Drámai gyermekkor, meztelenkedés a Balatonon és egy ország szeretete: a színészkirálynő legendás élete

Bajza utca 1., Garzonház, Ruttkai Éva színművésznő az otthonában. ÉV 1966

Hároméves korában lépett először színpadra. Lakner bácsi híres gyermekszínházában játszott főszerepeket, valamint már kislányként fellépett a Vígszínház és más vezető pesti társulatok előadásaiban. 17 éves korában gyakorlatos színésznőként szerződött a Vígszínházhoz, néhány hónappal később megkapta első főszerepét. Ruttkai Éva legendás alakításai mellett szerelmei kapcsán is részese lett a színháztörténetnek. Első – egyben utolsó – férje, leánya édesapja Gábor Miklós volt, akiben saját színészetének férfiúi tükörképét fedezte fel. Aztán Latinovits Zoltánban talált társra, aki a tekintetével ejtette rabul első színpadi találkozásuk idején. Ruttkai Éva a színészkirály haláláig kitartott a gyakorta érzelmi, szellemi lázaktól hajtott, gyötört Latinovits mellett, miközben saját művészi teljesítménye kapcsán maga is a színészkirálynő rangjára emelkedett. Ruttkai Éva regénybe illő életének epizódos felidézése is lehetőséget adhat rá, hogy az olvasó elgondolkodjon egy színészsors önmagán túlmutató tanulságain. Sztankay Ádám írása.

Újjászületés

Mikor születtem? Valójában 1945-ben

– írja Ruttkai Éva.
Visszaemlékezése szerint a háború utolsó napjait már Budapesten élte át.
A harcok elmúltát így idézte:

Felejthetetlen volt számomra a béke első napja (...). Emlékszem, az emberek kitódultak az utcára, én is, pedig én nagyon féltem. Egyedül addig általában nem mentem az utcára, vigyáztak rám. De ez volt az a nap, amikor elsodródtam messze-messze az otthonomtól, együtt a többi emberrel. A Keleti pályaudvarnál laktam, s a Nyugati pályaudvarnál tértem magamhoz ebből a fantasztikus mámorból.

A színésznő arról is beszámol, miként rendeztek hatalmas fürdőzést a többi lakóval együtt, két nappal később, az otthonukul szolgáló bérházi pincehelyiségben a vízzel feltöltött, méretes bográcsokként a famáglyák fölé applikált óriási fémhordókban. Ahogy említi azt is, hogy aztán édesanyja alaposan bekormozta, mert könnyen szemet szúrhatott volna az utcákat elárasztó szovjet katonáknak a szép, illatos bakfis.

Hamarosan másnak szúrt szemet.

Ruttkai Éva a béke beköszönte kapcsán azt is írja:

Bennem teljesen összeolvadt az, hogy életben maradtam és hogy színésznő lettem.

Érthető.
Hogy miként történt, az nincs dokumentálva, de tény: Ruttkai Éva 1945 tavaszán részt vett az Új arcok, örök hangok című irodalmi-zenei matinén a Zeneakadémián, melyet Várady György és Kertész László rendeztek. Shakespeare-szonettet, egy Heine-verset, valamint Emőd Tamás Forradalom című versét adta elő.

Az előadáson jelen volt a Vígszínház művészeti igazgatója, Jób Dániel, aki nem sokkal később gyakorlatos színészi szerződést ajánlott Ruttkai Évának.

A Vígszínházban néhány kisebb feladattal kezdi a pályát.
Ám még az őszi szezonban történik, hogy a frissen színre vitt Molnár Ferenc-színmű, A hattyú Alexandráját játszó Tolnay Klári betegsége miatt kénytelen lemondani a játékot.

Jób Dániel Ruttkai Évát kéri fel: ugorjon be népszerű kolléganője szerepébe.

Ruttkai Éva még nincs tizenhét éves. A másnapi beugrópróbán Jób időnként fennhangon teremti le, ám a végén azt mondja Ruttkai Évának: egész jó volt, de valószínűleg mégis Tolnay Klári játszik az esti előadásban, mert jobban van. Ruttkai Éva este, nem sokkal az előadás előtt, Marton Endre rendezőtől tudja meg: mégis csak ő alakítja a Hattyút.
A közönség fagyosan fogadja az ismeretlen színésznőt. Ruttkai Éva hallja a csalódott morajt, a zsöllyesorban elsuttogott kérdést:

Ki ez?

Ruttkai Évában a lámpalázat különös, frappírozó düh váltja fel:

Azért is megmutatni!

Ruttkai Éva így ír a történtekről:

És amikor egyszerre felcsattant az első taps, és egyszerre áradni kezdett felém a nézőtérről a rokonszenv, elborította a könny a szememet...

Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Ilosfalvi Katalin és Kállai Ferenc (b-j) színművészek. Folynak a próbák a Madách és a Nemzeti Színházban (1948) Forrás: MTI/-

Kényes helyzetekben vergődő fiatal fiú

Ruttkai Éva beugrásáról Tolnay Klári is nyilatkozott a kilencszázhetvenes években, a Film Színház Muzsikában:

A következő szerepem Molnár Ferenc Hattyúja volt – ekkor történt, hogy epegörcsöt kaptam, s a szerepembe egy fiatal színésznő, Ruttkai Éva ugrott be. Titokban bevánszorogtam az egyik páholy mélyére, látni akartam, s derekamra szorítva a kezem, végigsírtam az előadást. Az fájt a legjobban, hogy semmi rosszat sem tudtam rá mondani, olyan jó volt, olyan aranyos.

Ruttkai Évát a beugrás után gyakorlatos színésznőből rendes színésznővé léptetik elő. A színésznő Jób Dániel igazgatása idején játssza el egyebek között Emilyt Thornton Wilder A mi kis városunk című darabjában; Babát, Virágék leányát Hunyady Sándor Lovagias ügyében. Lady Elizabethet Terence Rattigan Napsütésében, Julie-t Balzac A tőzsdelovag című művében, Natalja Ivanovnát Csehov Három nővérében.

A szakma, a kritika és a közönség úgy tekint Ruttkai Évára, mint a Vígszínház üdvöskéjére. Mindeközben Ruttkai Éva maga is eljár más színházak előadásaira.

A Várkonyi Zoltán vezetésével működő Művész Színházban édesanyja társaságában tekinti meg Cocteau Rettenetes szülők című darabját, amelyet Budapesten 1945. szeptember 21-én mutattak be.
Michel szerepét az 1940-ben színészi oklevelet szerzett, a háború poklából visszatért, s a Nemzeti Színházhoz szerződött – a Művész Színházban vendégként fellépő – karizmatikus színész játssza.

Gábor Miklós maga is megélt már addig egy s mást.

Kereszténynek született, de az édesapja – zalaegerszegi mozitulajdonos - kikeresztelkedett zsidó volt. Gábor Miklóst a Színművészeti Akadémia elvégzése után rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződtették, majd egy hónap múlva apja származása miatt kirúgták. Akkor a Madách Színház fogadta társulatába, ám fél év után onnan is elküldték. Hamarosan megkapta a behívóját – nem munkaszolgálatra, hanem a tüzérekhez. Ez esetben kereszténynek könyvelték. Tüzér századától négy bajtársával szökött át később a szlovák partizánokhoz. Azok azonban nem fogadták maguk közé a szökevényeket. Berakták őket a magyar hadifoglyokhoz, ahonnan a németek szabadították ki őket. Gábor Miklóst rögtön átadták a magyaroknak, akik haditörvényszék elé állították.

Gábor Miklós – hogy mentse az életét – azt hazudja: nem szökött meg századából, a szlovákok csaptak le rájuk, úgy került fogságba. Megússza, a hadbíró felmenti.

Ami a Rettenetes szülőket illeti: Gábor Miklós Michel szerepében nyújtott alakításáról a pályatárs, Péchy Blanka írt a bemutató után a Színház című lapban:

Alakítást sajtó és közönség ritkán fogadott lelkesebb, osztatlanabb elismeréssel. Pedig színészi feladatnak korántsem volt egyszerű az agyonszeretett, agyondédelgetett, kényes helyzetekben vergődő fiatal fiú szerepe. Kevesebb tapintattal, ösztönnel és értelemmel még gyakorlott színész is könnyen elvéthette volna. Minden mozdulata élt, és a helyzet szülte meg azt is, melyet írói instrukció szerint végszóra csinált, pl. amikor anyja ágyát rugdalja. Hibátlan alakítás volt.

Gábor Miklós és Ruttkai Éva a Magyar Rádió stúdiójában Günter Eich Allahnak 100 neve van című rádiójátékának felvételekor (1963) Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Tükörbe pillant

Ez férfiban olyan, mint én nőben

– mondja Ruttkai Éva a Rettenetes szülők előadása után az édesanyjának. Magában pedig azt gondolja – mint azt később le is írta – Gábor Miklós kapcsán:

(..) igen, ettől az embertől szeretnék egy gyereket. Nem szükséges, hogy feleségül vegyen, a lényeg, hogy kettőnkből egy nagyon jó gyerek születhetne.

Ruttkai Éva 1948-ban, a színházak államosításának időszakában átszerződött a Nemzeti Színházhoz. Úgy érezte, hogy Jób Dániel leváltása után nincs helye a társulatnál. Pedig az igazgatót váltó színészhármas – Somló István, Tolnay Klári, Benkő Gyula – marasztalta. Ahogy több társulat is invitálta. Hiába.

Ruttkai Éva, aki akkor még a huszonegyedik évét sem töltötte be, úgy érezte: akadémiai képzettség nélkül még tanulnia kell.

