A háború története

"Voltam Boszniában a legborzalmasabb helyeken is. Az meg sem közelítette ennek a háborúnak a borzalmait" - mondta 2000-ben Csecsenföldről hazatérve egy brit haditudósító. A csecsen háborúban mindkét fél rengeteg civilt ölt meg és a béke továbbra is nagyon messze van.

1997 elején választásokat tartottak az elvben független, de egyetlen hatalom által sem elismert Csecsenföldön. Ez volt a második és mindeddig utolsó szabad választás. A győztes a csecsen hadvezér, Aszlan Maszhadov lett, a második helyre pedig a bugyonnovszki kórházi gyilkos, Samil Baszajev futott be. Maszhadov szerette volna, ha minél szélesebb támogatást kap, ezért miniszterelnöknek Baszajevet nevezte ki, bár többször hangoztatta, hogy nem ért egyet a terrorista módszerekkel.

A választás után Borisz Jelcin és Aszlan Maszhadov aláírták a békét, ami ugyan lezárta a fegyveres harcokat, de nem oldott meg semmit: Csecsenföld státusáról nem döntöttek, a szerződés szerint erre öt év múlva kell visszatérniük a feleknek. Csecsenföld addig nem lehet független, de az orosz ellenőrzés is megszűnik.

Menekülnek

A következő két évben Maszhadov képtelen volt normális államot létrehozni Csecsenföldből. A háborúban nagy tekintélyt és vagyont szerzett hadurak megtartották önállóságukat, ami megakadályozta a közigazgatás megszervezését. Az egymással is rivalizáló csecsen csoportok közül megerősödtek az iszlám fundamentalisták, és ezek az Afganisztánból, Szaúd-Arábiából támogatott erők jó szövetségest találtak Baszajev miniszterelnökben. E radikális csoportok arra bíztatták Maszhadovot, hogy ne álljon meg a siker kapujában, és egy újabb háborúval egyesítsék Oroszország kaukázusi muzulmán köztársaságait.

A szélsőségesek szervezésében fontos szerepe volt egy Hattáb nevű jordán származású hivatásos forradalmárnak. A titokzatos arab parancsnok szerepét nem győzték hangsúlyozni az orosz titkosszolgálatok, amelyek szerint ő a bizonyíték arra, hogy Oszama bin Laden pénzeli a csecsen felkelőket. Hattáb önkéntesként harcolt Afganisztánban a nyolcvanas években a szovjetek ellen, majd a tadzsikisztáni lázadókhoz csatlakozott, és innen ment állítólag Csecsenföldre.

A bűnszövetkezetek továbbra is szabadon tevékenykedhettek az országban, Csecsenföld a kaukázusi maffiahálózatok központjává vált. 1998-ban összesen 158 olyan fegyveres egység működött Csecsenföldön, amelyek nem ismerték el a grozniji kormányt.

Remélni sem lehetett külföldi befektetéseket, amikor békeidőben is mindennaposak voltak az emberrablások. (Többek között két magyar férfit is ekkoriban raboltak el, Dunajszki Gábor és Oláh István 1997 októberétől majdnem egy évig voltak fogságban. Mindketten a Baptista Szeretetszolgálat szervezésében dolgoztak Csecsenföldön.) 1998 elején már összesen nyolcvan külföldi várta, hogy valaki kifizesse utánuk a váltságdíjat. Köztük volt az orosz kormány csecsenföldi főtárgyalója, Valentyin Vlaszov is.

Az iszlám radikálisok azt is követelték, hogy vezessék be a vallási törvényeket az igazságszolgáltatásban. 1999 elején a sorozatos tüntetések és fenyegetések hatására - kétszer is megpróbálták felrobbantani - Maszhadov megígérte, hogy három éven belül bevezetik az iszlám jogot.