Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Demeter Szilárd, a Pilinszky-emlékérme tematikai előkészítésében szakértőként résztvevő Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatójának teljes beszédét alább olvashatják:
"Tisztelt hölgyeim és uraim!
Az, hogy ma itt vagyunk a Magyar Nemzeti Bank Pilinszky-emlékérmeinek kibocsátásán, egy dolgot biztosan jelent: hogy Pilinszky János a magyar géniuszok közé tartozik.
Egy sportoló vagy tudós teljesítménye vitathatatlan, bár nálunk azért néha süvegelés helyett olykor a teljesítményt is szokás karcolgatni.
A történelmi személyiségek megítélése még rizikósabb. Volt az év embereként a Time magazin címlapján Adolf Hitler és Sztálin is, ma azért nem tennék őket oda semmilyen körítéssel, bármennyire is meghatározó alakjai voltak a XX. századnak.
A művészetek, különösen a szépirodalom esetében a legérzékenyebb a kérdés. Tudunk olyan életében körülrajongott alkotókról, akiket haláluk után öt perccel még az életrajzíróik is elfelejtettek.
Aztán vannak olyanok, akik koruk hatalmasságaitól a tiltott, esetleg tűrt szerepet kapják, mint Pilinszky, de az olvasók emlékezete és szeretete megtartja őket. Kiállják az idő próbáját, ami a legnehezebb próbatétel.
Tehát az, hogy Pilinszky János százéves születésnapját egész évben ünnepelte a nemzet, és tudomásom szerint senki nem áldozta be az aktuálpolitikai percemberkedés oltárán, arra enged következtetni, hogy Pilinszky János művészete időtálló és minden vitán felül áll.
Ez csak a legnagyobbaknak adatik meg. Hiába rágják Adyt, József Attilát, Pilinszkyt vagy Csoórit, és a sor hála a Fennvalónak folytatható lenne, nem tudják kisebbé tenni őket. Zsenik, költőóriások, a Teremtés igazi folytatói és kiteljesítői.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Pilinszky Jánosról a centenárium ideje alatt sokszor, sokan és sokfélét mondtak. Nem ismételném meg a nálam szakavatottabbak mondanivalóját. Schmidt Mária főigazgató asszony utólagos engedélyével kilépnék az irodalmi múzeum vezetőjének szerepéből, és hagyom szóhoz jutni a bennem élő olvasót.
Mert számomra Pilinszky kissé más, mint az előbb felsoroltak, illetve hallgatólagosan odaértendő magyar költői Aranycsapat tagjai. Másik polcon van.
Amint az köztudott, diplomám szerint filozófus vagyok, tizedévig műveltem is szakmányban. Ennek következtében, ha bölcsebb nem is lettem, de érzékenyebbé váltam a filozófiai kérdésekre. A kilóra mért akadémizmus világából kicsekkolva ma már így néz ki a világ megértéséhez gondolatmankóként összerendezett könyvespolcom: Szent Biblia, Platón-összes, Szent Ágoston, Ludwig Wittgenstein, Rainer Maria Rilke és Pilinszky János összes versei. Ha létezik metafizikai tudás, megismerés, akkor számomra ők cövekelik ki a gondolatutakat. Pilinszkyt idézve: „A költészet is gondolkodás, a gondolkodás egyik formája, csak ellenkező előjellel, mint a filozófusok esetében. Tehát visszafelé forgatja a dolgokat, újra és újra semmit nem akar tudni, hogy a csecsemő szemével nézzen erre a világra, és ne összefüggéseiben lássa a dolgokat, hanem a keletkezésükben. És az ember akkor fog ceruzát, amikor majdnem semmit sem tud."
Ez a paradicsomi (?) állapot az, amikor az ember a centrumba helyezkedik vissza, levetkőzi az alter deus, másik isten gőgjét. Ezzel kapcsolatban ismét idézném költőnk egy agyonkoptatott, de ettől még érvényes tételmondatát: „A világban élő ember nem láthatja Istent. Az Istenben élő ember tisztán látja a világot".
Pilinszky János költészetével istenközelbe emel bennünket. És bár legtöbbször nem tudunk úgy nézni, mint Pilinszky, de ha olvassuk, akkor tudunk látni az ő szemével.
Olvassuk Pilinszkyt a következő száz és ezer évben is. Olyan kincsünk az ő művészete, amely soha nem fogy el."
