A pápa, Bono és Havel is esélyes Nobel-békedíjra

II. János Pál pápa tűnik a legesélyesebbnek a Nobel-békedíjra, de lehet, hogy rajta kívül még 164 jelölt közül választhat a díjat kiosztó Svéd Akadémia. A díjazott nevét péntek délelőtt mondják meg, és bár a legtöbb találgatással foglalkozó cikk hetek óta a katolikus egyházfő győzelmére tippel, még legalább egy tucat komoly esélyes szerepel a hivatalosan titkos, de részben kiszivárogtatott jelöltek listáján.

A pápa az egyik legesélyesebb a díjra

Ötven éve titkos a Nobal-díjra jelöltek listája, mégis több esélyes neve is megjelent már, akik biztosan rajta vannak a listán. Elvileg 165 jelölt közül kell kiválasztania a Svéd Akadémiának, hogy ki kapja a Nobel-békedíjat. A díjra 150 külső megbízott (jogászprofesszorok, közéleti személyiségek) tehet javaslatot, míg a díjat odaítélő testület 15 tagja is tehet egy-egy javaslatot. Elvben így 165 különböző név is szerepelhet a listán, de ha egy jelöltet többen is támogatnak, akkor a névsor ennél rövidebb. A végső döntést a 15 fős, szűkebb testület hozza meg. A lista hivatalosan titkos, és a döntésnél elvben nem számít, hogyha valakit többen is jelölnek. A legtöbb kiszivárogtatás a 150 külső jelölőnek köszönhető, akik egyszerűen elárulták, hogy kit javasoltak.

Az esélylatolgatások mindig hozzá tartoztak a Nobel-díj kiosztásához. A legtöbb ezzel kapcsolatos cikk - általában névtelen, az Akadémiához közel álló forrásokra hivatkozva - arról ír, hogy idén II. János Pál pápa a legesélyesebb.

II. János Pál pápa mellett szól, hogy tavalyi tevékenységéért, de teljes életművéért is megkaphatná a díjat. A katolikus egyházfő többször is határozottan felszólalt az iraki háború ellen, és imádkozott a muzulmánok, keresztények és zsidók megbékéléséért. Nem sokkal a háború kitörése előtt magas rangú egyházi követet küldött Irakba, hogy az ENSZ-szel való szorosabb együttműködésre bírja Szaddám Huszeint. A súlyos betegségben szenvedő Szentatya életművéért is megkaphatná a díjat: betegsége miatt félő, hogy később már nem lehetne ezzel az elismeréssel illetni. A pápa különösen sokat tett azért, hogy a különböző felekezetek és nemzetiségek megbékéljenek: ő volt az első pápa, aki zsinagógába és mecsetbe látogatott. Szinte az egész világot bejárta a szociális szolidaritást és a megbocsátást hirdetve. Maga példamutatóan bocsátott meg az életére törő merénylőnek. Egyháza nevében évszázados bűnökért kért bocsánatot, és az inkvizíció több áldozatát is rehabilitálta. Miközben reformszellemben kormányozta az egyházat, bizonyos erkölcsi kérdésekben sziklaszilárdan konzervatív maradt. A Svéd Akadémiát ismerők szerint elbizonytalaníthatja a testületet a pápa határozott kampánya a fogamzásgátlás ellen, miközben az AIDS ellen küzdő szervezetek is rajta vannak a jelöltek listáján. A homoszexualisokat elítélő vatikáni nyilatkozatok is ronthatják II. János Pál esélyeit.

Az iraki háború több más jelöltet is esélyessé tett. Biztosan a jelöltek között van, bár állítólag kicsi az esélye Jacques Chirac francia köztársasági elnöknek, aki keményen bírálta az amerikai-brit koalíciót a háború megindításáért. A jelöléseket februárig kellett befejezni, és akkor még a háború nem tört ki, így a későbbi fejlemények miatt lehet, hogy több korábbi esélyes helyzetén rontott a történelem. Közéjük tartozhat Hans Blix, aki az ENSZ fegyverzet-ellenőreinek volt a vezetője, de jelentése végül nem volt teljesen egyértelmű. A háború befejezése után állította csak félreérthetetlenül, hogy nem találtak embereivel semmit, korábban azonban mind a szövetségeseket, mind Szaddámot egyszerre próbálta jobb együttműködésre inteni. Blix egyik előnye lehet, hogy svéd, mint a díjat osztó Akadémia tagjai.

