Akit a nyilasok és a kommunisták is leparancsoltak a színpadról

Az ügynök halála - Willy Loman

Timár József korosztályának egyik legkiemelkedőbb színésze volt, akit már elsőéves akadémistaként leszerződtettek a Nemzeti Színház társulatához. Kortársai közül volt, aki úgy vélte: Timár József szólalt meg elsőként természetes hangon a színpadon – új iskolát teremtve az addig jellemzően deklamáló, a helyzeteket túlhangsúlyozó színpadi intonáció ellenében. Őstehetség volt, aki korán elvesztette édesanyját, húszévesen teljes árvaságra jutott. Jellemében rendíthetetlen ember, akit a második világháború alatt a szélsőjobb kezdett ki az üldözöttek melletti kiállásáért. A nyilasok le is tartóztatták, de sikerült „üzletet kötnie" egy német tiszttel, így elkerülte a legrosszabbat. A Rákosi-éra alatt sem titkolta véleményét a rendszerről, ezért – bár a Nemzeti Színház vezető színészét az egész ország ismerte – olyan helyzetbe kényszerítették, amelyben csak egyszerű melósként boldogulhatott. A munkásosztály tagjai azonban tisztelték, szerették és óvták. A kommunisták végül visszaengedték hivatásához, nehogy a minapi Othello népmesei hőssé váljék az esztergapad mellett. Végzetes betegségének kialakulásában azonban a dohányzás mellett számos olyan nem kívánt esemény is közrejátszhatott, amely gyengíti az immunrendszert. Életének történéseit, hivatása „álomszerűségét", de még a betegségét is belejátszotta Willy Loman figurájába, mely Timár József pályafutásának utolsó, egyben legmaradandóbb alakítása volt Az ügynök halála című színdarabban.

Helyreteszi Csortos Gyulát

Szerencse a szerencsétlenségben

– kommentálja kollégáinak az eljegyzés felbomlását Timár József, amikor 1928 szeptemberében próbálni kezdi Rhing mérnök szerepét Mirbeau Az üzlet - üzlet című darabjában, a Nemzeti Színház új bemutatójában. Timár úgy véli:

jobb megszabadulni egy olyan menyasszonytól, aki egy nemzeti színházi szerződéssel jegyezte el magát, s nem egy férfival.

Az Ellák címszerepében Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Timár József néhány hónap munkanélküliség után – miközben lehetett tudomása arról, hogy az őt elbocsátók minden befolyásukat latba vetik, hogy visszafogadhassák –, az új évadtól ismét a Nemzeti tagja. Végül az Országos Színész Egyesület nyújtott be kérvényt Timár József ügyében a kultuszminisztériumhoz, amely intézmény engedélyt adott a Nemzeti igazgatóságának Timár visszaszerződtetésére.
A különös fordulaton még a bulvársajtó sem nagyon rágódik:

egy pályán lévő potenciális színészóriás több további témával szolgálhat, mint egy onnan kiparancsolt minapi reménység.

A Mirbeau-bemutató után Timár József újabb premierre készül, Székely főhadnagy szerepére. A címszerepet Csortos Gyula alakítja.

A bemutató után a szakmai lapok Csortos mellett Timár József „kongeniális" művészetét is említik.

Schöpflin Aladár a Nyugatban elsősorban Csortos játékát elemzi, de azt is leírja:

A többiek is, csupa kis szerepben: Márkus Emília, Gál, Abonyi, Kürthy György, Timár József, Ághy Erzsi, Hosszú Zoltán valamennyien elsőrendű színészi miniatűröket adnak. Nincs az előadásnak egy kevéssé sikerült pillanata. Ritka öröm színházból ilyen meleg érzéssel kijönni.

A bulvár azonban megírja, hogy a próbák során akadtak fagyosabb helyzetek is. Állítják, hogy a harmadik felvonás egyik jelenete után – melyben Timárnak rá kell lőnie Csortosra – az idősebb kolléga azt mondta Timár Józsefnek:

Nem így kellett volna csinálni, rossz volt!

A lapok azt is tudni vélik, hogy Timár erre azt felelte a nála csaknem húsz évvel idősebb, már legendává emelkedett Csortosnak:

Semmi köze hozzá, úgy játszom a szerepemet, ahogy gondolom. Fontos, hogy a rendező és a közönség meg legyen elégedve.

