Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Józsi 1940-től fellép a Misoga László vezetésével működő Jókai téri Komédia Színpadon is, amely sanzonokkal, kuplékkal tarkított varietéműsort játszik rangos közreműködőkkel, például Medgyaszay Vilmával, Feleki Kamillal.
Itt kápráztatja el estéről estére a publikumot bűvészmutatványaival Rodolfó is, aki majd néhány év múlva a cirkuszban mutat be közös előadást az akkor már Alfonzó néven színre lépő Markstein Józseffel.
1941. augusztus 1-jén a huszonkilenc éves Markstein Józsi a Parisien Grillben elpanaszolja bizonyos Sarkadi nevű, fehérneműüzemet tulajdonló barátjának:
társ nélkül sanyarú az élet.
Sarkadi azt ajánlja: ismerkedjen meg egy nemrég Kolozsvárról az üzemébe került huszonnégy éves lánnyal.
Másnap Józsi öltönyt vesz magára, bemegy Sarkadihoz. Sarkadi megkéri, hogy várakozzon az irodájában. Hamarosan büszke tartású, kedves, szép alakú leányt kísér a helyiségbe. A lány Weisz Annaként mutatkozik be, és – rosszízű tréfát sejtve – azonnal kikéri a munkakönyvét, amikor Markstein József már a bemutatkozásnál megkéri, hogy legyen a felesége.
Józsi azonban pár mondatban bizonyítja, hogy a lehetetlen helyzetekben is ott rejlik a boldogság lehetősége.
Weisz Anna együtt ebédel Józsival. Két héttel később házasodnak.
Józsi a Moulin Rouge mellett a Royal Orfeumban is fellép. A zsidótörvények miatt már több kollégáját leparancsolták a színpadról.
Amikor egy nyilasoknak elkötelezett, bizonyos Nedeczki vezetéknevű alakot neveznek ki a Moulin Rouge-ba, Józsi úgy gondolja: az ő pályafutása is végéhez ért. Éppen a személyes tárgyait csomagolja az öltözőben, amikor Nedeczki rányit, és azt mondja:
Maradjon, magát megtartjuk díszzsidónak!
Józsinak összeszorul a torka, de élni kell. Nem sokkal később megtiltják, hogy az előadóművészek angol művésznéven lépjenek fel. Markstein József – akkor már valójában Markos, mivel időközben magyarosította a vezetéknevét – is elhagyja a Joe Stant. Az újságok címlapon közlik XIII. Alfonz spanyol király halálát. Józsi azt gondolja:
Meghalt a király, éljen a király!
A spanyol uralkodó után választja új művésznevét, de hogy valamiben mégis különbözzön, hozzácsap egy ó betűt. Új nevével majd a civil életében is rendíthetetlenül összetartoznak.
Nedeczki berakja Alfonzót untermannak a Trio Mexikó ugrócsoportba. Annak tagjaival ütnek ki fél tucat díszmagyarba öltözött egyetemistát, akik a számukat követően utánuk mentek az öltözőkhöz kötekedni, mert zsidónak vélték az egyik göndör, fekete hajú artistát. Éledezve nem győznek elnézést kérni, amikor megtudják, hogy kiszemeltjük egy köztiszteletben álló keresztény család fia, vitéz Sándor László.
Alfonzót azok a német tisztek sem gondolják más vallásúnak, akik felépítésétől elalélva egy alkalommal mulatni hívják maguk közé.
Míg ők beittasodva kiabálják, hogy ein Volk, ein Führer; Józsi a maga módján védi a becsületét, azt kurjongatva: ein Volk, ein küret!
Aztán egy, ugyancsak a társaság közelében iszogató magyar vendég odalép az egyik tiszthez, és valamit a fülébe súg. Józsinak élesek az ösztönei, már rohan is ki az utcára, futtában hallja, ahogy a német felüvölt.
Két hónapig bujkál, ismerősöknél alszik. Mikor hazatér, egy szomszédtól megtudja: feleségét elvitték a Sütő utcai zsidóházba.
Józsi odarohan, kiderül: a lakókat előző éjjel bevagonírozták a Józsefvárosi pályaudvaron.
Hazamegy, hajnal felé szédül bele az álomba. Reggel megkapja a munkaszolgálatos behívóját. 1944. május 10-én kell jelentkeznie a Hajógyári-szigeten.
Több ezer ember közül választanak ki kétszázat, köztük Afonzót, akikkel lövészárkokat ásatnak a főváros környékén. Néhány hét kimerítő munka és megaláztatás után Alfonzót tizedmagával beteg- és halottszállítónak rendelik a Rókus Kórházba. Alfonzó megismerkedik a szemészeti osztály főorvosával, Havas doktorral, aki zsidókat bújtat a kórház alagsorába. Havas hamis légóparancsnoki igazolvánnyal látja el Alfonzót, aki egy kocsmában megismerkedik egy megtermett SS-katonával.
Néhány pohár pálinka után kiderül: az SS-katona osztrák, és gyűlöli Hitlert.
Alfonzó ráveszi: ezer pengőért cserébe segítsen kihozni egy szigorúan őrzött csillagos házból Klein Józsit, a Csöpy zenekar dobosát. Sikerrel járnak.
