Engem is sokszor elküldtek már az anyámba

2015.07.31. 13:34

Tíz éve indult a balatonföldvári Kultkikötő, ami kivételnek számít az üdülővárosok nyári színházai között, hisz nem kizárólag üzleti alapon válogatja össze a műsorát. A szórakoztató előadások mellett helyet ad a független társulatoknak, a határon túli színházaknak és az ismeretlen alkotóknak is. Emellett színházi tábort üzemeltetet rászoruló gyerekek számára. A Kultkikötő vezetőjével, Nagy Viktor színésszel beszélgettünk.

  • Nagy Viktor szerint a politika nem szól bele a műsor összeállításába.
  • Mohácsi János sokszor elküldte őt is az anyjába, amikor rossz volt a színpadon.
  • A bulvárelőadások szerinte jól megférnek a komolyabb darabokkal.
  • A gyerekekben még megvan az, amit a színészek már elfelejtettek.
  • Sajnálja, hogy barátságok mennek rá a politikai megosztottságra.

Szerinted mi egy nyári színház feladata? Csak az, hogy konkurenciája legyen a strandnak meg a lángosnak, vagy csupa magasztos célja is van, mint jó esetben egy repertoárszínháznak?

Nincsenek illúzióim: tény, hogy feladatunk a városban töltött vendégéjszakák számának növelése. De kutya kötelességünk, hogy minél több olyasmit is csináljunk, ami nem erről szól: muszáj támogatnunk a függetleneket, muszáj befogadnunk a fiatal alkotókat.

Hogy állítjátok össze a műsort?

Az elején annyi volt csak biztos, hogy nem akarunk repertoárszínházként működni: minden előadás csak egy este legyen látható, mintha minden este premier lenne. Tíz évvel ezelőtt egy csomó minden még magától értetődő volt.  Ma már sokszor felhívnak azzal, hogy ezzel és ezzel az előadással fel szeretnének lépni Balatonföldváron, amire csak azt tudom mondani, hogy van egy csapat, amelyik válogat, hogy ne kerüljön ide olyan bemutató, ami nem üt meg egy bizonyos mércét – amennyiben olyan az előadás, akkor meg fogjuk hívni.

Azt is szeretem, aki kiviharzik az előadásrólForrás: Kultkikötő

Van olyan téma, amit el akartok kerülni? Beleférnek például az aktuálpolitikai utalások?

Jönnek olyan előadások is, amelyekben akadnak ilyen utalások, például Mohácsi János bemutatói. Én azt a nézőt is szeretem – volt ilyen –, aki felháborodva kiviharzik, és azt mondja, hogy soha többet be nem teszi ide a lábát. A határainkat, amiket magunknak szabtunk, állandóan át kell hágnunk.  Attól, hogy ez a hely olyan, mint egy ékszerdoboz, nekünk nem kell úgy viselkednünk benne. 

A sok, valóban igényesen szórakoztató előadás mellett akad azért a műsorotokban egy-két, a szó legrosszabb értelmében bulvárelőadás is. Miért? 

Ha már említettem a határok feszegetését: ez ugyanaz, csak a másik irányba. Van igény erre is – más kérdés, hogy meddig mész el az igények kielégítésében. A legutóbbi ilyen előadáson teljesen más volt a közönség, csupa olyan ember, aki máskor soha nem jött el.

Ma egy színházalapításhoz megkerülhetetlen a politikai szándék megléte is. Ez így volt tíz éve is?

Tíz évvel ezelőtt független polgármester asszonya volt Balatonföldvárnak, ma pedig egy Fidesz–KDNP-s polgármestere. Szívesen árnyalnám a képet, de nem tudom: mindenféle szépítés nélkül az történt, hogy akkor a polgármesterasszonynak csillogott a szeme az ötlettől, mert azonnal megérezte, hogy ha itt nyári színházat csinálunk, ráadásul kaposvári gyökerekkel, az a városnak csak jó lehet. Nem nézte, hogy a vendégek a jobboldali vagy a baloldali ajtón jönnek-e be,  mivel csak egy bejárat van, és a nézők általában ugyanabba az irányba is néznek az előadások alatt.