Az iraki háború előtt vált főszereplővé, de Blixnél esélyesebbnek tartják Mohamed el-Baradeit, aki az ENSZ Atomenergia Ügynökségének igazgatója. Baradei nukleáris fegyverek nyomait kutatta Irakban, és most is fontos missziók várnak szervezetére: vizsgálatot folytatnak Iránban, és várják, hogy beléphessenek Észak-Koreába. Baradeit azért is esélyesnek tartják, mert muzulmán vallású, de a nyugati világban nagyon elismert diplomata, és ez fontos szimbólum lehet, ha megkapja a díjat. Blix és Baradei ellen szól viszont, hogy ENSZ-alkalmazottak, márpedig a világszervezet 2001-ben már megkapta a békedíjat.

Az sincs kizárva, hogy az Akadémia Irakon kívüli témában jutalmaz, hiszen Jimmy Carter tavalyi díja már kifejezte, hogy az Akadémia kifejezetten ellenzi ifjabb Bush amerikai elnök politikáját. Carter, aki maga is elnök volt, többek között háborúellenes felszólalásaival érdemelte ki a kitüntetést.

A jelöltek között idén is több szervezet van (2001-ben az ENSZ, 1999-ben pedig az Orvosok Határok Nélkül kapta a díjat). Állítólag jelölt a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold, az Üdvhadsereg, a kabuli egyetem (melynek tanárai nem voltak hajlandóak a táliboknak fegyvereket fejleszteni), illetve több nőket segítő, AIDS ellen küzdő egészségügyi és felvilágosító szervezet, valamint a Szent Egidio nevű, szegényeket segítő és az ökumenikus párbeszédet hirdető katolikus közösség.

A politikusok között a döntőbizottsághoz közel álló Stein Toenneson szerint nagy esélye lehet Luiz Ignacio Lula brazil elnöknek. Toenneson az oslói Nemzetközi Békekutató Intézet vezetője, és szerinte a gyári munkásból lett elnök szociális reformtörekvései megérdemlik a támogatást, különösen, hogy így a világ felfigyelhetne a dél-amerikai hatalmas vagyoni különbségekre. Szintén komoly esélyes Václav Havel, a kelet-európai békés demokratikus átmenet szimbólumának számító volt cseh elnök. Havel drámaíró és ellenzéki aktivista volt a kommunista Csehszlovákiában, rendszert kritizáló tevékenységéért többször börtönbe került. A bársonyos forradalomnak is nevezett rendszerváltás főszereplőjéből az első cseh elnök lett, akit annyiszor választottak újra államfővé, ahányszor ezt a cseh alkotmány megengedte. Mellette szól még, hogy vezetése alatt példamutató békében vált szét Csehország és Szlovákia, illetve hallatlan a népszerűsége Nyugat-Európában és Amerikában. Idén ő kapta az indiai állam rendkívül rangos Gandhi-békedíját is, ami Nelson Mandela esetében már bizonyította, hogy jó előzménye egy Nobel-békedíjnak.

A jelöltek között van még Bono, a U2 nevű ír zenekar énekese, aki békepárti és környezetvédő szlogenekkel befolyásolja rajongóit, és komoly anyagi áldozatokat is vállal jótékony célokra. Híresen jó viszonyban van Bill Clinton volt amerikai elnökkel, akinek többször is vendége volt a Fehér Házban.

A jelöltek között lehet Hamid Karzai afgán elnök, aki a tálibokat korábban támogató pastu nemzetség egyik vezetőjeként fegyverrel is szembeszállt a szélsőségesekkel, és összefogott a pastuk számára korábban ellenséges Északi Szövetség üzbég és tádzsik politikusaival. 

Sokat emlegetett lehetőség, hogy valamelyik diktatúra ellen harcoló emberjogi aktivista kapja a díjat. Közülük többször is felmerült Hasem Aghaji iráni ellenzéki neve, akit halára ítéltek a szigorú síita államvallás reformjáról szóló értekezése miatt. Szintén esélyesnek tartják Szergej Kovaljovot, aki 10 évet raboskodott a gulágon szovjetellenes tevékenysége miatt, majd még szovjet állampolgárként disszidált a Szovjetunióból. Azóta is emberi jogi ügyekkel foglalkozik, és a közelmúltban az orosz hadsereg csecsenföldi kegyetlenkedéseire hívta fel a világ figyelmét. A disszidens esélyesek között van még Harry Wu kínai emberjogi aktivista, akit a kínai hatóságok távollétében elítéltek. Wu többek között azzal vívta ki a kínai kommunisták haragját, hogy dokumentumokat szerzett a kínai kényszermunkatáborok embertelen világáról. Szintén üldözöttként vehetné át a Nobel-díjat Huejn Kvang vietnami buddhista szerzetes, aki egyháza szabad működéséért küzd hosszú ideje.