Soós Imre, a színészzseni, akiből kamaszként akartak rendszermintaképet csinálni a kommunisták

2019.03.31. 14:16

Hédi

Horváth Teri rendszeresen látogatja a napra nap derűsebb Soós Imrét. A férfi meséli, kezd összemelegedni az őt kezelő doktornővel, aki nem szép, de nagyon okos. Beszél arról is, hogy a doktornő Shakespeare Hamlet-jét olvassa neki eredetiben, s ő lenyűgözőnek találja az angol nyelvet. Horváth Teri megkérdezi: „Nem kellene-e valami vidámabbat olvasni?” Soós Imre nevet, azt mondja, imponál neki a nő, de szerelmes sosem lesz belé, mindig Vilcsit fogja szeretni. Fél mondatban említi: doktornője nyugati csodagyógyszert is ad neki olykor, amitől különösképpen el lehet lazulni.
Pár hét múlva Soós Imre újra színpadon van. A Sári bíró egyik előadása után mutatja be dr. Perjési Hedviget Horváth Terinek. Horváth Teri szúrós szemű, csupa ideg nőként idézi önéletírásában,akinek minden végtagja vibrált, s azonnal belekezdett egy „letarolóan okos” monológba a Móricz-mű kapcsán. Korábban megbeszélték, hogy hármasban vacsoráznak, de Horváth Teri hirtelen rosszullétre hivatkozva kimenti magát.
Soós Imre másnap nevetve mondja Terinek: tudja ám, hogy azért mondta le a vacsorát, mert nem tetszik neki a választottja. Horváth Teri azt feleli: érti, hogy imponál neki a doktornő, de ha úgysem szerelmes, el ne siesse az esetleges házasságot. Soós Imre azt feleli: Jól van, Terike. Neked mindig igazad van.

Debrecen, 2010. február 12. Érdeklődők nézegetik a Soós Imre születésének 80. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítást a debreceni Csokonai SzínházbanForrás: MTI/Oláh Tibor

Három nappal később Soós Imre cetlit hagy Horváth Teri színházi fakkjában, amelyen tudatja: Most indulok nősülni. Még most is őrá gondolok, Vilcsire. Hédi azt mondta, ha nem veszem el feleségül, megöl engem is, meg saját magát is. Az esküvő után Soós Imre átköltözik Hédi krisztinavárosi garzonjába.
Soós Imre édesanyja majd fia temetésén meséli el Horváth Terinek – mint az a színésznő memoárkötetéből kiderül –, hogy fia három nappal az esküvő után Zuglóba látogatva sírva borult a sublótra, és azt mondta: Anyám, rosszul nősültem. A színésznő önéletírásában idézi fel azt is, amit Soós Imre Szirtes Ádámmal osztott meg: Te, komám, fehérmájú ez a nő. Én félek tőle.

Au revoir!

Müller Péter Részeg józanok című könyvében rögzít több részletet Soós Imre és dr. Perjési Hedvig kapcsolatáról. A szerző, segítve jelen cikk elkészítését, elmondta: a műben sok a fikciós elem, de gerincét az eredeti történet adja. Müller Péter a történtek idején a Madách Színházban dolgozott segédrendezőkét, és jó viszonyba kerül a párral. Emlékei szerint Perjési Hedvig érzékeny és intelligens nő volt. Ugyanakkor komoly szaktekintélynek számító felettese – akivel az író elbeszélgetett a történtekről – is úgy vélte: minden orvosetikai szabályt áthágott, amikor viszonyt kezdett a betegével. Ami arra utal: a pszichiáternek komoly pszichés problémái lehettek.Soós Imre, mint azt a továbbiak is megerősítik, nem került a legjobb kezekbe. 1957 tavaszán az immár házas Soós Imre Steinbeck Egerek és emberek című darabjában próbálja Curly szerepét Greguss Zoltán rendezésében. Egy alkalommal a próbát figyelő, amúgy empatikus Téry Árpád – talán mert irritálja a színész kétségbeejtő állapota – felszól a színpadra: Soós! Ez nem a hortobágyi kondásgyerek. Ez egy amerikai farmer!A színész utóbb ismét Horváth Terinek panaszolja: Nem tudok mozdulni a színpadon. Igazuk van ezeknek, nem vagyunk tehetségesek.Soós Imre egyre többet éjszakázik, egyedül vagy újdonsült feleségével, más barátokkal. Addig nem tapasztalt tünetek alapján beszélni kezdik: orvos párja talán morfiummal próbálja csillapítani érzelmi túlhevüléseit, vagy éppen depresszióba tartó szakmai elbizonytalanodásait.Az Egerek és emberek bemutatóját 1957. június 6-án tartják. A Film, Színház, Muzsika kritikusa, Sándor Iván úgy fogalmaz:A szerep »elszántabb, kötekedő, romlottabb«, mint ahogy Soós Imre játszotta.Két héttel később Soós Imre, dr. Perjési Hedvig, Müller Péter és Soós Imre volt osztálytársa, Szénási Ernő – akkoriban ugyancsak a Madách Színház tagja – a krisztinavárosi Déryné Presszóban ülnek. Késő éjszaka van, már egyikük sem józan. Perjési Hedvig, Müller Péter és Szénási Ernő úgy érzik, jobb lenne hazaindulni. Soós Imre megmakacsolja magát, szóváltásba keveredik a feleségével. Aztán hirtelen összecsapja a bokáját, majd mímeli, hogy lekanyarít fejéről egy középkori kalapot, aztán búcsút mond a társaságnak: Au revoir! A két férfi hazakíséri Perjési Hedviget, aki sok mindent elmesél közben kapcsolatukról, s ami majd gerince lesz Müller Péter regényének. A lakásához érve Müller Péter megkérdezi: ne várják-e meg vele együtt Soós Imre hazatérését. Az asszony azt mondja: Nem kell, volt már ilyen.Másnap, 1957. június 21-én Soós Imre és dr. Perjési Hedvig közös öngyilkosságáról szólnak a hírek.