A riportok szerint a játszótársak közbelépése miatt maradt csak el a valós ütésváltás a két színész között.

Cáfolat egyik részről sem érkezett, így ha színezték is az esetet a cikkírók, kiderül belőle: Timár József nem gondolta, hogy átmeneti elbocsátása miatt, vagy mert nála magasabb rangban lévő kollégával kerül vitába, alázatot kellene mutatnia, ha biztos az igazában.
Gyerekként részben az Uránia Színházban szocializálódott, amely intézmény a közművelést, köznevelést tartotta elsődlegesnek, amely küldetéshez a valóság tényei adták a hátteret. Más kérdés, hogy Timár Józsefnek komoly gondjai lesznek még abból, hogy

minden körülmények között ragaszkodik az igazsághoz.

Papucshős - Makay Margittal és Tőkés Annával Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Hiteles kétkedő

Timár József szocializációja sokrétű. Élete vége felé említi majd:

Tíz évig játszottam Hevesi Sándor útmutatásával, ez az én művészi tőkém. Ma is abból élek még. Életre szóló hatással volt rám, ő volt a mester, és én a tanítvány.

Timár József Hevesi regnálása alatt játssza el Tolsztoj Az élő holttest című darabjában Pethes Imre ikonikus szerepét, Fegyát. A lapok többsége azzal a főcímmel számol be a Tolsztoj-darab premierjéről:

Fegya:Timár József!

Egyetlen fanyalgó akad, Kárpáti Aurél, Pethes Imre személyes barátja,

aki arról ír a Pesti Naplóban: Timár József kiváló tehetség, de ez a feladat meghaladja az erejét. A kiváló író, költő, színházi és irodalmi kritikus majd csak késő öregkorában vallja majd meg: képtelen volt nyilvánosan is szembenéznie a ténnyel,

Pethes Imrének méltó, ugyanakkor egyéni karakterű utódja akadt Timár József személyében.

Ugyancsak Hevesi Sándor igazgatása alatt és a direktor rendezésében játssza el Timár József Lucifer szerepét Az ember tragédiájában - Ádám Ódry Árpád, Éva Tasnády Ilona. A lapok rögzítik:

A honi színjátszás legfiatalabb, huszonhat éves Lucifere elegánsan vékony, hasonlóképpen gúnyos és sugárzóan értelmes. Timár József korszerű játékában, minden moccanásában, mondatában egy hiteles jelenkori kétkedő."

Hevesi Sándor pedig nem mindennapi mester. Az általa tehetségtelennek tartott színészeknek és rendezőknek mindig a szemébe mondja a véleményét, sok haragost gyűjt így.

A kilencszázhúszas évek végén a színházon kívül is sokasodnak ellene a támadások.

A parlamentben egy képviselő a szerzői jogdíjak elsikkasztásával vádolja Hevesi Sándort. Szélsőjobboldali egyesületek közös tüntetést szerveznek az egyik premierje előtt.

A politikai támadások hátterében Hevesi izraelita vallása áll.

A harmincas évek elejétől a Hevesi-ügy parlamenti és sajtóvitákban csúcsosodik ki. Egyaránt támadják rendezői filozófiáját, állítólagos mellékkereseteit.

Ez a mi sportunk, az embervadászat

- írja a Hevesit ért támadások kapcsán az Új Időkben Herczeg Ferenc, a Nemzeti Színház sokat foglalkoztatott szerzője. Így folytatja:

Ha véletlenül akad a vezető állásban levő sok nulla között ember, aki igaz értéket jelent, akkor nincs nyugtunk, amíg le nem járattuk, el nem kedvetlenítettük.

A Hevesi elleni vizsgálatok alatt a direktor barátai, kollégái elfordulnak a direktortól, aki lassan felőrlődik. Korábbi pártfogója, Klebelsberg Kunó nem tud kiállni mellette, ugyanis előbb lemond a miniszterségről, majd 1932-ben meghal. Hevesi 1932-es elbocsátása a Nemzetiből már Klebelsberg utódjára, Hóman Bálintra hárul, aki ezt annak ellenére meglépi, hogy Hevesi mellett a nemzetközi szakma is kiáll. Kitüntetések sorozatát kapja, például a Francia Becsületrend lovagja lesz.

