A színészzseni, akit bikacsökkel és fenőszíjjal vertek és állandóan éheztettek

Budapest, 1930-as évek Csortos Gyula színművész. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció

Csortos Gyulát Kosztolányi Dezső szerint az Isten is művésznek, közelebbről komédiásnak teremtette, civilben a gőgösségig mogorva színész egyben nőfaló is volt. Kétszer nősült, és nagy számú szeretője is volt. Ifjan egy jegyzőnél gyakornokoskodva döntött a színi pálya mellett a jegyző elcsábított feleségének biztatására. Gyermekkora lényegében egy rémálomban telt, ami meghatározta a pályája alakulását is. Szinte minden elvállalt, bevételeit lakomákra, borravalóra és nőkre költötte. Mindemellett Csortos Gyula az általa alakított karakterek minden részletét aprólékos gonddal dolgozta ki, ügyelt a szavak árnyalataira is, szemének pupillatágulását is tükörben ellenőrizte a felkészülés idején. Élete utolsó szakaszában betegség kínozta, elmagányosodva teltek a napjai. A háború után kerekesszékbe kényszerült, de utolsó erejével kikerült belőle, hogy színpadra álljon egy Csehov-darabban, a Nemzeti Színház előadásában, s még elénekeljen néhányszor egy kuplét egy éjszakai mulatóban. A Csortos Gyuláról szóló elemzések egyike úgy fogalmaz: Csortos Gyula csak a magafajta, titáni alkatokhoz kötődhetett volna, de őket a riválisainak tartotta.

Lehel kürtje

A könnyedebb műfajú Király Színházat is igazgató Beöthy László úgy tervezi, hogy az általa ismét birtokba vett Izabella téri Magyar Színház

elsősorban nemes prózát fog játszani.

(A teátrumot Beöthy alapította, de a színházi dekonjunktúra idején egy időre kikerült a kezéből, majd visszaszerezte. Sz.Á.) Társulatát fiatal, ismeretlen színészekből állítja össze: Gombaszögi Frida, Forrai Rózsi, Törzs Jenő, Rátkai Márton, Mészáros Giza, Csortos Gyula.

Az mindegy is már akkor, hogy miként került le anno a matrózblúz Mészáros Gizáról.

Beöthy színházi profi, hagyja lángolni Csortos és Mészáros szerelmét. Mi több, rájuk osztja Dawis és Lipschütz Gretchen című

gyengécske vígjátékának főszerepeit.

A direktor darabválasztását részben kényszer szüli: a nemes próza kortárs műveiből - márpedig Beöthy elsősorban azokat szeretné színre vinni –

még elég szellős a honi szerzők kínálata.

Addig is jöhet Gretchen. Beöthy tudja: a gyengécske vígjáték bombasztikus siker is lehet, ha akad színész, aki azzá teszi.
A direktor a proszcénium páholyból nézi végig a bemutatót. A vastaps közben odahajol édesanyja, Rákosi Szidi füléhez – aki a főváros egyik legnevesebb színiiskoláját működteti - és azt mondja Csortos felé bökve:

Ő az én első trombitásom! Aki a német humorból is nevetést tud facsarni.

Szidi mama hajol akkor a fia füléhez:

Lehel kürtje ez a fickó! De vigyázz, fejbe ne kólintson egyszer!

Szidi mama igazi vátesz, de a jóslata beteljesedéséig még hátra van némi idő.

Budapest, 1920-as évek Forrás: MTI/Reprodukció

Jászai Mari babérkoszorúja

Csortos Gyula a Gretchen után Bródy Sándor A dada című színművének férfi főhősét játssza, Viktort, a parasztlegényt. Paraszti tapasztalata szellős a szerephez, csak udvarias kritikákat kap.

A csendes kudarc azonban nem bénítja, hanem ösztönzi.

Földes Imre a Császár katonái című darabjában Juhász főhadnagy szerepét kapja. A mű fő üzenete: tűrhetetlen, hogy a magyar katona nem a magyar nemzet, hanem az osztrák császár tulajdona. Már csak ezért is tódul rá a közönség, amely egyként azonosul a Csortos által ábrázolt egyenes derekú, jó kedélyű, erkölcsileg rendíthetetlen főhadnaggyal.
Csortos tisztje erkölcsi kérdésekben nem ismer rendfokozatokat, amikor az ezredese rászolgál, vén hülyének nevezi.
A darab századik előadása után

Jászai Mari az Elektra alakításáért kapott arany babérkoszorúját osztja szét levelenként Beöthy fiatal társulatának tagjai között.

Leghosszabban Csortos Gyula kezét szorítja a ceremónia közben.

