A supbowie.com nincs túlbonyolítva: csak be kell gépelnünk a keresőbe az életkorunkat, és máris megmutatja, mi volt épp Bowie nagy dobása abban az évben. Az eredményt azonnal meg is oszthatjuk a közösségi oldalakon, ha úgy tartja kedvünk.
Persze nem biztos, hogy jól jövünk ki az összehasonlításból,
hiszen Bowie már 17 évesen felvette és kiadta első dalát, igaz, akkor még Davie Jonesnak hívták. Ugyanebben az évben a különcséghez való jog szószólójaként is megvetette a lábát a brit médiában, ahol szenvedélyes tévévitában védte meg hajviseletét. Rögtön meg is alapította a „Társaság a Hosszú Hajúakkal Szembeni Kegyetlenkedések Ellen” nevű civil szervezetét.
Én, a magam harminc évével például azt tudtam meg a kalkulátor segítségével, hogy Bowie ennyi idősen épp egy nem létező nyelvet dolgozott ki, hogy azon énekelhesse fel Subterraneans című dalát. Ám ha kicsit elkalandozunk és belekukkantuk más évjáratokba is, kiderül, mikor vette fel a „Bowie” művésznevet, mikor szerepelt Tina Turnerrel közösen egy Pepsi-reklámban, vagy
mikor mosott be neki egy barátinak induló vacsorán Lou Reed, mert elég rosszul viselte, hogy Bowie tanácsokat osztogat neki.
Aki alapos pályaképre vágyik, inkább ne a supbowie.com-ra hagyatkozzon, de szórakoztató gyorstalpalónak tökéletes, amellyel bebarangolhatjuk a poptörténet egyik legkülönösebb életművét.
„Mikor David Bowie feltűnt a színen, a rock and rollnak épp szüksége volt egy frissítő belövésre. Ez nagyon kellett, sőt elkerülhetetlen volt.
És mint minden igazi rock and roll: ízléstelen volt és elbűvölő, perverz és szórakoztató, durva, szexi és zavarba ejtő”
– mondta David Byrne 1996-ban, mikor Bowie hivatalosan is a zenetörténet mérföldkövévé vált azzal, hogy beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.
A születésnapjára időzített huszonnyolcadik albuma is arról tanúskodik, hogy Bowie a mai napig kiismerhetetlen, kísérletező zenész maradt, aki úgy tudott a mainstream popzene részévé válni, hogy közben folyamatosan feszegette a határokat.
Az viszont tény, hogy a 70-es, 80-as évek jelentette igazi hőskorszakát. A legalaposabb életrajzot jegyző David Buckley szerint Bowie ekkoriban egészen kivételes hatással bírt a popkultúrában: Senkinek nem volt az övéhez fogható kultusza, és senki nem változtatott meg annyi életet, mint ő.
Persze mindent meg is tett a kultuszépítésért: nem pusztán a zenében kereste állandóan az új utakat, de kinézetét, sőt nyilvános személyiségét is gyakran változtatta. Ezzel egyszerre pörgette végletekig és figurázta ki a sztárokat futószalagon gyártó popszakma gépezetét.
Leghíresebb alteregója Ziggy Stardust, a földönkívüli rocksztár volt, akinek nemcsak felemelkedését és bukását énekelte meg kultikus lemezén, de a színpadon is rendre a bőrébe bújt.
A vörös hajú, rikítóra sminkelt, gyakran női ruhákban fellépő Ziggy nemcsak zavarba ejtő és provokatív jelenség volt, de egy egész generáció elidegenedettségérzését megtestesítette.
A végtelen világűr, valamint a felfoghatatlanul távoli, mégis minden éjszaka látható csillagok összekapcsolása a sztárléttel a mai napig visszaköszön az életműben. Stílszerű, hogy a poptörténet legkülönlegesebb feldolgozása is az ő egyik dalához fűződik:
Chris Hadfield 2013-ban tényleg a Nemzetközi Űrállomáson lebegve énekelte el Bowie első nagy slágerét, Space Oddityt, amely egy Földtől elszakadó asztronauta magányáról szólt. A kanadai űrhajós találó videóját csaknem 30 millióan látták eddig a YouTube-on.
Az űr és a csillagok az új albumról sem hiányoznak, ahogy a prófétai hangnemet is a mai napig megőrizte. Nem véletlen, hogy a Blackstar címadó dalához készült klip egy idegen bolygón rekedt asztronauta képével indul. A popszakmában veszedelmesen hosszúnak számító videó 10 percen keresztül boncolgatja a kultusz, a sztárság és prófétai szerepkör ellentmondásait.
Ha valamiről, erről a témáról aztán Bowie mindent tud. Töretlen kultuszát jelzi, hogy a klip sokat látott rendezője, Johan Renck állítólag sírva fakadt, mikor Bowie tavaly felhívta a közös munka ötletével.
Álmodni sem mertem róla, hogy egy ilyen zsenivel dolgozhatok együtt. (…) Olyan, mintha megérintettem volna a Napot”
– lelkendezett a rendező, aki dolgozott már Madonnával, Kylie Minogue-gal, valamint olyan kultikus sorozatokban is közreműködött, mint a Breaking Bad és a Walking Dead.