Különböző tájegységek autentikus, eredeti gyűjtésből rekonstruált néptáncait mutatja be az Élő Tánc-Archívum sorozatában a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus, Martin György eredeti táncgyűjtéseinek ihletésére, a nagyszerű tudós munkássága előtt tisztelegve indította el a sorozatot, amely forradalmasítja a magyar színpadi néptáncművészetet. A műsorok bemutatják egy-egy vidék legmélyebben, legaprólékosabban megismert és elsajátított autentikus táncfolyamatait, kiemelkedő táncos egyéniségeit. Az Élő Tánc-Archívum  lehetőséget ad arra, hogy a nézők megismerjék saját tánc és zenei kultúrájuk gazdagságát és szépségét. Az öt részből álló sorozatban Kalotaszeg, Mezőség, Bonchida, Gyimes és Szatmár táncait ismerhetik meg Martin György és munkatársai, illetve Zsuráfszky Zoltán saját gyűjtései alapján. Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatója az Origónak Kallós Zoltán szavait idézte: amíg magyarul énekelünk és táncolunk, addig leszünk magyarok. Elmesélt néhány történetet, hogy milyen körülmények között gyűjtötte a táncokat a határon túl a rendszerváltás előtt, és a táncegyüttes jelenlegi előadásairól is beszélt. Interjú Zsuráfszky Zoltánnal.

Az Élő Tánc-Archívum című sorozatban autentikus néptáncot mutatnak be, lényegében tiszta forrásból, hiszen eredeti, évtizedekkel ezelőtti tánc-gyűjtések alapján tanulják meg a tájegységek jellegzetes lépéseit. Miért tartotta fontosnak, hogy elindítsa ezt a sorozatot?

A sorozat január 11-én kezdődik, és öt részből áll majd. Valóban, ezeken az előadásokon egy-egy nagy néprajzi tájegység néptáncát mutatjuk be szinte eredeti, monográfikus feldolgozásban. A sorozatban láthatják majd Kalotaszeg, Bonchida, Szatmár, Gyimes és a Mezőség táncait. A gyimesi különösen kedves számomra, mert 1980-ban - pontosan 42 éve - augusztus elején Martin György Erkel-díjas magyar tánctörténész, néprajzkutató kérésére vettük filmre egy pajtában a táncot. Ez volt az első nagy hangosfilm, amit forgattunk Gyimesben, és a sorozatban ezt az anyagot dolgoztuk most fel. Évek óta az volt az álmom, hogy ezt a táncot visszavigyük oda, ahol gyűjtöttük, és ott, a saját közegében is bemutassuk. Néhány évvel ezelőtt sikerült is visszavinni az eredeti helyszínre, ami nagy öröm volt számomra. A gyimesi táncanyag az élő Élő Tánc-Archívum egyik számomra kedves anyaga, csakúgy, mint a gyönyörű kalotaszegi tánc, amely az 1969-ben Martin György által felvett eredeti filmfelvétel ihletésére született meg. 

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatójaFotó: Talán Csaba

Csak az eredeti magyar néptáncot mutatják be a sorozatban, vagy a tájegységen élő nemzetiségek táncait is láthatjuk?

Természetesen a magyar mellett a különböző nemzetiségek táncát is tartalmazzák a sorozat részei. Láthat a közönség román, cigány, és egyéb nemzetiségi táncokat is. Hiszen ezek a nemzetek egymás mellett éltek békében. Lehet, hogy egy faluban csodálatos magyar táncot vettük fel, de ugyanott, a falu szélén egy különleges cigánytáncot is tudtunk rögzíteni. Az itt élő románok, szlovákok, és cigányok mind hatottak a magyar tánckultúrára - és egymásra is. Hihetetlenül mély és alapos munkát végeztünk. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesben lévő eredeti folklór tudásnak az alapja az, hogy a régi filmeken látható táncokat tanulmányoztuk és tanultuk meg. A Magyar Tudományos Akadémián lévő archív filmek alapján a legpontosabban elsajátítottuk a tánc- és zenei anyagot, de nemcsak ennyi ez a műsortípus, hiszem, hogy ennek a csodálatos kultúrának a lelkiségébe is bepillanthat majd a néző.Lényegében egy-egy nagy tájegység monográfikus összefoglalóját láthatják 50-60 percben. Először úgy gondoltuk, hogy talán kevesebb embert érdekel majd ez a szakmai program, de kiderült, hogy a közönség szereti megismerni mélyebben is ezeket a táncokat, és örömmel merül el kicsit részletesebben a tájegységek csodáiba. Ez egyfajta kirándulás az autentikus táncokat szerető embereknek, az eredeti táncokat kedvelőknek.

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatójaFotó: Talán Csaba

Hogyan készültek a táncosok?