Lányos fejalkat, férfias vonások

Csortos Gyula a Magyar Színházban eltöltött három évad alatt több olyan szerepet is kap, amelyek illeszkednek színpadon túli egyéniségéhez. A néző szereti az ilyen azonosságokat.
A Gretchen apropóján közöl róla fotót a Színházi élet. A kép mellett elemzés olvasható Csortos Gyula karakteréről:

Ez a fiatalember legtöbb szerepében is így rántja csípőre a kezét. Lányos fejalkat, férfias vonásokkal. Felemás tekintet. Az egyik szem mintha ábrándozna, a másik mintha csípne. Kétértelmű mosoly a száj körül. Lehet, hogy ez a mosoly nekünk szól? S ha a száj hangot adna, valami kellemetlent vágna felénk? A kihívó pózról nem is beszélve. Ennek a fiatalembernek nagyon konok véleménye van rólunk, önmagát pedig nem tartja alábbvalónak senkinél.

Csortos Gyula lelkes kritikai visszhangoktól kísérve egyre magasabb társadalmi és művészi pozícióba kerül. Mindezt egyre látványosabb és költségesebb külsőségekkel is jelezni kívánja a világ felé.

A legdrágább éttermekbe jár, az arisztokrácia belvárosi szabóival dolgoztat, fejedelmi borravalói után ösztönös a kézcsók.

Csortos Gyula egy nap levélben tudatja direktorával: „lemond" a fix gázsiról, „beéri"azzal, ha az életmódjával járó minden költségét a színház fedezi.
Beöthy nem szűkmarkú, de ezt a tempót sokallja.
1910. február 10-én tartják Homonnai Albert Gyges és Tudo című drámájának bemutatóját. Csortos a premier előtt újabb előleget kér, amit Beöthy megtagad.

Csortos közli: márpedig nem lép színpadra addig, amíg meg nem kapja a kívánt összeget.

A premier közönsége már öt perce a nézőtéren van, amikor Csortos még mindig a művészbejáró előtt sétálgat.
A közönség egyre türelmetlenebb. Egyszer csak Beöthy László lép a leeresztett függöny elé. Elmondja, hogy Csortos Gyula teljesíthetetlen követelései miatt Gera Zsiga kollégája vállalta, hogy a bemutatón beugrik Csortos szerepébe. Beöthy felajánlja: aki akarja, visszaválthatja a jegyét. Senki nem teszi, a bemutató pedig a beugrással együtt nagy siker lesz.
Még tart az előadás, amikor

Csortos Gyula fogja magát, s bandukolva megindul a körúton a Vígszínház felé.

Az önkényeztetés hatásai a színészre

Csortos botrányos lépéséről beszámolnak a lapok. Csortos levélben válaszol: olyan kicsiny a fizetése, hogy éhezik. Beöthy sem rest, közreadja a tényt:

Csortos Gyula két év és három hónapos magyar színházi tagsága alatt több mint harmincezer koronát keresett.

Csortos erre kifejti: még ő sem tudhatja, hogy milyen óriásbevételeket generált a színháznak a művészete, de annyi biztos, hogy amit abból neki kiutaltak, az csupán alamizsna. Hozzáteszi:

az ő lelki karbantartásának igen magas a költsége, a karbantartás felszínessége a játéka rovására megy.

Azt sem titkolja: nem tud bánni a pénzzel, ötletszerűen vásárolgat, javait könnyelműen elherdálja, kártyában sem szerencsés. Fejtegeti, hogy esetében ugyanakkor az önkényeztetés elősegíti a színészi energiák tartalékolását, egyben serkenti is azok szabadjára engedését.
A közönség leginkább mulat az egészen.
A Vígszínházat igazgató Faludi Gábor pedig még a Gyges és Tudo premierjének éjjelén leszerződteti Csortos Gyulát. Nem ígéri, hogy minden költségét fedezi, de magasabb gázsit ajánl, mint Beöthy. (A Vígszínház művészeti vezetője ekkoriban Didrói Mór, aki a vígszínházi stílus kialakítója, amelynek lényege: átélésre és őszinteségre törekvő, sallangmentes, tökéletesen összehangolt színészi játék. Sz.Á.)
Csortos Gyula is a Vígszínház polgári színjátszásának pillérét jelentő természetes színjátszás mestere. Ám a Vígszínház rutinosan pergő szalonstílusához képest szárazabb, lassúbb tempójú színpadi jelenség. Csortos férfiasabb alkat a szilfidebb vígszínházi kollégáknál.

Az általa formált karakterekből lassabban burjánzanak elő az érzelmek.