Budapest, 2013. december 8. Soós Imre színész bronzszobra esti kivilágításban a Nemzeti Színház parkjában. A szobrot Párkányi Raab Péter szobrászművész készítette 2002-benForrás: MTI/Róka László

Helyszíni szemle

A kettős haláleset kapcsán voltak, akik shakespeare-i fordulatnak szerették volna láttatni, Rómeó és Júlia végzetét megidézve – hiszen Soós Imrét és a jó családból való Perjési Hedviget is két világ választotta el egymástól.
Ennek a verziónak egy s más ellentmond.Ablonczy László a Magyar Idők-ben néhány éve megjelent, Soós Imre életéről készült írásában egy egykori ügynök dr. Perjési Hedvigre vonatkozó – az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában feltárt – jelentésének sorait is közreadta:Már régen az öngyilkosság volt a mániája, volt egy orvos vőlegénye, akit már évekkel ezelőtt rá akart venni a közös halálra. Altatót fecskendezett vőlegényébe, de annak volt annyi ereje, hogy a kinyitott gázcsapot eloltsa."Müller Péter pedig azt mondta: tudomása szerint Soós Imre egy másik férfi helyét vette át Perjési Hedvig életében. Az író azt is megerősítette, amiről korábbi interjúkban is szólt már: látta később a kettős haláleset helyszínén készült rendőrségi fotókat. Perjési Hedvig a nyitott gázsütő előtt ült. Soós Imre ellenben láthatóan ki akart jutni a helyiségből, a földön fekve is a küszöböt kaparta a zárt ajtó előtt. A rendőrök azt is elmondták az írónak: az akkoriban használt világítógáz különös gyorsasággal okozott eszméletvesztést.
A két holttest mindegyikén korábbi dulakodásból származható sérülések voltak. A pontos történések utólag rekonstruálhatatlanok, de az biztosnak tűnik: az asszony várta a halált, a színész menekülni próbált.A helyszíni szemle során akadtak rá arra a Hamlet-kötetre is, amelyet Soós Imre kapott Dajka Margittól az Éjjeli menedékhely premierjére. Ott feküdt a házaspár franciaágya melletti asztalkán, előlapján Dajka Margit soraival: A jövő nagy Hamletjének!

Némi önkritika

Soós Imrét és dr. Perjési Hedviget 1957. június 26-án búcsúztatták a Farkasréti temetőben, több ezer gyászoló részvételével. A két család megrendülésében is keserű indulattal pillantgatott a másik csoport tagjai felé.Perjési Hedvig édesanyja azonban pár nappal később felkereste Soós Imre szülőjét, és azt kérte: törjenek ki a gyűlöletből, senki ne vádoljon senkit. Megbékéltek.

Soós Imre sírja a budapesti Farkasréti temetőbenForrás: Wikimedia Commons/Dr. Varga József

A temetésen az állam nevében a Művelődésügyi Minisztérium főhivatalnoka mondott beszédet Soós Imrére emlékezve. Nevét nem említő források szerint az a személy, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy Soós Imrét diplomázva vidékre küldték. Semleges mondatai után némi önkritikát is gyakorolt. Azzal zárta búcsúztatóját:Nem vigyáztunk rá eléggé.

Források:
Színészarcok a közelmúltból, Vámos László: Soós Imre – Gondolat Kiadó, Budapest 1968.
Horváth Teri: Sári-gyöp – Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1978.
Ablonczy László: Megélt Színház – Püski Kiadó, 1998.
Ablonczy László: Szín-Vallás, avagy az Őrnagy úr feldarabolásának szükséges voltáról – Kairosz Kiadó, Budapest 2008
Ablonczy László: Tanyán is születhet herceg – Magyar Idők, 2017. június 18.
Bódis Mária: Soós Imre – Színház, 1970. II. szám
Soós Imre: Köszönöm népemnek – Szabad Nép, 1953. augusztus 19.
Soós Imre: Éltem története – Színház és Mozi, 1955. augusztus 5.
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár

Előző
Következő