Villámfénynél - Szeleczky Zitával Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Akit érdemes kimenteni

Hevesit Márkus László váltja az igazgatói poszton, akitől Voinovich Géza veszi át kormánybiztosként a színház vezetését 1933-ban.

1934-től pedig Németh Antal igazgatja a színházat 1944-ig.

Timár József mindvégig vezető művésze a teátrumnak. (Illetve 1941 végétől lesz azért némi pauza a pályafutásában. Sz.Á.)
A harmincas évek derekán a Nemzetiben kisebb társaság alakul. Az úgynevezett "Bíró Dénes-különítmény". Tagjai Várkonyi Zoltán, Major Tamás, Tapolczai Gyula, Ungvári László, Abonyi Géza, Apáthi Imre, Juhász József és Timár József. Nevüket a Bíró Dénes Vendéglőtől kölcsönzik, mely restaurációban az ebédeket, vacsorákat követő borozgatások közben Adyt szavalnak, beszélgetnek, vitatkoznak. Mindez egyfajta szellemi tréning a szakmai cél megvalósításához:

az intellektuson alapuló, korszerű színjátszás megerősítéséhez, kiteljesítéséhez.

Akkoriban játssza Timár József a lázadó diák szerepét Török Sándor Az idegen város című drámájában. Timár színészetét a szerző, Török Sándor is méltatja:

Timár nem reprodukálja a szerepeit, hanem azokat sajátosan megalkotja, az önmagában rejlő lehetőségeket átadva a megformálandó figuráknak.

A színész a Góth Sándor-Relle Pál kettős által jegyzett, Móra Ferenc regényéből készült Ének a búzamezőkről című darabban Szpiridinov orosz hadifoglyot alakítja. Korabeli kritika szerint:

Timár József jószívű orosz hadifoglya olyan tökéletes, nagyszerű alakítás, mintha egy Tolsztoj-regény lapjairól lépett volna elénk. Ez a kiváló és meglepően sokoldalú művész rövid idő alatt a Nemzeti Színház legnagyobb erőssége lett.

Civil kép a harmincas évekből Forrás: Demeter Imre: Köszönöm a tüzet... Timár József élete - könyv

Hasonló áhítattal írnak a lapok Timár József legtöbb, a háborús évek idején színre vitt alakításáról. Köztük a Bánk bán Biberachjáról, vagy az 1936-os évad kettős főszerepéről Kállay Miklós A roninok kincse című darabjában, amelyben Timár József játssza Juranusuké, illetve Asano-Nagaroni herceget. Kettős alakításáról többek között azt írják:

Az előadás hőse Timár József, aki élete legnagyobb sikerét aratja ebben a darabban. Szív, erő és lendület van minden szava és mozdulata mögött.

1937-ben Orint alakítja az Amerikai Elektrában. Partnerei: Csortos Gyula, Makay Margit, Bajor Gizi, Uray Tivadar. Timár Orinjáról állapítják meg egy színházi lapban:

Döbbenetesen érdekes és izgalmas portré. Ő adja meg a darab jellegét.

Kárpáti Aurél pedig a Pesti riportban írja, miután megdicséri Makay Margit és Bajor Gizi játékát:

Hozzájuk méltó volt Timár Orinja, egyik legemlékezetesebb alakítása ennek a kiválóan tehetséges művésznek.

Timár József a harmincas évek utolsó éveiben három Németh László-drámában is játszik. 1938-ban Nagy Imre körorvost az író Villámfényben című művében, 1939-ben a VII. Gergely címszerepét, valamint ugyancsak '39-ben a Papucshős Holly Sebestyénjét.
Németh László majd 1941 januárjában publikálja a Levél Timárról című írást A Híd című irodalmi-művészeti folyóiratban, amelyben egyebek között azt is kimondja:

Ha a végzet egy geológiai szerencsétlenséggel is hozzájárulna, hogy új magyar színészet támadjon, s nekem a Nemzeti romjai alól csak egy színészt adatna kimentenem: az Timár lenne.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!