Rátkai Márton néhány héttel Csortos Gyula után szerződik át a Vígszínházhoz. Amikor megnézi Csortost a Theodore és Tsa. című francia vígjáték próbáján, azonnal visszarimánkodja magát Beöthyhez. Úgy érzi: ha Csortosnak sem sikerül, úgy ő sem tudna igazodni a vígszínházi könnyedséghez.
Csortos mellett lelassul a játék a próbán, szünetet tartva, ernyedten csapja vissza a felé pergetett mondatokat, mintha nem hallaná a végszót. Biztosnak látszik a bukás.

Budapest, 1930-as évek Forrás: MTI/Reprodukció

A férfi és a rettenetes gyermek. Sikerek a Vígben, vissza a Magyar Színházba

A Magyar Színházba visszatért Rátkai Márton nem sokkal később szájtátva nézi végig a Theodore és Tsa. bemutatóját.
Csortos idegen alkata a próbaidőszak végére hozzáilleszkedett a Vígszínház együttesének játékstílusához. Férfiassága simulékonyabbá vált, éles felületei lekoptak, érzelmi visszafogottsága föloldódott. Anélkül, hogy elvesztette volna egyéni karakterét. Ami még különösebb:

partnerei mindeközben ugyancsak alkalmazkodtak Csortos színészi világához.

Egy-egy oldalvást vágó tekintetére, gunyoros mozdulatára, keserű hangsúlyára nem lehetett a vígszínházi rutincsevegés modorában reflektálni. Olykor egy szóval vagy gesztussal eltorlaszolja a franciás szövegpatakzást. A gondolat egy pillanatra meggyűlik, ironikus kanyart vesz, majd a mondatok csillogó könnyedséggel gördülnek tovább. Csortos Gyula hangsúlyos, unikális színpadi jelenléte paradox módon

még élettelibbé teszi a tősgyökeres vígszínházi színészek természetes játékát.

Csortos Gyula azonban igazán nagy vígszínházi kiugrásait egy írónak, illetve egy echte vígszínházi színésznőnek köszönheti. Az első ilyen 1910. december 3-án esik. A Hét című lap másnap címlapján hozza Molnár Ferenc A testőr című darabjának fotóját az ősbemutató két főszereplőjével, Varsányi Irénnel és Csortos Gyulával.

Vígszínházi tagsága alatt Csortos Gyula lesz a molnári megfogalmazású férfi tökéletes megformálója, ahogy Varsányi Irén a nőé.

Gyárfás Miklós írta:

Csortos nagy színésszé avatása Molnár Ferenc nevéhez fűződik. Molnár igazi komédiás szerepeket írt. Szerepeket, amelyeket féktelenül lehetett játszani. Mint atléta a simára gyalult futópályán, úgy száguldhat át a színész Molnár vígjátékainak helyzetein át. Erre volt szüksége Csortosnak, a komédiázásra.

A Vígszínház társulata zárt családként működik, amely befogadja Csortos Gyulát. Éreztetik a szeretetüket.

Csortos olykor megbokrosodik ennyi érzelem között.

Minél jobban beilleszkedik új színházi családjába, annál többet enged meg magának. Olykor nemcsak a partnereinek játszik, hanem gyakran ellenükre. Egy ízben

kolompokat rejt frakkjába,

és egy tehéncsorda kolompolásának hangja közt vall szerelmet nevetéstől fulladozó partnernőjének. Máskor

marcipánból készítteti el az általa játszott szobrász készülő művét,

melyet a jelenete alatt részben elfogyaszt.
Leginkább akkor változik rettenetes gyermekké előkelő vígszínházi famíliájában, amikor egy előadás már kezd kifáradni, vagy amikor eleve úgy érzi: kár is volt a művet színpadra vinni. Zabolátlanságaival nem tudnak mit kezdeni, hiszen tudják, hogy

a legrosszabb magaviseletű diák egyben az osztály legzseniálisabb növendéke.

Nem is ezért, hanem anyagi okok miatt vesz búcsút két évad után a Vígszínháztól. Irány a Magyar Színház.
Amikor Csortos hirtelen távozása után azt kérdezték Beöthy Lászlótól, hogy visszavenné-e valaha társulatába, a direktor azt felelte:

Többé szóba sem állok vele! Kivéve, ha majd szükségem lesz rá!

1912 őszén a Magyar Színház Molnár Ferenc A farkas című művével vendégszerepel a bécsi Josefstäter Theaterben. Szabó Györgyöt Csortos Gyula alakítja, partnere Gombaszögi Frida. A Neues Wiener Journal írja Csortosról:

Játékában magával ragadó érzés, nemes egyszerűség volt.

A Neues Wiener Tageblatt:

Előkelő, fölényes, magával ragadó, a legjobb és legmodernebb színészek mellé állítható.

Reichpost:

Olyan művészi nagysággal játszott, amely a Burgtheater legjobb sikereire emlékeztet.

A színész bécsi sikereiben Mészáros Giza is osztozik. De már csak a színpadon.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!