Vagyóczky Imre naplója

 

Fél 1-kor "hajnalban" vacsoráztunk Pozsonyban, meglehetősen fáradt volt a társaság, a busz elálmosított, nagyon hideg volt. A vezetőség nagyon határozatlan, nincsen határozott fellépés. Itt Pozsonyban nem nagyon szívlelnek minket. Most lehet látni, mi volt az a nagy barátság csehek és köztünk. Itt vonatra szálltunk, eredetileg hálókocsiba, de nem adtak csak egyet, és abba meg a nők szálltak, nekünk párnás kocsi volt, fülkénként 5 fő, nyomortanya, de elég jól aludtam. Negyed 6-kor elindultunk végre. 11-kor felébredtem (ki tudja hányadszor már, de most végleg) és reggeliztünk az étkezőkocsiban, nagyon gyenge kaja volt. Kis kávé, kis vaj, kis jam. Mindenből kicsi.

1 óra körül közölték, hogy Kolinban leszállunk, és a csehek edzőtáborába leszünk, amíg a gép nem indul. Ez Prágától 58 km-re van. Autóbusszal bevittek a táborba minket, kb. 25 km volt az út. A tábor egy igen kaszárnya kinézetű rideg hely. Hasonlítani nem lehet Tatához. Délben csak ebéd volt, tűrhető. Az egész berendezés és szellem ami itt van, tiszta laktanya. Az ebédlőben az a jellegzetes mindent átható cseh konyha szag. Az első nap mindig forog tőle a gyomrom, de meglehet szokni. Ebéd után fociztunk, este meg rádiót hallgattunk. Nagyon változik a magyar országi politika. Igen vitatott a hangulat közöttünk, mi lesz. Kétségek merültek fel otthon a mi kiutazásunkkal kapcsolatban. Este nagygyűlés volt, fél 12-ig szidtuk az elmúlt rendszert és az oroszokat. Nagyon álmos fáradt voltam már. Háromnegyed 12-kor lefeküdtem, mint a hulla, úgy aludtam.