Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Rómeó
Vámos László, a debreceni színház rendezője főiskolás kora óta ismeri Soós Imrét. Talán terápiás céllal is, de elsősorban tanítványa zsenialitásában bízva osztja rá Rómeó szerepét 1954 tavaszán. Választása még úgy is felháborítja a társulat többségét, hogy a másik szereposztásban a mindenki által kedvelt Mensáros László játszhatja a veronai ifjút. A bemutató után a város legtöbb polgára inkább az utóbbi szereposztásban futó előadásokra vált jegyet. Ám Soós Imre alakításának még úgy is országos híre lesz.
Darvas Iván, a Madách Színház Rómeója is megnézi a szerepben, utóbb döbbenetes, egyben nagyszerű élményként beszél Soós Imre játékáról.
Vámos László dekádnyi idővel később így fogalmazott Soós Imre Rómeója kapcsán:
Tizenkét év után is a hideg cikázik a hátamon, fölidézve, hogy nyüszítette, jajgatta, majd értetlenül tagolta a szót – száműzetés – a száműzetési jelenetben. Egy gyerek vált felnőtté, lázadt a világ ellen. Azután belépett a dajka, s ő megnyugodva, lecsillapodva odahajtotta az öregasszony ölébe a fejét: »Dadus.« Ebből az egy szóból tudtuk, hogy Rómeó anyai szeretet nélkül nőtt fel, és hogy ő a dajkát anyjává fogadta.
Vámos beszélt arról is, hogy Soós Rómeóját látva értette meg:
a zseninél intellektus és szenvedély elválaszthatatlan kölcsönhatásban van.
Mensáros László utóbb azt mondta Soós Imréről:
Ő volt Rómeó.
Körhinta, szerelmi lobbanás
Soós Imre Rómeó megformálása után megkapja a Jászai-díjat.
Ugyanakkor utolsó debreceni évadában változatlan munkatempóban és mennyiségben játssza színpadi és filmes feladatait. Az 1955-ös, tavaszi színházi találkozón – a színész onnan is eljár forgatni – a debreceni társulat értékelésén Soós Imre személye kapcsán a következő mondatok hangzanak el a zsűri részéről:
Alakítása s az előadás kondíciója is nagyban azon múlik, hogy Soós Imre hány órát aludt.
Akkoriban már literszámra issza a kávét, s amikor nem dolgozik, az alkoholt. Ennek ellenére 1955 őszétől – Vámos László közbenjárására – leszerződteti a Madách Színház, lakást is intéznek számára Zuglóban.
Az évadkezdést megelőző nyáron alakítja Fábri Zoltán Körhinta című filmjében Bíró Mátét, a Pataki Marit játszó Törőcsik Mari partnereként. Törőcsik Mari egy visszaemlékezésben mondta el: bár egykorúak voltak, Soós Imre mindent tudott a hivatásról, félszavas instrukciókból is bármit megoldott, míg a kezdő színésznővel Fábri Zoltán úgy dolgozott, mint egy gyerekszínésszel.
Ha sírni kellett, megbántott, gyorsan felvették,
mondta Törőcsik Mari, aki beszélt arról is:
A forgatás során volt közöttünk Imrével valamiféle érzékeny szerelmi lobbanás – talán ez a helyes kifejezés.
(Törőcsik Mari akkoriban Bodrogi Gyula párja. Soós Imre pedig még mindig Ferrari Violettát szereti, aki időközben elvált Básti Lajostól, és hozzáment egy Földeák János nevű mérnökhöz. Sz. Á.)
Törőcsik Mari azt is említette:
Pesten elvitt vacsorázni, aztán egy mulatóban kötöttünk ki. Akkor figyeltem fel rá, hogy Soós Imre világfi is tud lenni. Nagyon mélyről jött, de arisztokratának született.
Csapnivaló
1955 őszén Soós Imre első Madách színházi szerepében, Sarkadi Imre Szeptember című darabjában faluról felkerült egyetemi hallgatót játszik. Kollégái kiváló alakításra emlékeznek, de a kor meghatározó kritikusai lehúzták,
volt, aki konkrétan „csapnivalónak” minősítette.
Rákosi Mátyást időközben – a szovjetek utasítására – visszaléptették a párt hierarchiában. Kormányfői posztjáról már 1953-ban le kellett mondania Nagy Imre javára. A kettőjük közötti hatalmi villongásnak hatása lehetett a Rákosi találmányának titulált Soós Imre megítélésére is a sajtóban – függetlenül a színész alkotói teljesítményétől.
Soós Imre következő feladatát Móricz Zsigmond Sári bíró-jában kapja. Dajka Margit – aki Kiss Manyival együtt szerető gondossággal próbálja óvni a kollégák többsége által lenézett fiatal színészt – rendre a takarásból figyeli Soós Imre átélt játékát.
A kritika azonban most sem kíméli: az ugyancsak a Madách Színház társulatában játszó Horváth Terivel együtt tanácsolnak nekik más hivatást.
Soós Imre barátai közt mind többet monologizál arról, hogy igaza lehet azoknak, akik úgy látják, amit mutat,
az csak egy dilettáns ügyeskedése, akinek aprócska képességeit csak a külső akarat nagyította méretesebbre.
Horváth Teritől kérdezi egyszer: „Terike, neked is mondták már, hogy mi a népi demokrácia tévedései vagyunk? Minket csak reklámnak hoztak fel a tanyáról?” Horváth Teri visszakérdez: „Ki mondja ezt?” Soós Imre azt feleli: „Beszélik.” Horváth Teri keménységre biztatja.
