Betöltötte az 50-et minden idők legnagyobb rockszáma

Rolling Stones 1994  címlapi
The Rolling Stones (L-R) Keith Richards, Ron Wood, Mick Jagger and Charlie Watts arrive by yacht at Chelsea Piers 03 May 1994 in New York to kick-off their "Voodoo Lounge " world tour 01 August. It is also the first time the Stones have toured without their bass player Bill Wyman, who left the group last year.
Vágólapra másolva!
1965. május 12-én, azaz 50 éve vette fel a brit Rolling Stones az (I Can’t Get No) Satisfaction végleges változatát, ami ha a Keith Richardson, az együttes gitárosán és a híres gitártéma szerzőjén múlt volna, lehet, hogy soha nem is jelenik meg.
Vágólapra másolva!

A gitáros néhány nappal korábban, május hetedikén az éjszaka közepén riadt fel, hogy egy dallam zakatol a fejében. A Rolling Stones másodszor turnézott az Egyesült Államokba főzenekarként, miután két számuk is felkerült az amerikai slágerlista tíz legjobb dala közé. Akkor éppen egy floridai motelben szálltak meg.

Keith Richards és Mick Jagger Forrás: Showtime

Csak tölteléknek szánták

Richards felkapta az ágya mellett heverő gitárt, megkereste a kazettás felvevőjét, feljátszott két percet a gitártémából, elmotyogta a szám címét, azaz, hogy képtelen kielégülni, és azonnal vissza is aludt. A felvételen állítólag hallani, ahogy kiesik a pengető a kezéből, és azt is, hogy 40 percig horkol.

A gitáros kezdettől fogva nem tartotta valami nagy durranásnak a témát. Még jóval később is azt mondta róla, hogy olyan egyszerű, mint a faék. Legjobb esetben is csak egy töltelék számnak gondolta a következő albumukra. Mick Jagger, az együttes énekese viszont látott benne fantáziát, ahogy szinte mindenki más is, és rögtön megírta hozzá a szöveget.

A Satisfation első verzióját Chicagóban vették fel, három nappal azután, hogy Richards megálmodta a gitártémát. Az első verzió állítólag inkább egy Bob Dylan-számra emlékeztetett: egy akusztikus country-dal volt, amiből teljesen hiányzott a későbbi vad szexuális vibrálás.

A végső verziót aztán két nappal később, május 12-én vették fel a hollywoodi RCA stúdióban.

Aztán mindent letartolt

Kicsit tartottak tőle, hogy a Satisfaction helyenként nagyon hasonlít a Martha & the Vandellas Dancing in the Street című dalára, június hatodikán mégis kiadták az Egyesült Államokban.

Négy hétig vezette az amerikai slágerlistát, amíg az egyik legnagyobb brit konkurensük, a Herman's Hermits ki nem ütötte őket [tőlük ez lehet a legismerősebb]. Angliában viszont eleinte csak a kalózrádiók játszották, mert túlságosan túlfűtöttnek tartották a szövegét. Később mások is felvették a programukba a számot, ami végül a Rolling Stones negyedik listavezető dala lett az országban.

"Ez a dal tette a Rolling Stonest azzá, ahogy most ismerjük. Egy sima zenekarból egy hatalmas szörnyeteget csinált. Fogós címe van, fogós a gitártémája, jól szól, akkoriban kifejezetten eredeti is volt, és sikerült vele jól megfogni a dalszellemet" - nyilatkozta később Jagger.

A Satisfaction aztán minden komolyabb összeállításba bekerült, amibe minden idők legjobb számait gyűjtötték. 1988-ban a Rolling Stone magazin az elmúlt huszonöt év legjobb számának választotta, 2000-ben pedig a VH1 zenecsatorna 700 zeneipari szakember megkérdezése után minden idők legjobb rockszámának kiáltotta ki.

A legjobb feldolgozások

Mint minden legendás számot, ezt is rengetegszer feldolgoztak az idők során. Hallgassa meg a három legjobban sikerültet is:

Íme a Devo feldolgozása, ami talán az eredetit is veri:

Íme Cat Power intimebb feldolgozása:

Íme Aretha Franklin bivalyerős feldolgozása:

Jó szórakozást!