Megfejthették Beethoven szimfóniáinak részben túlságosan, szinte eljátszhatatlanul gyors tempómegjelöléseinek titkát. 

Spanyol kutatók valószínűleg megfejtették Ludwig van Beethoven (1770-1828) szimfóniáinak részben túlságosan, szinte eljátszhatatlanul gyors tempómegjelöléseinek titkát. Egy új vizsgálat szerint a zeneszerző rosszul olvashatta le a metronómot. A Johann Nepomuk Mälzel által 1815-ben kifejlesztett metronóm elsőként tette lehetővé a pontos tempómegjelölést, Beethoven lehetett az egyik első zeneszerző, aki alkalmazta az eszközt.

Beethoven magányos, befelé forduló alkat voltForrás: Vienna Insight

A vizsgálat során Beethoven szimfóniáinak 36 különböző karmester vezényletével készült felvételeit elemezték ki. A felvételeken a karmesterek következetesen az előírtnál lassabban adták meg a zeneművek tempóját – állapította meg a kutatás. Ennek magyarázata lehet, hogy a zeneszerző metronómját a műszer mutatójának súlyánál olvasta le, nem pedig a mutató felett – mondta Almudena Martin-Castro, egy, a PLos One tudományos lapban megjelent tanulmány szerzője. A kutatáshoz a szakértők egy matematikai modellt dolgoztak ki. A zeneszerző bizonytalan lehetett abban, hogyan kell használni a metronómot, erre utal a 9. szimfónia kéziratának első oldalán látható megjegyzés: 108 vagy 120 Mälzel. A korai metronómok súlya ugyanis háromszögalakú volt, melynek csúcsa lefelé mutatott. Ez megtéveszthette Beethovent, aki emiatt a súly alatti értéket olvasta le. Ebben az esetben Beethoven 12 ütésnyivel gyorsabb ütemeket adott meg, mint az szándékában állt. Egy angol lapban ekkoriban használati utasítást is kiadtak a metronómokról. Ez is azt jelzi, hogy igény volt a magyarázatra – mondta Christine Siegert, a Bonni Beethoven Archívum és a Beethoven-ház Kiadó vezetője. A metronóm inkább csak irányértéket ad meg, nem abszolút értéket – mondta Siegert, aki azt is elárulta, hogy Beethoven ráadásul nem is igazán kedvelte a metronómot.