Dajka Margit és Kiss Manyi pedig otthonukban tartanak szakmai különórákat az elbizonytalanodott Soós Imrének,
akire újabb feladatként Gorkij Éjjeli menedékhely című darabjában osztják rá Aljosa figuráját.
Az 1956 márciusában bemutatott darab rendezője, Horvai István mondta utóbb Soós Imre alakításáról:
Olyan világot nyitott meg magából, amely nem látszott, amelyet nem ismertünk belőle. Fetrengett a földön a harmonikájával, és borzongató démonisággal vallott a rendetlenségről, a megsemmisülésről.
A magyar Gérard Philipe
A Körhintá-t 1956 tavaszán Arany Pálmára jelölik a cannes-i filmfesztiválon,
Soós Imrét megismeri a filmvilág.
A francia, majd a világsajtó is rendre úgy említi:
„A magyar Gérard Philipe.”
A fesztiválra azonban Soós Imre nem utazhat el.
Soós Imre azon a tavaszon a Madách Színház társulatának több tagjával együtt a nagy márciusi árvíz károsultjainak oszt ruhát Tolnában, Bács-Kiskunban, illetve egyéb társadalmi munkában is részt vesznek. Csak Baján háromszázhatvan család vált hajléktalanná.
Pár hónappal később Soós Imre a hortobágyi tanyavilágban bujkál, félve a felkoncolástól.
1956. október 24-én a Madách Színház társulata a művészbejáró mellett gyülekezik a Wesselényi utcában. Mindenki az előző nap eseményeiről beszél, tömegre leadott sortűzről, a rádió elfoglalásáról, a Sztálin-szobor ledöntéséről. Kondor Sándor, a színház munkáskáderből lett gazdasági igazgatója egyszer magához vonja Horváth Terit és Soós Imrét, úgy súgja:
Imre, Terike, ti most tűnjetek el. Éjszaka itt is hatalmas tömeg vonult, megtorpantak páran a portánál, a kommunista Soóst keresték.
Csak ne kórházba, csak ne az anyám szeme elé
Soós Imre a forradalom után újra jelentkezik a társulatnál.
Három testvére időközben Bécsbe disszidált, a megmaradtakat szüleivel együtt zuglói lakásába költözteti.
Kell a közelségük, majd belepusztul, amikor megtudja: Ferrari Violetta is elhagyta az országot.
Az 1957-es évadtól volt debreceni igazgatója, Téry Árpád kerül a Madách Színház élére. Akkor látja újra volt színészét, aki még a huszonhetet sem töltötte be az évad elején. Téry később úgy emlékezett:
Az egykor életvidám, lelkes, huncut szemű fiatalemberből megfáradt, önmagával és a világgal meghasonlott, riadt tekintetű ember lett.
Soós Imre tovább játssza addigi szerepeit. Éjszakái hosszúak. Akkoriban meséli el Mensáros Lászlónak, hogy anno szegénységsegítő akció keretében hosszabb időre egy Nagyvárad melletti birtokos családhoz került.
Szerették, náluk kapott rá a könyvekre, nyelveket tanult, és zongorázni.
(Soós Imre zsenialitásából mit sem von le a történet, de bizonyos csodákat – például a tegnapi kondásfiú hirtelen jött zongoratudása – megmagyaráz. Arról is árulkodik a történet: a színész még annak kapcsán is meghasonlott helyzetben volt, hogy propagandaszerepeiben rendre azok ellen ágállt, akik a kultúra felé terelték.)
Amikor éjszakánként nagyon elszalad vele a ló,
Soós Imre nem megy haza, mert szégyelli magát az édesanyja előtt.
Ha nem bukkan fel a délelőtti próbán sem, Horváth Teri tudja, mely kisebb szállodákban kell keresnie. Érte megy, lefürdeti, kávét tölt bele, viszi a színházba.
Soós Imre 1957 telén a Jancsi és Juliska egyik délutáni gyerekelőadására sem ér be időben. Horváth Teri ócska szálloda manzárdszobájában talál rá a félájult Imrére. Orvost hív hozzá, aki koffeininjekciót ad a színésznek. Horváth Teri eltámogatja a színházig, de ott Soós Imre megint összecsuklik. Az előadás elmarad.
Soós Imre, úgy ahogy magához térve, kérleli kolléganőjét: ne vigye kórházba, ne vigye az édesanyja szeme elé se.
Horváth Teri végül saját magukhoz – akkor már képzőművész férjével él – viszi el, ahol az orvos intelmei szerint ápolja, figyeli huszonnégy órán át.
Akkor Soós Imre „feléled”, bevallja, hogy előző nap az alkohol mellé altatót is beszedett. De állítja, már minden rendben, halálvágyát kialudta, megy fürdeni. Horváth Teri kezdi készíteni Soós Imrének a tejfeles rántottát – Dajka Margit is kedvenc fogásával szokta vendégelni –, amikor hallja, hogy nyílik a fürdőszoba ablaka. Hagyja mindjárt az ételt, rányit Soósra, aki félig már átbújt a szűk nyíláson, törzse mára több emelet mélység felett csuklik az aszfalt felé, derekát szorítja még az ablakkeret. A színésznő visszarángatja Imrét, majd teátrális jelenet után megegyeznek:
Soós Imre bevonul a János Kórház pszichiátriájára.
Többágyas kórterembe kerül, szobatársai mind fiatalok.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