A belföldi turisták a Kultkikötőhöz igazítják a nyaralásukatForrás: Kovács Bálint

És ugyanez igaz a jelenlegi polgármesterre is. Nincs rajtunk nyomás, szóba sem jön, hogy beleszólnának abba, milyen produkciók jöhetnek és milyenek nem – és ez nem csak begyakorolt duma. Egyszerűen arról van szó, hogy a belföldi turisták tényleg a Kultkikötőhöz igazítják a nyaralásukat, így a szállásadók már karácsonykor azt kérdezik tőlünk, hogy mi lesz a nyári program. És ha ez így van, az minden városvezetésnek csak a javára válhat.

A legtöbb helyen mégsem elég a politikusoknak annyi, hogy pénz áramoljon a városukba vagy a kerületükbe, de jobban szeretnék, ha emellett a színház a hatalmuk megszilárdításának eszköze is lehetne. Ez Földváron még kampányidőszakban sem merül fel?

Nem. A polgármester nem olyankor jön hozzánk, ha le akarja fotóztatni magát valamelyik színésszel, hanem akkor, ha érdekli egy előadás, de olyankor sem kampányol. Úgyis tudja, hogy a jó vagy a rossz visszajelzések előbb-utóbb úgyis visszajutnának hozzá. Ez tényleg ritka dolog. Hogy valami kevésbé jót is mondjak: azért az itt is igaz, hogy idén sokkal kevesebb pénzt kaptunk a pályázatokon  – ez viszont nem érdekel, ezért nem fogom rájuk borítani az asztalt. 

Ilyenkor mindig elszomorodom néhány percre, de van annyi barátunk, támogatónk, hogy ha kicsivel többet dolgozunk, kevesebb pénzből is meg tudjuk csinálni az évadot. Az első pillanattól fogva nem kényeztettek el ígéretekkel, nem nyíltak meg előttünk különféle csatornák, hozzászoktunk, hogy kevés a pénzünk. Idén az volt az elv a pályázatokon, hogy ne egy-egy pályázó kapjon sok pénzt, hanem mindenki kevesebbet – amivel viszont pont semmire sem megyünk. De tök mindegy, nem ezért csináljuk. 

Nem kerüli a rázós témákatForrás: Kecskeméti Katona József Színház

A polgármester nem vonja fel a szemöldökét, ha esetleg elhangzik egy „ellenzéki” utalás valamelyik előadásban?

Próbálok visszaemlékezni olyan esetre, amikor konfliktus volt köztünk, de azt hiszem, az volt az egyetlen ilyen, amikor rossz időpontban égettük el az avart. Akkor jött egy városházi telefon.  Nincs szó arról, hogy milyen előadások jöhetnek el és milyenek nem, és ezt nem azért mondom, mert olyan jó politikus lennék, hogy kerülöm a rázós témát.

Ha a politikusok azt látják, hogy a bulvárelőadáson teltház van, azaz aznap több a vendégéjszaka, míg az igényesebb produkcióra esetleg kevesebben jönnek el, nem fogják azt mondani, hogy akkor ebbe az irányba kell elmennetek?

Ehhez semmi közük sincsen. És ezt azért tudom így kimondani, mert ha egy fillért sem kapnánk tőlük, akkor is meg tudnánk csinálni az évadot. Ilyen szempontból nem függünk senkitől.

Balatonföldváron fideszes a városvezetés. Ha leülsz tárgyalni, úgy néznek rád, mint aki jóban van a Fidesszel, tehát maga is fideszes?

Mivel egyáltalán nem értek a politikához, az ilyen helyzeteket ügyesen kikerülöm, és nem is tudnék belemenni semmilyen játszmába: hiába használnak bűvös szavakat, nem tudom értelmezni őket. Inkább a barátaimon és kollégáimon veszem észre, hogy máshogyan méricskélnek, és egyre jobban ezt érzem. Úgy gondolják, hogy ez máshogy nem működhet, csak ha valakinek a haverja vagyok. Konkrétan tudok olyan embereket mondani, akik már nem úgy beszélnek velem, mint régebben, és látom a szemükben, hogy miért. Barátok tűnnek el emiatt.

Ez nem őröl fel?

