A körülrajongott színésznő, akit a kommunisták örökre el akartak tüntetni

Turay Ida, színésznő
Budapest, 1994. június 9. Turay Ida színésznő - a művésznő emlékalbumának egyik fotóján. A reprodukciót Rohonyi Iván, az MTI fotóriportere készítette 1994. június 9-én. MTI Fotó: Reprodukció
Vágólapra másolva!
Turay Ida pályája első felében a két háború közötti időszak egyik legfoglalkoztatottabb színésznője volt. Színdarabok és filmek sokaságában alakította naivák sorát hitelesen, sok derűvel, öniróniával, majd egy Shakespeare szerep után kiderült: drámai képességei sem mindennapiak. Férje, Békeffi István kora egyik legsikeresebb színpadi szerzője és forgatókönyv írója volt, ám származása kapcsán feleségének is volt oka az aggodalomra a vészkorszak idején.1945 után a kommunisták tiltották el egy időre a színpadtól. Az 1956-os forradalmat követően egy külhoni munka miatt utaztak külföldre, tervezve, hogy hamarosan visszatérnek. Másként alakult. A színésznő férje külföldön is sikeres lett, felesége azonban inkább csak háziasszonyként állt mellette. Tizennyolc év távollét után tértek haza. A színésznő 1977-től közel másfél évtizeden át a Thália Színház társulatának volt a tagja, majd más teátrumokban is színre lépett; ugyanakkor a televízióban, rádióban, filmekben is sokat foglalkoztatták. A közönséget rendszeresen elkápráztatta az idős, sokat tapasztalt, bölcs asszonyok karaktereiben nyújtott átélt alakításaival. A jelenkorban a Turay Idáról elnevezett színház és egy díj is őrzi a színművésznő emlékét.
Vágólapra másolva!

A legszebb angyal
Turay Ida 1913 karácsonyán lép először színpadra. Azt még nem tudja, hogy mi akar lenni, de hamarosan ráérez. Több társával angyalt alakít az ünnepi műsorban. Hízik a mája, amikor a főpróbán az egyik anyukának ott akad rajta a szeme, és azt mondja egy másik anyukának:

A másik anyuka azt feleli:

A hatéves Turay – akkor még Turmayer – Ida felkapja a fejét. Elgondolkodik. Tudja, hogy Gocsál Piroska – aki mit tesz Isten, Idával párt alkotva, a többi páros előtt indul majd a színpad felé a takarásból – rendkívül anyás kislány.

Mielőtt kilépnének a rivaldába, megemlíti Piroskának:

Piroska kiesik szerepéből, s a színre készülő angyalseregletet hátrahagyva, bőgve, eltorzul arcocskával vágtat át a színpadon, veti magát a közönség közé, loholna anyja után. Édesanyja az első sorban üldögélve éppen hogy el tudja kapni.

Piroska zokogását anyja ölelése tompítja, de nem vágyik már színpadra a gyermek.

Kis szünet, felcsendül újra az éteri zene. Jönnek az a gyermekek, egymás kezét fogják, csak vezetőjük érkezik egymagában. Törékeny, csupa báj kisleány, mind közt a legszebb, vagy ha nem, hát azt úgy sem látja senki,

oly megkapó, ahogy vonja maga után az angyalok sorát.


Turay Ida maga meséli majd később életrajzi könyvében a történetet a nyilvánosságnak, nem említve, hogy akár némi gonoszság is belegondolható az epizódba. Pedig bizonyára másról volt szó.

Sakk, matt
Turay Ida 1907. szeptember 28-án született.
Édesapja Turmayer Sándor festőművész volt. Édesanyja Szabadkay Lilli Klára.
Sándor édesapja – Turay Ida apai nagyapja – orosházi vasúti tiszt volt, aki pártolta fia alkotói ambícióit. Sándor így a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanulhatott, s egy Műcsarnokbeli kiállításon figyelt fel Szabadkay Lillire.

Megszólította a szép, szőke leányt, végig kalauzolta a tárlaton, s már a festmények között sétálva erősebb érzetek vonzották őket egymás felé a puszta szimpátiánál.

