Balhékkal kérkednek az orosz elnökjelöltek

Az oroszországi elnökválasztáson akkora előnnyel indul Putyin elnök, hogy politikai ellenfelei nem mertek épeszű jelölteket állítani ellene. A volt NDK-s KGB-főnök hatalmát biztosan megőrizheti, de érdekes megnézni, hogy a világ egyik legnagyobb országának vezetésére kiírt márciusi választásra kiknek sikerült jelöltetniük magukat. Van köztük olyan, aki cáfolta, majd megerősítette, hogy elrabolták; van, aki megverte politikai ellenfeleit; és van, akit pártja jelölt is, meg nem is.

Az orosz demokrácia válságban van, aggódnak az orosz jogvédők. A gyakorlatilag egypártrendszert visszahozó decemberi parlamenti választások után a márciusi elnökválasztás is tét nélkül zajlik. A biztosnak tűnő végeredmény mellett azért is keseregnek az oroszországi belpolitikát bírálók, mert a jelöltek egy része nem tűnik beszámíthatónak.

Oroszországban formálisan demokrácia van: szabad választásokat tartanak. A hatalomért azonban a pártok helyett valójában két érdekcsoport küzd: a volt KGB-sek és a keresztapák. Jelcin alatt (1991-2000) az úgynevezett oligarchák szerezték meg a gazdasági kulcspozíciókat, és így politikai hatalmuk is megnőtt. Ez a társaság hatalmas vagyont szerzett a privatizáció idején, és keresztapákként uralkodtak. Az ezredfordulóval azonban új elit került hatalomra: a pénzügyi válságba és a csecsen konfliktusba belebukott, megrendült egészségi állapotú Jelcinnek át kellett adnia a hatalmat Vlagyimir Putyinnak, a KGB volt vezető tisztjének. Putyin háborút indított a keresztapák ellen: száműzetésbe kényszerítette, börtönbe vetette néhányukat, mások pedig arra kényszerültek, hogy nyilvánosan lemondjanak politikai ambícióikról. Putyin a kulcspozíciókba a gazdasági maffia helyett a titkosszolgálati maffia embereit ültette. A decemberi parlamenti választásokra létrehozott egy őt támogató pártot, melynek programja és politikai ideológiája nem volt, de abszolút többséget szerzett. Ehhez az kellett, hogy a kampányban hatalmas állami segítséget kapott a párt, a 89 terület kormányzójának nagy részét Putyin maga mellé állította, és a mandátumot szerzett függetlenek szinte mind átültek a Putyin támogatására született, a választások előtt fél évvel alapított Egységes Oroszország frakciójába.

Putyin előre ihat a medve bőrére

Az elnökválasztási kampányban Putyin most is kihasználja, hogy az országosan fogható tévékben és rádiókban naphosszat méltatják, sikereit pedig sok pénzből ismertetheti minden fórumon. Vlagyimir Putyinról már a kampány kezdete előtt kimutatták a közvélemény-kutatók, hogy verhetetlen. Egy szerdán közölt felmérés szerint most 80 százalék szavazna rá. Elsősorban attól félhetett csak az elnök, hogy a tét nélkülinek tűnő választásokra nem mennek el az emberek. Az elnöki kampány azonban megtette hatását, a decemberi 50 százalékos hajlandóság helyett már 75 százaléknak van kedve szavazni.

Putyin 1952-ben született, jogi egyetemet végzett, majd a KGB szolgálatába állt. 1985-90 között a vasfüggöny mentén, a volt NDK területén vezette a szovjet titkosszolgálatot. Hazatérése után különböző tanácsadói és irányítói tisztségeket töltött be a szentpétervári közigazgatásban. 1996-ban került Moszkvába, ahol Jelcin mellett az elnöki hivatalban kapott különböző, egyre fontosabb pozíciókat. 1999-ben ő lett az ország fő védelmi szervének, az Oroszország Biztonsági Tanácsának a vezetője, majd Jelcin miniszterelnökké nevezte ki. 2000-ben az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 52,94 százalékának megszerzésével győzött.

Putyinnak jutnak a legnagyobb plakátok

Az elnökválasztáson minden parlamenti párt automatikusan indíthat jelölteket. A parlamentbe a bejutási küszöb 5 százalék, és ezt a legutolsó, 2003 december 7-i választáson négy párt tudta teljesíteni: a Putyin támogatására létrejött Egységes Oroszország, a kommunista párt, a fasiszta beállítottságú liberális demokraták és egy Szülőföld (Rogyina) nevű szövetség, mely három baloldali-nacionalista erőt tömörít. E négy párt elnökjelöltjén kívül csak nehezített feltételek mellett lehet indulni a mostani választásokon. A többi elnökjelöltnek ugyanis kétmillió támogató aláírást kellett összegyűjtenie úgy, hogy maximum 140 000 aláírás származhat egy régióból. Az Oroszországi Föderáció 89 régióból áll. A kétmilliós határ minden eddigi követelménynél magasabb: a kilencvenes években még százezer, 2000-ben pedig egymillió aláírás is elegendő volt a jelöltséghez.

Putyint nem az Egységes Oroszország párt jelölte, hanem függetlenként indul. Ezért ő is összeszedte a megfelelő számú támogató aláírást. A többi pártnak van jelöltje, igaz, komolyan vehető embert nem állítottak ki.