Elképesztő a lelkesedésük, olyan mélységgel gyakorolnak, és olyan hittel nézik közös kultúránk gyümölcseit, hogy az csodálatra méltó. Az előadásokra úgy választom ki a táncosokat, amilyen karakterek a filmben is láthatók, és ettől az archív anyag még inkább megelevenedik. A sorozat eredeti címe Élő Martin Archívum volt, Martin György nagyszerű munkássága előtt tisztelegve. Szerencsére magam is dolgoztam vele. 287 szatmári falu autentikus tánca van megörökítve az utókornak. Ezek olyan értékű anyagok a múlt századból, olyan szikla, amit nekünk meg kell őriznünk, és át kell adnunk a fiataloknak. Ezek a filmek ma már közkincsek. Martin György ugyanazt a munkát végezte a néptánc területén, amit Bartók és Kodály végzett a zenében. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesé az első olyan sorozat, amelyben ilyen pontossággal, mélységgel mutatunk be eredeti táncokat, ének és zenei kultúrát.

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatójaFotó: Talán Csaba

Ön a rendszerváltás előtt is gyűjtött határon túli területekről táncokat. Milyen emlékei vannak azokból az időkből?

Nagyon sok furcsa történet jut eszembe. Az útlevelemet például megtaposták román rendőrök. De általában a határon szinte mindig volt incidens. Az elkészült filmeket rendszerint elküldtük Karikás Péternek - ő volt a magyarországi kulturális attasé -, és ő hozta haza diplomáciai autóval. Ha nem sikerült elküldeni neki, akkor mi rejtettük el valahová a felvételeket - ezeket a trükköket meg lehetett tanulni idővel. De különös történet volt az is,  amikor például egy amerikai fotós barátomat elvittem Gyimesbe. Elkészítette a fotókat, aztán egy sötétszobában kivette a filmet, elrejtette, és befűzött a gépbe egy teljesen üres tekercset. A határnál fogták a fotós fényképezőgépét, és a rendőr kihúzta belőle a filmet, hogy az semmisüljön meg. Ő nem tudta, hogy teljesen üres volt az a tekercs. Mi látványosan sajnálkoztunk, hogy jaj, micsoda veszteség, közben az eredeti film a zsebünkben volt. Az erdélyi barátainknak szerettünk volna magyar újságokat is vinni, de azokat rendre elvették tőlünk a határon - az összes kulturális lapot, például a Képes Újságot, de még a Nők Lapját is. Forradalmi, kalandos időszak volt. Ez volt a mi rock-történetünk. Míg másnak ott volt az Omega, az Illés, és a többi beat-zenekar, az én rock-történetem a néptáncban teljesedett ki. Persze, én is rokiztam, de nekünk a táncház volt az igazi rock and roll.

Fotó: Talán Csaba

Az Élő Tánc-Archívum, a táncos gyökereink bemutatása mit adhat még az embereknek?

Úgy gondolom, hogy erősítheti a nemzettudatunkat is. Kallós Zoltánnal, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutatóval a hetvenes években ismerkedtem meg - ő irányította a gyűjtéseimet, ő segített, hogy hová utazzunk, hol találhatunk eredeti táncosokat, táncokat. Egy alkalommal azt mondta: amíg magyarul énekelünk és táncolunk, addig leszünk magyarok. Hozzátartozik az identitásunkhoz a néptánc. Ez is a magyarságunk egyik ékköve. Azt mondják: nyelvében él a nemzet. De úgy gondolom: a táncában is. A néptánc a mozdulatainkba van kódolva. Nem véletlenül van ennyi táncház, gyerekek, idősek, fiatalok és öregek táncolnak szerte a Kárpát-medencében. Amíg az emberek ilyen lelkesedéssel, izgalommal tanulják a néptáncokat, addig nincs gond. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes fellépett a tavalyi Eucharisztikus Kongresszuson is, a produkcióba bevontunk gyerekeket, idős hagyományőrzőket is. Egy életre szóló élmény volt. Úgy éreztük, együtt tudjuk megélni hitünket, magyarságunkat. Nagyon megható üzeneteket kaptunk utána. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor valaki azt írta: ez az előadás fontos volt a magyar lelkeknek.

Annyira fontos önnek a nemzetek kultúrája, hogy amikor a Nemzeti Színházban az Egri Csillagok című előadást mutatták be - a Magyar Nemzeti Táncegyüttes is fellép a darabban -, egyenesen egy török tánckutatótól tanulta a török autentikus táncokat...

Igen, ez így volt. Ellátogatott hozzánk egy török tánckutató, én tanítottam neki magyar táncokat, ő pedig török lépéseket mutatott nekem. Persze azért filmekről is utána néztem az anyagnak az Egri csillagokhoz. Dolgoztunk a Nemzeti Színház Csíksomlyói passiójában is - amit szintén Vidnyánszky Attila rendezett -, ott székely táncokat használtunk.