A leány édesapja, Szabadkay György a vajdasági Hertelendyfalva közjegyzője volt, igen jómódú, köztiszteletben álló ember. Nem voltak ellenére szerelembe esett Lilli leánya házassági terveit, de kikötötte:

Turmayer János a rajztanári hivatást is sajátítsa el, mert piktúrából megélni nem lehet.

Bármit is kötött ki, nem volt azért vaskalapos.
Előbb ugyan az előkelő budai Rózsadombon akar házat venni az ifjú párnak, de mert ott nem árulnak olyat, amelyben műterem is akadt volna, hát veje kérésére inkább Perlmutter Izsák festőművész rákospalotai otthonára alkudott meg, melyhez napfényes műterem is tartozott.

Turmayer Sándor nem is hálátlan, apósa iránti tiszteletét mutatja, hogy gimnáziumi tanárként diákok generációi emlegetik majd szeretettel.

Mindamellett 1911-ben már az ő képeit is kiállítják a Műcsarnokban, aztán a Nemzeti Szalonban, majd országszerte rendszeres szereplője lesz a komolyabb tárlatoknak.

Festményei – gyakori témájuk a Tanán, az olasz kisvárosok – idővel külhonban is keresettek lesznek.

Felesége, Lilli éteri jelenség, miközben kapcsolatuk persze hús-vér embereké.
Ám náluk az a szokás: férj és feleség az ilyen-olyan okból felgyülemlő feszültségeket sakkpartikkal vezetik le.

A győztes sosem ujjong, a vesztes nem búsong.

Elsőszülött leányuk, Ida, az estékbe nyúló partik közben kiütött bábukkal játszik, csatasorba állítva, harcba a küldve azokat, majd a sebesülteket szépen bekötözve. Hamarosan a kislány első húgának, Magdusnak gőgicsélése ad mindhez vokális aláfestést.

Azonban a korszak nem kedvez a családi idillnek.

Turmayer Sándor egy nap egyenruhában állít haza, éppen csak búcsúzni. Felesége harmadik gyermekükkel várandós. A világháborús frontra készülő Sándor azzal nyugtatja feleségét: a golyó csak a gyáva embert találja el.

Szabadkay Lilly másként gondolja. Minden napja félelemben telik.

1915. január 12-én megindul harmadik szülése. A kis cseléd orvosért szalad, a doktor hosszan időzik az ajtó mögött, mire felsír az újszülött.
Nyílik az ajtó, azt mondja a doktor Idának: kész csoda, hogy az újszülött Klárika egyben van, rendben van. Csendben teszi hozzá:

Szabadkay Lillynek 25 év jutott.
Gyermekeit az apai nagyanyjuk felügyeli a következő hónapokban.
1916 őszén megszólal a csengő. Bozontos, szakállas, fáradt tekintetű katona áll a kapu előtt.

- kérdezi a kilencéves Idát, becenevén szólítva a kislányt.

- zokog fel a gyermek.

Turay Ida színésznő és Hajmássy Miklós (j) színész. A művésznő fényképgyűjteményéből származó korabeli fotón. MTI Fotó: Reprodukció A felvétel készítésének pontos időpontja ismeretlen Forrás: MTI/Reprodukció

Szétszórt vétkek
Turmayer Sándor a következő években szép, paraszt Madonnákról festett képein idézi fel felesége arcvonásait. Két kisebb gyermeke vele, illetve saját szüleivel marad.

Idát – hogy elejét vegye a feszültségnek az apai és anyai nagyszülők között – elküldi Hertelendyfalvára.

Gyakran látogatja, viszi magával a kisebb lányokat is.
Ida a Hertelendyfalvától pár kilométerre eső Pancsován jár iskolába. Szép időben nagyapja hintójával. Rossz időben, hóban, esőben gyalogosan, vagy parasztszekerekre felkéredzkedve. Nagyapja úgy magyarázza a dolgot:

Ida később megérti, hogy pedagógia volt a dologban. Nagyapja azt gondolta: teher alatt nő a pálma.
Szabadkay György derék magyar ember.

