Saigon<br/>

Saigon egyszer egy ország fővárosa volt. Ma ez a név és maga az ország - Dél-Vietnam - már nem létezik. Az észak-vietnami hadseregek letörölték a térképről a modern idők legfurcsább és legborzalmasabb győzelme után.

A késő 1960-as években a hidegháború a tetőpontjára ért. Vietnam, a volt francia gyarmat megosztott volt. Hanoit a Szovjetunió és a kommunista Kína támogatta, Saigont pedig Amerika.
Észak Ho Si Minh irányítása alatt állt, aki egyesíteni akarta Északot Dél-Vietnammal. Délen hivatalosan demokrácia volt, de a szálakat inkább Washingtonból mozgatták. Amerika éveken keresztül sorkatonákat küldött Vietnamba, mert azt gondolták, hogy a katonai jelenlét és technológia megfélemlíti a Viet Kong kommunista katonáit és gerilláit.

A Pentagon mindig azt ígérte, hogy nem lesznek ekkora veszteségek, de Amerikának végül 58 ezer katona életébe került a vietnami háború. A vérontás, melyet gyakran bemutattak a televízióban is, általános ellenállást váltott ki. John Lennon és Yoko Ono is a hírességek között voltak, akik csatlakoztak a háborúellenes mozgalomhoz. 1973-ban írták alá a békeegyezményt. Ez meghagyta Vietnam kettéosztottságát, de úgy, hogy kommunista csapatokat szórtak szét Délen.

A dél-vietnami Saigon vezetője, Nguyen Van Thieu, lehet, hogy a világ negyedik legerősebb hadseregét irányította, de a katonákat mohóság és hozzá nem értés jellemezte. David Hackworth ezredes, aki Vietnamban szolgált, azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy szerinte sokan csak egy dologért mentek Dél-Vietnamba: "az amerikaiak üzletemberek voltak, és nem harcoló katonák. Olyan buták voltak, hogy pénzt vittek Vietnamba, amit a vietnamiak besöpörtek, és egyik üzletet nyitották a másik után."

25 évvel ezelőtt a huszadik század egyik legnagyobb katonai összeomlása történt. Egy váratlan kommunista támadás után Thieu elnök elrendelte, hogy az ország középső részét. védő katonai egységek vonuljanak vissza a hegyekből. A következő kivonulást a könnyek konvojának nevezték. "Kitört a pánik - emlékezik vissza Hackworth ezredes. - A legrosszabb dolog, ami történhet egy hadseregben, ha elhatalmasodik a félelem. Mindenki félt, és káosz lett."

Még a ma élő volt kommunista katonák is csodálják, milyen könnyen megsemmisítették az amerikai csapatot. De a legrosszabb még hátra volt. Dél-Vietnam második legfontosabb városában, Da Nangban végzetes ütközetet vívtak. Tulajdonképpen a dél-vietnami hadsereg fele megsemmisült, és az ország északi része elveszett. Frank Snepp CIA-elemző szerint ekkor kellett volna megkezdeni az emberek kitelepítését, de sajnos ez nem történt meg.

Három héten belül Délkelet-Ázsia térképe átrajzolódott. Az észak-vietnamiak majdnem az egész délt elfoglalták. Tömegek gyűltek az amerikai követség elé. Az amerikaiaknak körülbelül 90 ezer embert sikerült evakuálniuk. Washingtonban Ford elnök és a belügyminisztere, Henry Kissinger azt gondolták, hogy jól végzik a dolgukat. Ford azt nyilatkozta: " Elköteleztük magunkat, hogy segítjük a dél-vietnami szövetségeseinket, ha az Egyesült Államokba akarnak jönni." Ugyanakkor Graham Martin nagykövet maradni akart és harcolni az utolsó töltényig.

Kim Vin Luong is reménykedett az evakuálásban: "Nekem azt mondták a nagykövetségen, hogy jön egy amerikai busz, és kivisz minket a reptérre - mondta. - Nem jöttek az amerikaik, és 18 évig éltem a kommunisták között a követség hamis ígérete miatt."

Az amerikaiak túl későn kezdték el az evakuálást. 15 órával Saigon feladása előtt vietnamiak ezrei ostromolták a követséget. Az utolsó amerikai egységet, mely elhagyta Saigont, még a beérkező északiak is látták. Az akkori észak-vietnami tábornok, Vu Xuan Vinh elmondta: nekik azt mondták, hogy ne lőjenek. "Sok amerikai helikopter körözött felettünk, de parancsot kaptunk, hogy ne lőjünk rájuk - emlékszik vissza -, hogy ne állítsák le a kivonulást."

Ahogy az utolsó amerikaiak is elhagyták Saigont, az észak-vietnami gyalogosok és tankok elindultak Saigon központja felé. Még egy tragédia történt, amikor a menekülő amerikai gépek után a dél-vietnamiak a saját gépeiken indultak utánuk, és a repülőgépek összeütköztek.

Frank Snepp visszaemlékszik egy telefonhívásra, amit egy vietnami nőtől kapott. A nő azt állította, hogy Snepp a gyerekének az apja. A nő azt mondta, hogy el kell hagynia az országot, különben végez magával és a gyerekkel. A vietnami nő még aznap megölte magát és a kisfiát.

Ford elnök elismerte, hogy nem sikerült kimenteniük az országból mindenkit, akinek megígérték. Ugyanakkor szerinte mindent megtettek, amit lehetett, például az utólsó napon hat-hétezer embert sikerült kimenekíteni az amerikai követség tetőszerkezetén keresztül. Ahogy az észak-vietnamiak bejutottak Saigonba, a déliek levették az egyenruhájukat. Katonai ruhák és csizmák hevertek az utcákon. Három dél-vietnami hadosztály teljesen eltűnt, a katonák valószínűleg visszatértek a falvaikba.

Hackworth ezredes szerint az észak-vietnami katonák voltak a legelszántabbak, akikkel valaha találkozott. "Azt akarták, hogy az országuk teljesen mentes legyen minden amerikai befolyástól."

Ajánló:

(angolul)