Baráti Kristóf hegedűjátékát dicsőíti a Gramophone

Erich Wolfgang Korngold hegedűversenyét először 1953-ban rögzítették, Jascha Heifetz szólójátékával. Ez a felvétel azóta is etalonnak számít, így nagy szó, ha valaki kiérdemli, hogy jelentőségében hozzá hasonlítják. Baráti Kritstóf eindhoveni koncertjének felvételét a kultikus eredetihez méltónak tartja a Gramophone kritikusa.

Adrian Edwards komoly kihívónak nevezi a magyar hegedűművészt, kiemelve, hogy Baráti ugyanolyan kiegyensúlyozottan játszik, mint Heifetz, ám jobban odafigyel a hangszín és a szenvedélyes hajlítások finomságaira. "A részletekben rejlik a lényeg" - írja Edwards.

Baráti szerinte káprázatos játékkal ragadja meg az első tétel cadenziájának tüzes, mégis folyékony karakterét, a finálé második, sóvárgó témáját pedig még Heifetznél is jobban átadja, aki egy kissé egyszerűbben játszotta ezt a részt.

Baráti Kristó játéka lenyűgözte a világ vezető komolyzenei szaklapját Forrás: Zeneakadémia

"Maga Korngold azt írta, hogy Concertóját inkább a hegedű Carusójának semmint Paganinijének szánja. Hozzátéve, hogy mekkora szerencséje van Heifetz-cel, akiben egyszerre megvan mindkettő. Ez a dicshimnusz most Barátiról is nyugodtan elzenghető" - írja a lelkes kritikus.

A Concerto mellett a lemezen szereplő korai hegedű szonátát is izgalmasnak tartja Edwards, bár első hallgatásra szerinte kissé elnyújtottnak és fárasztónak tűnhet.

Baráti Kristóf hegedűművész Forrás: Baráti Kristóf

Méltatja Farkas Gábort, aki a zongorán hibátlanul bogozza ki Korngold félelmetes összetett akkordjait.

Edwards nagy teljesítménynek tartja, hogy a duó képes könnyedséget adni a szonáta sűrű zenei szövetének, végül példaértékűnek nevezi a két zenész közt megfigyelhető egyensúlyt.