Várható valami új, közös munka a Nemzeti Színházzal?

Egyelőre új előadással nem készülünk, de az Egri csillagok, a Csíksomlyói passió még mindig repertoáron van, és a Körhintát is láthatja a közönség, amelyben szintén együtt lépünk fel a színház színészeivel. Soha nem felejtem el, hogy a bemutatón, az előadás végén Törőcsik Mari bejött a színpadra, és óriási ováció volt. Vidnyánszky Attila azt mondta, hogy amíg ő a színház igazgatója, ezt a darabot mindig játsszák majd. Azt a falusi környezetet, ami megjelenik a színpadon, azt hiszem, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tudja a legjobban megjeleníteni. Amikor mi bemegyünk a színpadra, az szinte olyan, mintha a filmet látnánk.Abban az ikonikus jelenetben, amelyben a mulatság zajlik, negyven profi táncos ropja, mulatoznak, italoznak, dorbézolnak - és a dráma ott van a jelenet közepén, amikor a két fiatal nem akarja elengedi egymást, és körbe-körbe forognak, táncolnak.

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatójaFotó: Talán Csaba

Az a jelenet önmagában is döbbenetes, de Vidnyánszky Attila rendezésében különösen páratlan, hiszen úgy jelenítette meg a színpadon, mintha egy lassított felvételt látna az ember. Elképesztő látvány volt, ahogy a táncosok is lassítva táncoltak. Ez már-már színészi eszköz...

Fantasztikus volt a közös munka minden előadásnál. Vidnyánszky Attila a Passióban is bevonta a táncosokat, akik jól beszélnek és jól énekelnek. Azt hiszem, hatottunk egymásra - a színház ránk, a tánc pedig a Nemzeti Színházra. Rendszeresen hallottuk, hogy mennyire tetszik nekik a munkánk, a profizmus, a fegyelmezettség - és persze a tánc, amit bevittünk a színházba. Ez nagyon jóleső érzés nekünk. Mi is szeretünk velük dolgozni - azt hiszem, hogy ez a két kiemelkedő művészgárda csodákat tud létrehozni a színpadon.

Hány előadása van a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek egy évben?

Évente körülbelül 120-140 előadásunk van. Ott vagyunk szinte minden fesztiválon, minden nagyobb eseményen, és minden jelentős kulturális intézményben. Január ötödikén láthatták a nézők például a Müpában A hűtlen feleség című előadásunkat, amely egy egészestés bűnügyi táncdráma. A forgatókönyvet feleségem, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője, Zs. Vincze Zsuzsa írta, és közösen is rendeztük a darabot, amely olyan örök témákat visz színre, mint a hűség, a szerelem és a bosszú. A Müpa vezérigazgatójának, Káel Csabának a felkérésére mutattuk be az előadást, amelyben a tánckar mellett a Honvéd férfikar is látható - lényegében 140 embert mozgatunk a színpadon. Fellépünk majd az idei Bartók Tavasz Fesztiválon is ezzel a darabbal, országos turnéra indulunk vele. Nagy örömünkre felkértek, hogy mi nyissuk meg nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokat, alkotótársam, Zs. Vincze Zsuzsa teljesen új darabot ír erre az alakalomra Szabadság, szerelem! címmel. Nagyon sokat dolgozunk, de ez nekünk nem munka, hanem küldetés.

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatójaFotó: Talán Csaba

Új színház épül - hol tart most a munka?

 A  kormány soha nem tapasztalt mértékben támogatja a népi kultúra ezen ágát, a népzenei mozgalmat és a hivatásos táncművészetet. Nagy öröm volt számunkra, hogy Miniszterelnök úr és kedves felesége megnézte a Toborzó című műsorunkat, és úgy láttuk, mindketten meghatottan jöttek ki az előadás után a teremből. Az októberi Békemeneten Molnár Levente világhírű operaénekes énekelte azt a dalt, amit a mi műsorunkban hallhatott először a közönség. Levente is úgy nyilatkozott a közös munkánkról, hogy a táncegyüttes művészeivel igazán érdemes együtt dolgozni, mert vérbeli magyar lelkek, akik a legmagasabb színvonalon mutatják meg a magyar néptánckultúrát.

Amiért a leghálásabbak és legboldogabbak vagyunk, hogy magyar kormány jóvoltából végre újonnan épülő gyönyörű székházunk lesz. Már nagyon várjuk. Húsz éve nem épült új színház Budapesten - ez egy igazán nagy volumenű beruházás lesz. A tervek már elkészültek, elkezdődhet az építkezés.