Egyben igazi béketeremtő a sokajkú, magyarok, szerbek, németek, románok lakta vidéken.

Akkor is türelemre inti a hertelendyfalvai lakosságot, amikor bukovinai csángók települnek a faluba. Magyarságára a monarchia széthullása után is büszke, de azután a szerbek már nem állhatják, hogy Szabadkay György Zrínyi-dolmányban jár-kel, s magyar zászló leng a házán. Végül menekülnie kell a családjával, Baranyában telepszik le.

A csángók leszármazottai akkor emléktáblával emlékeznek meg róla elhagyott háza falán, az hirdeti emberségét, amíg azt is le nem verik.

Amikor Szabadkay Györgynek el kellett hagynia az otthonát, jobbnak látta, ha Ida unokája visszatér az apjához Rákospalotára.
Nagy volt a boldogság, hogy újra együtt család, de három gyermek mégis csak sok.
Ida hamarosan kollégista lesz az irgalmas nővérek Szentlélek tér 3. szám alatt működő középfokú iskolájába.

Ida eleinte igen csintalan, olykor még azokat a cetliket is szerte szórja, amelyekre kötelezettsége szerint a napi vétkeit írja.

Második évét tölti az Irgalmasok között, amikor egy áldozás után furcsa érzete támad. Azt mondja az osztályát vezető Ildefonsa nővérnek:

A nővér átszellemült mosollyal simogatja meg az arcát. Meglátja benne Jézus menyasszonyát.

Édesapja ellenben, amikor értesül magasztos élményéről, sietve kiveszi az Irgalmasoktól.

Ida további tanulmányait magánúton folytatja, apja által finanszírozva, felügyelve.

Sajna
Ida tizenhárom évesen otthon küszködik a harmadik gimnázium tananyagával. Apja előtt sem titkolja, hogy unja a leckéket. A festőművész azt feleli:

Tizennégy éves, amikor édesapja elviszi a Nemzeti Színház, a Vígszínház előadásaira. A kislányt lenyűgözi Bajor Gizi fenségessége, ahogy Gál Franciska eleganciája, humora is.

Kijelenti apjának: színésznő szeretne lenni.

Turmayer Sándor úgy véli: most fordul a jó irányba a gyermek.
A festőművész megfestette korábban Jászai Mari portréját, aki szívesen fogadja leányával együtt impozáns Duna-parti otthonában. Ida elszaval két iskolában tanult verset. Jászai feszülten figyel, majd azt mondja:

Ida halkan megjegyzi:

Jászai Mari lehunyja a szemét, nem válaszol.

Ida 1923 tavaszán édesapja kísértében érkezik a Királyi Színművészeti Akadémia felvételijére. Még nincs tizenhat éves, de igazítottak egy kicsit a születési adatain, hogy részt vehessen a megmérettetésen. A hatvankilences sorszámot kapja, de amikor a tizenkilencest hívják, és az nem jelentkezik, beslisszol helyette a bizottság
elé. Amint gyász teli hangon elmondja Arany János tetemre hívás című költeményének első két sorát - "A radványi sötét erdőben/ Halva találták Bárczi Benőt" – Pethes Imréből és Márkus Emíliából kirobban a nevetés.
Komolyságukhoz visszatalálva arra kérik a csodálkozó leányt: mondjon mást.
Ida Ismét Arany verset választ, A tudós macskáját. Mondja szépen, „Könyvet írt a bölcsességről/- S hajna!/ Akkor esett ez a bolond história rajta/", satöbbi.
Bekerül az akadémiára. Nem sokkal később Pethes elárulja:

pocsékul szavalt, de amikor odajutott, hogy hogy „S hajna!" , abban volt valami utolérhetetlen báj.


Pethes Imrétől a Sajna becenevet kapja. Egyik legkedvesebb tanítványa lesz – az Akadémián töltött kurta éve alatt.

Kellemes hangok
Ida, a kor szokása szerint, elsősként is statisztál a Nemzeti Színház előadásaiban. Az Ember tragédiáját különösen kedveli. Tizenegy különböző néma karakterben bukkan fel, s a jelmezváltozásokért külön fizetség jár.

