Kulissza 10. Gobbi Hilda, az első és utolsó magyar kommunista

1961 Gobbi Hilda színművésznő

Gobbi Hilda közéleti szerepvállalásainak súlya legalább olyan messze ható, mint színészi teljesítményének emlékezete. A II. világháború idején Major Tamás harcostársa volt az ellenállásban, aztán a Major vezette Nemzeti Színház társulatának tagja, amíg harcostársa ki nem rúgta. A mágnáscsaládból indult, mélyszegénységet is megtapasztalt Gobbi Hilda azonban nemcsak önmagát volt képes olykor a saját hajánál fogva talpra rántani, hanem emberek sokaságát segítette jobb helyzetbe. Egyedi karaktere másokat is irritálhatott a hatalom birtokosai közül, de sosem találtak rajta fogást. Pedig nem csupán a bagót szívta zsinórban, de szerette a piát meg a nőket is. Végül csak a temetését tudták megzavarni az elvtársak.

Az akadémista Gobbi Hilda életkörülményeiben az is hoz némi változást, hogy édesanyja felfigyel önnön látnoki képességeire.

Anyuka egyre több kliensnek mond jövőt, jóslatai rendszerint beteljesednek. Gyilkosságok eltűnt áldozatainak hollétére is ráérez.

Tanácsaival segíti a rendőrséget, afféle külsős munkatársként.

Gobbi Hildát taszítja szülőjének új hivatása. Szívesebben látná klasszikus anyaszerepben. Egy-egy kuncsaft távozása után üvöltve támad felmenőjére:

Hagyja ezt abba, gyűlölöm!"

Anyja akkor az kérdezi:

És akkor mit eszünk?"

Lánya azt feleli, mindegy, csak hagyjon fel a jóslással.

Egy patáliájuk után anyja megindul – akkor éppen emeleti bérleményben laknak – a gang korlátja felé, hogy azon átvetődve vesse magát a mélységbe.

Ugorjon!"

– kiált rá a lánya. Majd az utolsó pillanatban ráveti magát az asszonyra. Sírva ölelik egymást.

Gobbi Hilda életében korlátlanná lesz a teatralitás.

Utolsó éves akadémista, amikor 1935-ben az inkább konzervatív Németh Antal kerül a Nemzeti Színház élére. Évad végén behívatja a végzős növedéket, elmondja, tehetségesnek tartja, és ajánlólevelet küld vidékre, hogy szerződtessék. Kéri Gobbit, írja alá annak másolatát. Az elkeseredett lány megteszi. Mire Németh megkérdezi:

Sosem nézi meg, mit ír alá?"

Színházi a szituáció: Gobbi Hilda nemzeti színházi szerződését tolta a pályakezdő orra alá a direktor.

Talán az is inspirálta tréfáját, hogy tudta: Gobbi kapcsolatai akkor már izmosodóban vannak a művészvilág balos elkötelezettségű tagjaival. Akiket amúgy Németh Antal sokszor segít majd háborúellenes megmozdulásaikban.

Hivatás

Gobbi Hilda játszik kezdetben szobalányt, első udvarhölgyet, második boszorkányt. Mindazt, amin egy fiatal színésznő kigyakorolhatja a mesterséget.
Aztán rábízzák a hirtelen lebetegedett, akkori színésznagyság, Tanayné Halmi Margit szerepét egy darabban: nyolcvanéves parasztasszonyt kell alakítania. Megoldja.

Nem sokkal később, 1938-ban – ugyancsak beugróként – először alakítja Mirigyet Vörösmarty művében. A szerepet eljátssza majd 1941-ben, 1946-ban, 1952-ben is. Végül 1976-ban a televízióban.

Gobbi Hilda első színházi éveinek feladatai kapcsán írta korabeli kritika:

Gobbi Hilda – azok számára, akik nem tudnák – nagyon csinos fiatalszínésznő. A színpadon azonban vénasszonyokat játszik. A legnagyobb lelki nyugalommal maszkírozza magát ijesztőre, fogatlanra, totyogósra. És egyik sikerét aratja a másik után. Ebben a szerepkörben nincs vetélytársa, mert nincsenek irigyei."

Budapest, 1947. február 21. Katona József Bánk bán című színművének előadásán Gobbi Hilda (b) színművész Gertrudis szerepében és Rápolthy Anna színművész Izidóra, thüringiai leány szerepében a Nemzeti Színházban. MTI Fotó/MAFIRT Forrás: MTI

Gobbi Hilda hosszú pályafutása alatt volt Aase Ibsen Peer Gyntjében, Dajka Shakespeare Rómeó és Júliájában, címszereplő Csokonai Karnyónéjában, Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabjának Rizije, Vénasszony Spiró György Csirkefej című darabjában. De volt Nyilas Misi is Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig! című művében, vagy éppen Gertrud Shakespeare Hamletjében, Gertrudis Katona József Bánk bánjában, ahogy eljátszotta Bernard Shaw Szent Johannáját is.

Csaknem hatszáz szerepet formált meg.