Nem sokkal később, egy Rókus Kórházat követő légitámadás után a tíz odavezényelt munkaszolgálatost kiviszik a Józsefvárosi pályaudvarra, ahol vagy kétezer ember várja a bevagonírozást a kilométer hosszú szerelvény mellett.
Alfonzó a delatyni fogolytáborba kerül.
Érkezésükkor megpillantja a régi táborlakók között Rodolfót, Básti Lajost, a díszlettervező Vogel Ericet, és Kerekest, a kötéltáncost. Hozzájuk lép, megkérdezi:
Ti is itt léptek fel? Milyen a közönség?
Társai nem tudnak már derülni, de meghatva szorongatják a kezét.
Az ukrajnai tábor lakóit hamarosan hajtani kezdik nyugat felé. A németeket, foglyaikat is tizedeli a mögöttük előrenyomuló orosz sereg tüzérsége.
Alfonzó önéletírásában megrendítő részletességgel eleveníti fel azokat a helyzeteket, amelyekben csak egy hajszálon múlt az élete.
A véletlen szerencsének, vagy egy nem várt emberi gesztusnak köszönhetően; vagy azért élt túl egy végzetesnek tűnő szituációt, mert maga sem félt használni a kezébe kerülő fegyvert.
Könyvében ugyanakkor nem említi, de későbbi interjúiban annál gyakrabban: annyian bántak vele és társaival úgy, mintha nem is az emberi fajhoz tartoznának, hogy a háborús téboly közepette is fontos momentum volt egy alkalommal annak a fogvatartónak a felügyelete alá tartozni, aki azzal a mondattal kezdte az eligazításokat:
Ide figyeljenek, emberek!
Alfonzó a háború vége felé önkényesen távozik a munkaszolgálatból. Újabb életveszélyes kalandok után érkezik meg Budapestre, 1944. október 15-én. Egyik ismerősétől megtudja, hogy időközben Rodolfó és Básti Lajos is hazajutott. Másik ismerőse tanácsára a Rádius Mozi pincéjébe rejtőzködik el, amely sokaknak jelent búvóhelyet. Biztonságosnak hiszik, mert a moziban nyilas pártközpont működik. Ki gondolná, hogy alatta üldözöttek rejtőznek?
Mégsem biztonságos: karácsonykor kivágódik a pinceajtó, a bujdosókra fegyvercsövek merednek.
Alfonzót és társait hamarosan a Zichy Jenő utcában terelik a Duna felé. A Bajcsy-Zsilinszky úton nyilas karszalagos főhadnagy parancsolja ki Alfonzót és a mellette lépkedő menetelő Chappyt, a korszak ismert revüzenekari karnagyát a menetből.
A főhadnagy pár pillanat múlva belökdösi választottjait a Haas és Czjzek porcelánüzlet melletti pinceajtón, amely mögött nyüzsgő szükségkórház működik. A nyilas karszalagos főhadnagyról kiderül, hogy nem más, mint a magyarul jól beszélő
Jerecián Arán, a Moulin Rouge egykori törzsvendége, Alfonzó paródiáinak nagy rajongója.
A németeket, nyilasokat viszont egyáltalán nem kedveli, a háború alatt több mint négyszáz embert menekített meg előlük.
Alfonzó ápolóként kezd dolgozni a szükségkórházban, mely tevékenységét az oroszok január 19-i érkezése után is folytatja. Annak kapcsán kell Szegedre kísérni egy sebesült szovjet tisztet. A szegedi gőzfürdő csodák csodájára már működik, egyik medencéjében találkozik össze Alfonzó néhány helyi színésszel, ismerőseivel, köztük az ifjú Rajz Jánossal. Kiderül, a városi színház első előadását szervezik. Felajánlják, csatlakozzon hozzájuk, legyen segédszínész.
Alfonzó elvesztette a szüleit, deportált feleségéről egy túlélő elmondta, hogy odaveszett a lágerben. Arra gondol:
Miért ne maradnék?
Kisebb feladatot kap a Mosoly országa című operettben, az Oroszország című drámában pedig Szubov Platov nagyherceget alakítja. Négy hónap után azonban tífuszjárvány tör ki a városban, a színház bezár.
Alfonzó elköszön a színháziaktól, és Budapestre megy.
Első útja a Fővárosi Nagycirkuszba vezet. Másnap este már ő is a fellépők között van a gyorsan összehozott, de alaposan kimunkált hasbeszélő számmal: Alfonzó alakítja a Professzort, a kis növésű Lugossy György kollégája – másrészt családi barátjuk, Anna egykori kedvence – pedig az ölébe ücsörgő, a Professzortól beszélni tanuló szemtelen bábut.
A háborút maguk mögött hagyott emberek tódulnak a cirkuszba.
Alfonzó kezd magához térni mindannak a kábulatából, amit át kellett élnie. Van albérlete, Ecseri piacon beszerzett öltönye; kispörkölt, korsó sör az Ezerjóban, esténként tapsolják. Mi kell még?
Egy esti előadás közben Lugossy, miközben a manézs bejárata felé pillant, megmerevedik, remegni kezd, patakokban csorog a könnye. Alfonzó követi a tekintetét.
A manézs bejárata mellett Alfonzó felesége, Anna áll. Kopaszon, harminckilósan, rongyos katonakabátban, ormótlan bakancsban.
Tíz perc van hátra a számból, könnyek között, de végigcsinálják.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