Első év végén bekerül a végzős harmadévesek vizsga előadásába is.

Görög fiúcskát alakít, aki az öreg jóst kíséri Szophoklész Antigonéjában. A vizsgán jelen van a Renaissance Színház igazgatója, Bárdos Artúr. A korszak egyik legmeghatározóbb színházi direktora olyan tehetséget keres, akinek helye lehetne a maga társulatában.

Az elsős Turmayer Idán akad ott a szeme.

Bárdosnak különös képessége van az új tehetségek felismerésére. Annak köszönhetik gyorsan érkező sikereiket a Renaissance Színház olyan fiataljai, mint Makláry Zoltán, Tőkés Anna, Somogyi Erzsi.
Idát másnap irodájába hívatja és kéri – kíváncsi a hangjára –, hogy mondjon el egy verset. A csitri Kosztolányi Dezső Már néha gondolok a szerelemre című versét választja.

Szavalata közben a színházban tartózkodó Kosztolányi Dezső nyit be az igazgatói irodában és azt mondja:

A vers végén Bárdos Artúr közli Idával:

mivel még kiskorú, másnap az édesapja kíséretében érjen vissza, hogy felmenője aláírja a leánya szerződését.

Turmayer Ida, Bárdos javaslatára változtatja nevét Turayra, s még a direktornál rá váró első feladata előtt – hivatalosan még akadémistaként – főszerepet kap a pécsi színházban.Csiky Gergely A nagymama című darabjában alakítja Mártát.
/ A család rokonai élnek a városban, Bárdos ajánlata mellett ők is szólhattak pár szót az érdekében. Sz.Á./ Helyi lap írja róla:

Pestre visszatérve első szerepét a Bárdos Artúr által korábban alapított – egy időre hátrahagyott, majd 1924-ben újra rendezéseinek egyik fő színterévé váló – Belvárosi
Színházban játssza el. Az akadémiáról kimarad.

Darázsfészek
Zágon István Darázsfészek címmel dolgozott át egy angol vígjátékot. Fiatal lányok és fiúk szövevényes viszonyai adnak benne okot a nevetésre. Az őszi bemutató után Turay Idát égbe emelik a kritikák. Természetességéről, humoráról, szex appel-jéről áradoznak. A közönség sem látja másként.

- kezdi elragadtatott beszámolóját a Reggel című lap.
Turay Ida és a másik főszereplő, az akkor már ifjú sztárnak számító Gál Franciska idővel jó barátságba kerülnek. Azonban a Darázsfészek bemutatójának idején a húsz Gál Franciska nem tudja feldolgozni tinédzser kolleginája kirobbanó sikerét. Kolleginája ráadásul rendre úgy köszönti:

Gál Franciska Turay Idával is tudatja véleményét: sikere csak mázli.

Turay Ida bosszúból a Fészek klub asztala mellett parodizálja esténként Gál Franciska egy másik darabban látható haldoklási jelenetét.

Gyöngy Pál: Kadétszerelem. Fővárosi Operettszínház. Turay Ida (Stöcker Péter), Békássy István (Schönborn Miklós), Tabódy Klára (Stöcker Pál) Forrás: Közkincs, commons.wikimedia.org

A magánszám közben, ahogy a történet szerint lassan elszáll belőle az élet a karikírozott Gál Franciskából, úgy csúszik mind feljebb a szoknyája, s az utolsó sóhaja előtt – melyet Turay Ida produkciójában megelőz még egy trágár kiszólás is a hanyag, elképzelt világosító felé – már teljes lényegükben látszanak a combjai. Amikor Gál Franciska is tudomást szerez a színházi körökben hamar népszerűvé lett paródiáról, a Darázsfészek egyik előadásán „elfelejt" végszavazni. Turay Ida mégsem billen ki a szerepéből.
Bárdostól sorra kapja az újabb és újabb naiva szerepeket, amelyeket naiváktól szokatlan vitalitással formál hús vér figurákkal.

Még húsz éves sincs, amikor már azon a szinten tartják számon, ahová Gál Franciska korábban feljutott.

Egálba kerülve barátkozni is könnyebb.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!