Színészi karakteréről sokat elárul a részlet, amelyet a nála generációval idősebb kollégája, Sugár Károly kapcsán írt meg a könyvében. Sugárt az egyik legnagyobb magyar színészként említi. Elbeszéli, hogy gyakorlatos növendékkorában végig érezte Sugár szeretetét. Majd képet „fest" róla. Sugár Károly a kispadon ücsörög a Nemzeti művészbejárója mellett, kezében rózsatővel, amelyet a kertészkedő színész az otthoni virágágyásában tervez elültetni. Gobbi felidézi, ahogy maga is odaül a padra, az idős színész pedig azt mondja akkor:

Hagyd abba, fiam, hagyd abba, nem szabad ezt csinálni, kertészkedni kell, látod, én is azt teszem."

A Gobbi Hilda által idézett szituáció a könyv egyéb passzusainak szövetében azt mutatja: miként gyötri állandó kétség képességük fenntarthatósága kapcsán a művészet legnagyobbjait. Ám Gobbi Hilda azzal folytatja: Sugár Károly azt is mondta egy optimistább hangulatában, hogy a színész nem élhet mikroszkóp nélkül. Gobbi Hilda – Sugár Károly megidézése után – fogalmazza meg kötetében színészi, emberi ars poeticáját:

Nekünk közel kell hajolnunk a világ jelenségeihez, mélyrehatóan és aprólékosan szemügyre venni mindent, ami csak megvizsgálható; elsősorban az emberi jellemet."

A mozgalmár

Gobbi Hilda a harmincas évek végén került kapcsolatba az ellenállási mozgalommal.

A Kulacs étteremben lesz tagja balos művészek csoportjának, akik fejtágítót tartanak a polgárlánynak.

A szomszéd asztaloknál rendszerint nyomozók ülnek. De mivel a balos művészcsapat központi figurájának, Major Tamásnak az édesanyja, Majorné Papp Mariska Horthy kormányzó elkötelezett híve, valamint kereszténydemokrata potentát, továbbá imádja fiát, aki anyuka erős ráhatására beteljesítette anyuka színházi ábrándjait – a detektívek sosem lépnek túl a csendes szemlélődésen.

A balos ifjak idővel biztatják Hildát: menjen velük forradalmi műsorokat tartani.

Major Tamással, Várkonyi Zoltánnal együtt lép fel a Hont Ferenc által rendezett háborúellenes esteken a Vigadóban. Állandó szavalója a Vasas Székház munkásestjeinek. Maga is szervez saját, rendszerellenes előadóesteket a Zeneakadémia kistermében. Azokat aztán a többi hasonló megmozdulással együtt tiltják be 1942-ben. Gobbi Hilda akkor becsenget a személyesen még sosem látott Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterhez, aki fogadja is a Nemzeti Színház művésznőjét. Gobbi előadja panaszát. Kávét isznak, konyakoznak. De a betiltást nem oldja fel a miniszter.
Gobbi Hilda aztán játszik még a Népligetben színre vitt Duda Gyuriban is, amely Molière Dandin Györgyének Várkonyi Zoltán és Major Tamás által átdolgozott, rendszerbíráló előadása volt. Persze azt is betiltják.

Amikor 1944-ben a németek bevonulnak, Gobbi Hilda – társaihoz hasonlóan – illegalitásba vonul, hátrahagyva nagyanyját a Hársfa utcai lakásukban.

(Édesanyja akkor már meghalt, nem sokkal korábban, hogy elfogadhatta volna a rendőrség által számára felajánlott rendes állást mint hivatalos jövőbelátó és nyomfeltáró. Az élők sorából lánya karjai közt távozott, aki sietve felkötötte állát, majd rohant a Peer Gynt főpróbájára, amelyben Aaset játszotta a címszereplő Jávor Pál mellett.)
Gobbi Hilda az illegalitás idején baráti orvosnál, Babics doktornál és családjánál búvik meg. A finom, polgári lakásban jönnek össze olykor az ellenállási mozgalom nehézsúlyú vezetői is. Gobbi Hilda ott ismeri meg Aczél Györgyöt, Kádár Jánost, Péter Gábort, Rajk Lászlót, Szakasits Árpádot, Kállai Gyulát.
Babicsék lakásából jár ki akciózni is – Major Tamás utasításait követve: németellenes röplapok nyomtatásában, terjesztésében segít; pecséteket, nyomdai eszközöket szállít, üzeneteket továbbít a rejtőzködők között.

Fő álcaeszköze: barna kalap, szőke loknis paróka.

Gobbi Hilda visszaemlékezéseiben a vészkorszak eszét vesztett nímandjai mellett rendre előbukkannak azok a névtelen, az „igazi" ellenállókat önszántukból segítő átlagpolgárok is, akik olykor saját lebukásukat kockáztatva húzták ki a mozgalom tagjait a csávából. Bújtatva őket, vagy fuvart biztosítva egy-egy gyors távozáshoz, olykor még rendőrségi fogdákból is kimenekítve az ellenállót.

Az egész korszaknak számomra nincs kronológiája, nagy-nagy feszültséget, zavaros összevisszaságot éreztem"

– írja Gobbi a memoárjában.
Eltöpreng azon is, miért is vett részt az ellenállásban:

Nem volt ebben hősiesség, sem öntudat, talán valami tisztaságérzés és valami tisztesség. Ellenállás azzal a kegyetlen rendetlenséggel, gyilkos ösztönökkel és rémült meghunyászkodással szemben."

Ahogy írja azt is:

Talán akkori magatartásom polgári származásom kompenzálása volt."

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!