehet cigányozás és antiszemitizmus nélkül magyarnak lenni?

Akinek a másik emberrel van baja, annak először magába kéne nézni, és megvizsgálni ennek a kérdésnek a gyökerét.

Hogy lehet népzenészként egészséges nemzeti öntudatot közvetíteni?

A koncertjeinken bőven van rá alkalom, hogy újra és újra elmondjam, mi egy végtelenül gazdag nép vagyunk, csak kevesen tudjuk ezt kulturálisan valóban megélni. Az utóbbi 150-200 évben 5000 német népdalt gyűjtöttek össze, míg magyar nyelvterületen 250 000 dalt sikerült összeszedni. Mi ma is eleve autentikus magyar népzenét játszunk. Minél inkább úgy, ahogy a régiek szerették-tudták.

Mi ma is eleve autentikus magyar népzenét játszunkFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Honnan ez a zenei gazdagság?

A történelem viharaiban a magyarság sokféle nációval keveredett, ugyanakkor a kelta-szláv nyelvtengely közepén meg tudta őrizni sajátos gyökereit, és ez ott van ebben a gazdag zenei kaleidoszkópban. A németek is őrizték a maguk világát, de kevesebb külső hatás érte őket.

Az autentikus népzene a Csík zenekarnál is kiegészült világzenével. Miért? Hogy jobban eladható legyen?

A népzene, a néptáncmozgalom rétegműfaj volt, éppúgy, mint a dzsessz. A zenei stílusok keverése nyitás volt a szélesebb közönség felé. Amikor Lovasi András 2005-ben felkért, hogy játsszunk a Kispál és a Borz koncertjén, azt gondoltuk, á, ez nem fog működni. Először döbbent csend fogadta a produkciót, aztán kitörő tapsvihar. A közönség később már követelte, hogy ezzel foglalkozzunk. A mi munkánkban forradalminak hatott, az volt benne talán az új, hogy a népzene ölelte magához a rockzenét. Amúgy az Illés zenekar már a hatvanas években dolgozott balkán ritmusokkal, vagy feldolgozott egy erdélyi székely menyasszonyibúcsúzó-dallamot az Átkozott féltékenység című dalban. A Muzsikás együttes is készített feldolgozásokat, szóval megvoltak az előzmények.

A zenei stílusok keverése nyitás volt a szélesebb közönség feléFotó: Dudás Szabolcs - Origo

A világzenével átitatott népzenék bonyolultabbak? Izgalmasabb világot tárnak a hallgató elé?

A világzene kétségtelenül színesebb, mint egy autentikus népzene. Sok embert hamarabb megérint.

A Quimby-szám mérföldkő?

Feltétlenül. Tényleg nem gondoltuk, hogy ekkora siker lesz. Ma már nem lehet eljátszani egy koncertet e nélkül a szám nélkül, mert azonnal balhézik a közönség. Az LGT sem adhat koncertet az Álomarcú lány nélkül.

Nagyobb tudás kell a klasszikus zene megszólaltatásához, mint a népzenéhez?

Igen, a klasszikus zene művelői tényleg magasabb technikai szinten vannak. Amit mi a népzenében hű, de ügyes prímás szinten élünk meg, játszunk el, az egy klasszikus hegedűs számára triviális. A népzenét sokkal kevesebb tudással meg lehet oldani.

Küldetésnek érzi a népzenélést?

Egy kicsit igen. Olykor mintha sikerülne megállítani az időt, a technológiai evolúciót. Egy mobiltelefon egyre okosabb, nekünk egyre kevesebb a dolgunk, a gyerekek lassan nem tudnak írni, olvasni, számolni, mert a technológia mindent megold helyettük. A beszélgetés is egyre ritkább, amikor két ember találkozik, az egyik biztos, hogy a telefonját nyomkodja. Én még éltem akkor, amikor nem vállaltak annyit az emberek, amikor léteztek közösségek, amikor nagyobb empátiával viseltettek egymás iránt az emberek. Szeretném, ha legalább pillanatokra visszajönnének azok az idők.

A Csík Zenekar idén ünnepli negyedszázados jubileumát. 1988-ban alakult Kecskeméten. Az indoklás szerint az együttes tagjai sajátos hangzásvilágú, az autentikus népzenét világzenével, illetve könnyű műfajokkal ötvöző, s ezáltal új műfajt teremtő, a magyar könnyűzene nemzedékei között hidat építő, határainkon túl is rendkívül népszerű, negyedszázados művészi pályafutásuk elismeréseként kapták meg megosztva a kitüntetést.
"A Kossuth-díjban biztosan benne van egyfajta visszajelzés az elmúlt 25 évre, a kitüntetés biztatást, igazolást jelent számunkra arról, hogy jó úton haladunk. De fontos az is, hogy folytatni tudjuk az ügyszeretetre, az igényességre és a minőségre való eddigi törekvést" - mondta Csík János.