De, ez mindig nagyon bánt. Kevés barátom van; ilyenkor is látszik, mennyire illékony alapokon nyugszanak ezek, ha a politika bele tud dumálni. Amikor tavaly nyertünk egy nagyobb összeget egy NKA-pályázaton, próbálták belőlem kihúzni, hogy ez hogyan sikerült. Mondtam nekik, hogy szerintem csak jó a pályázatunk, nem vagyok elkötelezettje senkinek. Próbálnak kikezdeni, így sokszor közénk csúsznak olyan dolgok, amiknek nem kellene.

Arra kért, hogy ne igyak az ő számlájáraForrás: Kovács Bálint

Nehezíti a dolgodat, hogy a magyar színházi életben dolgozik egy Nagy Viktor nevű rendező is, aki viszont egyértelműen a kormány elkötelezettje? 

Igen. Én vagyok a fiatalabb, tehát nekem kellett volna nevet változtatni, de összefutottunk a főiskolán, és azt mondta: figyelj, Viktor, ha te nem fogsz rendezni, én nem fogok színészkedni – és ennyiben maradtunk. Sokszor hívnak fel azzal, hogy elvállalnék-e egy rendezést. Ilyenkor mindig megkérdezem: biztos, hogy engem akartál hívni? Mert én a színjátszó Nagy Viktor vagyok. Máskor gratulálnak, hogy milyen jót rendeztem.

Mostanában egyre inkább identitászavarom van ettől az egésztől. Egy ideig Zsámbéki Gábor, a főiskolai osztályfőnököm javaslatára Nagyváradi Viktor voltam, de ezt annyira nem éreztem a magaménak, hogy visszaváltoztattam a nevem. Vannak problémáim, de azért azt hiszem, ha megnyerünk valamilyen pályázatot, az nem azért van, mert összekeverik a nevünket. A múltkor összefutottam a kecskeméti színészbüfében a másik Nagy Viktorral: arra kért, hogy ne igyak az ő számlájára. 

A műsorotokban eredetileg szerepelt a Closer című előadás is. Mit gondoltál az e körül kialakult botrányról?

Imádtam volna, ha eljön a Closer, a hibáival együtt is, de végül nem mi mondtuk le, hanem az Átrium. (Az előadás rendezőjéről, Radnai Márkról kiderült, hogy ujjainak eltörésével fenyegette meg a nemrég elhunyt kritikust, az előadásról negatívan nyilatkozó Koltai Tamást, egy másik újságírót pedig a keze eltörésével, így az Átrium Film-Színház levette a műsoráról a darabot – a szerk.) Anger Zsolt, a főszereplő, elkapott az utcán, hogy micsoda tulok vagyok. Mondtam neki, hogy lehet, hogy így van, de mi nem mondtuk volna le az előadást, hiszen már benne volt a kinyomtatott műsorfüzetben, vállaltuk volna, akármivel is jár.

Nem akarok az észérvekre hallgatniForrás: Kultkikötő

Zavarban voltam a botránytól, és most is zavarban vagyok: ez két ember beszélgetése volt. Ha mi most nem értenénk egyet valamiben, lehet, hogy köztünk is elcsattanna néhány trágár szó – nem jó ezt kiragadni a környezetéből. Ez számomra magánügy, nincs elég tudásom arról, hogy mi történt pontosan. Mohácsi János engem is számtalanszor elküldött az anyámba, amikor rossz voltam a színpadon. Amíg nem ismerem a szövegkörnyezetet, az ilyesmit nem tudom egyértelműen elítélni. 

Az Összpróba Alapítvánnyal régóta szervezitek gyerekek és felnőttek színházi táborait. Miért éri meg ez neked? Hiszen a tábor csak viszi a pénzt. 

Nem akarok az észérvekre hallgatni.  Amikor egy gyerkőc elmond egy Rómeó-monológot, és egészen máshogyan van köze a szöveghez, mint a színészeknek, mert megérez belőle valamit, amivel kifejezheti önmagát; amikor két fiatal szerelmet vall egymásnak a színpadon, és belepirulnak, akkor mindig könnybe lábad a szemem. Mi, színészek ezt már rég elfelejtettük. Ezért ír felül minden észérvet a tábor.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK