Kulissza 10. Gobbi Hilda, az első és utolsó magyar kommunista

1961 Gobbi Hilda színművésznő

Gobbi Hilda közéleti szerepvállalásainak súlya legalább olyan messze ható, mint színészi teljesítményének emlékezete. A II. világháború idején Major Tamás harcostársa volt az ellenállásban, aztán a Major vezette Nemzeti Színház társulatának tagja, amíg harcostársa ki nem rúgta. A mágnáscsaládból indult, mélyszegénységet is megtapasztalt Gobbi Hilda azonban nemcsak önmagát volt képes olykor a saját hajánál fogva talpra rántani, hanem emberek sokaságát segítette jobb helyzetbe. Egyedi karaktere másokat is irritálhatott a hatalom birtokosai közül, de sosem találtak rajta fogást. Pedig nem csupán a bagót szívta zsinórban, de szerette a piát meg a nőket is. Végül csak a temetését tudták megzavarni az elvtársak.

Vonzások és taszítások

Gobbi Hilda a Közben című könyvében írja le, hogy tizennyolc éves korában látott először halottat: Ruzicska György MÁV főtanácsost, akit a szomszédok biztatására nézett meg Halász utcai házukban. Az epizódból kiderül, hogy nem szerette az öreget, mert amikor Hilda

még csak tizennégy éves volt, a férfi többször is ölelgette, fizikailag inzultálta.

Gobbi hozzáteszi: már attól

olyan viszolygás és undor fogta el, hogy Gyuri bácsi emléke egész életét végigkísérte.

Azt is leírja: a főtanácsos zokogó családja képtelen volt hozzányúlni a holttesthez, ezért Hildát kérték meg, hogy húzza fel a lábára zoknit, kezdje öltöztetni.

1960 A Magyar Rádió Szabó család című sorozatának főszereplői. Állnak: Garics János, Sütő Irén, Balogh Erzsi, Benkő Gyula, középen Gobbi Hilda és Szabó Ernő, elől Lőte Attila és Vörösmarty Lili színművészek. Forrás:Fortepan/ Rádió És Televízió Újság

Könyve egy másik epizódjában azt beszéli el, hogy harmadéves színinövendékként az esti statisztálások után gyakran megállt a Rákóczi úti, széles kirakatú, ám szutykos Góbé büféje előtt, éhesen bámulva a közszemlére tett, fagyos zsírba dermedt fogásokat. Egy alkalommal hozzálépett az útszakasz hírhedten rideg strich-kurvája, Rozika, aki Major Tamáson, Várkonyi Zoltánon is keresztülnézett. „Éhes?", kérdezte a kéjnő, majd vacsorára invitálta a színinövendéket. Gobbi még annyit árul el, hogy Rozika egy éven át fizette vacsoráit, majd amikor Hildát leszerződtette a Nemzeti Színház, csalódottan kilépett az életéből. Gobbi Hilda amúgy alapos memoárkötetében ennyi utalás történik annak kapcsán, amiről a színésznő pontosan tudta: nyílt titok, hogy nem a férfiak vonzzák.

Ma már tényként írják vonatkozó cikkekben: évtizedekig Temessy Hédi volt a párja, aztán Galgóczi Erzsébettel élt.

Idővel több kollégája beszámolt arról is: Temessyvel igazi, gáláns férfiként viselkedett, Hédi minden premierjére hatalmas virágcsokrokat küldetett. Amiről eddig nem esett szó: hajdani kollégák szerint

olykor ifjabb stúdiós lányokra is szemet vetett – igazi pasi volt, hajtotta az ösztön –, de ha bármi történt is közöttük, abban a színésznő számára alap volt a kölcsönös késztetés.

Amúgy nemi vonzalmát szűkebb környezetében vérbő humorral vállalta. Ugyanakkor több kérdezett – kollégák, szakírók – egyöntetűen állítják: Major Tamás egykori megjegyzései alapján nem kérdés, hogy Major számára Gobbi mássága volt az, amit képtelen volt tolerálni. Minden egyéb politikai okoskodás csak Major viszolygását leplezte.

Felsőbb utasítás

Gobbi Hilda 1970-ig a József Attila Színház társulatát erősítette a város peremén. Major direktori leváltása után visszahívták a Nemzetihez, ahol újabb tizenkét évet töltött. Major is a társulat tagja, Gobbival színpadon kívül tíz évig nem beszélnek. Aztán beszélnek újra. Gobbi későbbi interjúkban többször említi:

nem tudja igazán, megbocsátott-e Majornak, de olyan nincs, hogy két testvér között sírig tartson a hallgatás.

Dunabogdány, 1973. június 1. A 60. születésnapját június 6-án ünneplő Gobbi Hilda, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas kiváló művésze nyaralója előtt, autójában ül. Forrás: MTI/Keleti Éva

1982-ben szerződik át Major Tamással együtt a két, bizonyos értelemben renitens gondolkodású rendező, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor számára felkínált Katona József Színházhoz. A két öreg részéről ez akkoriban szinte forradalmi tett. Már csak azért is, mert a hatalom valójában azért adta a színházat a „bajkeverő", a Nemzeti más színészei által kevéssé kedvelt rendezőpárosnak, hogy ott bukjanak el.

A Katonában Major Tamás Spiró György Az Imposztorának főhőseként tart tükröt önmagának. Gobbi Hilda Spiró Csirkefejének Vénasszonyaként tesz hasonlót.

1983-ban Gobbi Hilda a 70. születésnapjára rendezett gálaműsor százezer forintnyi bevételét ajánlotta fel az új Nemzeti Színház felépítésére. Később gyűjtést is szervez, aztán interjúkban dühöng: a párt belekontárkodott az ügybe, olykor pszichikai kényszert alkalmazva ösztökélik a különböző vállatok dolgozóit a befizetésre. Kikéri magának.
Gobbi Hilda a nyolcvanas években többször is kórházba kerül. Érrendszerével, tüdejével vannak gondok. Végül daganatot is diagnosztizálnak nála. Amikor jobban van, játszik, interjúkat ad, amelyben kikéri magának a halál lehetőségét. Közben szívja a bagót, kortyolja a konyakot. Utóbbiból mindig annyit, ami még serkenti a gondolatot, nem blokkolja.
1987 nyarán ismét kórházban van. Ujlaki Dénes idézte utóbb: némi bagót, piát vitt az őt szinte anyjaként kedvelő idős színésznőnek. Kortyoltak, füstöltek, majd Hilda bevitte a kollégát a közeli szobában fekvő, öntudatlan Sulyok Máriához. Gobbi döbbenettel mondta:

Nézd, a Sulyok milyen rossz bőrben van.

Még hiszi: ő nem kerülhet ilyen helyzetbe.
Egy év telik el.
1988. július 13-án a média tudatja: meghalt Gobbi Hilda.
Végrendeletében megalapította az epizódszerepeket alakító színművészek jutalmazására az Aase-díjat, a rászoruló idős színészek részére pedig támogató alapot hozott létre. Visegrád környéki nyaralóját a Nemzeti Színház részére ajánlotta fel nyaralóként.
Temetésén ott volt régi barátja, Kadelka László, a Nemzeti Színház akkori főtitkára, korábbi főügyelője. Ő idézte fel a szertartás különös intermezzóját.

Budapest, 2010. november 20. Gobbi Hilda szobra, Párkányi Raab Péter szobrászművész alkotása a Nemzeti Színház előtti Bajor Gizi parkban. Forrás: MTI/Manek Attila

Sorra hangzottak el a beszédek. Cserhalmi György is a mikrofonhoz lépett. A Gobbihoz attitűdjében hasonló, bátor beszédű művésztárs. Sokan várták a szavait. Ám amint a színész megszólalt, a technika csődöt mondott. Elnémultak a hangszórók. Kadelka László intett a hangtechnikusnak, aki úgy tett, mint aki igyekszik orvosolni a bajt. Közben Cserhalmi elkezdett beszélni. Az első és utolsó hiteles magyar kommunistáról, akit – a színész metaforája szerint – most vaskoporsóban temetnek. Hogy vissza ne jöjjön. Hallotta, aki hallotta. Hangosítás nélkül nem sokan.
Kadelka közben egyre ingerültebben integetett a technikusnak, majd átvágva magát a tömegen, odament a hangpulthoz. A technikus pedig megsúgta, mi a hanghiba valós oka:

Felsőbb utasítás!"

Források:

Gobbi Hilda: Közben, Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1982.

Ilyesmiért érdemes élni, A Magyar Rádió vendége Gobbi Hilda volt, beszélgetőtársa Tóth Gabriella - Budapest 1985 IX. 11. Petőfi Rádió

Ki ül a székben?, A Magyar Rádió vendége Gobbi Hilda volt a Mikroszkóp színpadon, beszélgetőpartnere Mester Ákos - Budapest 1986. VI. 23. Petőfi Rádió

Színésznő vagyok! Huber Pál és Juszt László interjúja Gobbi Hildával a Magyar Televízióban 1987 I. 16-án

Berkes Erzsébet: A vendégség vége (Gobbi Hilda halálára), Színház, 1988. aug. 12.

Egy francot voltam hatalom!, Szegő András interjúja Gobbi Hildával a Magánybeszélgetések című könyvben, Park Könyvkiadó Budapest 2003.

Gobbi Hilda 100, Színháztudományi szemle 42. Budapest 2013.

Gobbi Hilda óvó tekintete- Népszava összeállítás Budapest 2013.

Fábián Titusz: Halálos tavasz '45 – Gobbi Hilda története, Cink.hu Budapest 2015.

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár 2017.