Például azt: miként kell verses darabokat játszani. Arra a Nemzeti Színház volt a legmegfelelőbb intézmény.
Első ott töltött évadában a következő szerepeket játssza: Marianna (Molière: A fösvény, 1948. okt. 15.), Akszjusa (Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: Eső, 1948. nov. 12.), Ludmilla, Vássza leánya (Gorkij: Vássza Zseleznova, 1949. ápr. 29.), Glikerija (Scserbacsov, Vlagyimir Vlagyimirovics: Dohányon vett kapitány, 1949. jún. 9.)
A Major Tamás rendezte A fösvényben Harpagon szerepét Rátkai Márton alakítja, Cléante-ot Gábor Miklós. Cléante megformálója azonban csak az

1949-es budapesti Világifjúsági Találkozó mámoros hangulatában került igazán meghitt közelségbe a Marianna szerepét alakító színésznővel.

Gábor Miklós akkor már túl van egy rövid életű házasságon.
1947-ben vette feleségül az akadémián frissen végzett, akkor húszéves Rákosi Máriát. Az első feleség ígéretes tehetség. A Színház című hetilap 1947. évi 27. száma 10 új ösztöndíjas tag a Nemzetiben című cikkében így mutatta be: „Tipikus halmozó. Elnök volt az Akadémián, játszott már komoly és vidám szerepeket mint növendék, ezenkívül elsőnek szerződtették a Nemzetibe, s a tetejébe a napokban még férjhez is ment Gábor Miklóshoz, a legtöbbre hivatott fiatal színészhez. Igaz, tehetségből is ez a kedves "fiatalasszony" halmozott össze legtöbbet évfolyamtársai között."

Mindemellett Gábor Miklós 1950-ben már Ruttkai Évával áll az anyakönyvvezető elé.

/Rákosi Mária hamarosan átkerült a Belvárosi, majd az Ifjúsági Színházba. 1960-tól 1981-ig, ötvennégy éves korában bekövetkezett haláláig a Madách Színház tagja volt, főként epizódszerepeket játszott. Egy ideig Mádi Szabó Gábor felesége volt. Később egy magánál jóval fiatalabb, alkoholbeteg férfihez ment hozzá. Sz.Á./

Fontos felbukkanás

1953. július 27-én a Magyarország című lap fényképet közöl pársoros kommentárral: „Ruttkai Éva színésznő és Gábor Miklós, Kossuth-díjas színész megmérik újszülött gyermekük, Júlia súlyát."
A gyermek május 31-én jött a világra. A huszonöt éves Ruttkai Éva a várandósság hetedik hónapjáig színpadon volt, három hónappal a szülés után már újra forgatott. A színésznő visszaemlékezése szerint saját édesanyja tolta ki a filmgyárba a csecsemőt, amikor szoptatni kellett. Ruttkai Éva azt írja:

Inkább színésznő voltam, mint anya. Alig töltöttem időt vele.(...) Később jöttem rá, micsoda veszteség, nagy kár volt így – de nem lehetett máshogy.

/Le kell jegyezni: Gábor Júlia, aki felnőve könyvtáros, szerkesztő lett, mindig a legnagyobb szeretettel beszélt és írt a szüleiről. Férjével, Szigethy Gábor professzorral avatott gondozói Ruttkai Éva hagyatékának, emlékének. Sz.Á./
A Ruttkai Éva-Gábor Miklós színészházaspár még házasságkötésük évében játszott együtt a Nemzeti Színház legendássá lett Ármány és szerelem című előadásában. A Schiller-mű kettős szereposztásban került színre: Lujzát Ferrari Violetta is játszotta Ruttkai Évával, Ferdinándot pedig Básti Lajos Gábor Miklóssal felváltva.
Leányuk születése idején azonban Ruttkai Éva visszaszerződött az időközben Néphadsereg Színházának átnevezett Vígszínházba.
Gábor Miklós maradt a Nemzetiben, majd három évvel később, 1954-ben szerződött a Madách Színházhoz.
A színészpár a hatvanas évekig elsősorban filmekben, majd tévéjátékokban dolgozott együtt. (Közös film volt az 1950-es Kis Katalin házassága, vagy a Mikszáth-mű alapján készült Különös házasság 1951-ben.)
Ruttkai Éva ezekben a színházon túli munkákban eleinte kisebb feladatokat kap. Máriássy Félix 1955-ben bemutatott Budapesti tavasz című filmjében, amelynek Gábor Miklós volt az abszolút főszereplője, Ruttkai Éva alig fél percre bukkan fel a filmalkotás legvégén. Ám a színpadi szerepeivel már országosan népszerűvé lett színésznő villanásnyi jelenléte is rendkívül fontos pillanat.

Azt jelzi: a háború nem irtotta ki az emberi érzéseket, van remény a pusztulás után.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!