Makacs ellenállók leckéztetik az USA-t

Feladta a leckét Washingtonnak az atomügyben tanúsított makacsságával Irán. Az USA eddig minden olyan országban tudta érvényesíteni akaratát, ahol veszélyben érezte a békét vagy sötét titkokat sejtett: Afganisztánt és Irakot hadseregével kényszerítette térdre, míg Líbiában és Szudánban elég volt fenyegető fellépése. A legcsökönyösebb ellenállókkal, Kubával, Észak-Koreával és Iránnal azonban meggyűlik az amerikai diplomaták baja.

Bár az elmúlt években az amerikai katonai akciók kapták a legnagyobb visszhangot, Washington számos módszert megragadott arra, hogy érvényesítse akaratát és befolyást szerezzen egy-egy térség fölött. Az Afganisztán elleni hadművelet és az Irak ellen ENSZ-hozzájárulás nélkül megkezdett támadás az előbbire példa, Líbia és Szudán esete azonban teljesen más tészta, itt diplomáciai lépések is elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy az USA átvegye az ellenőrzést.

"Líbia tudja, mit kell tennie" - jelentette ki 2002 elején Ari Fleischer, a Fehér Ház szóvivője és hosszú távon igaza is lett. Líbiát azzal állította választás elé Washington, hogy 2002-ben hat másik országgal együtt a gonosz tengelyéhez, azaz a terrorizmus pénzelésével és támogatásával vádolt országok közé sorolta. Irak, Irán, Észak-Korea és Szudán mellett ekkor vált páriává Szíria, Kuba és Líbia is. Ezután hamar lejátszódott a Bush-kormányzat által unalomig ismételt forgatókönyv: Líbiát bírálták az emberi jogok sárba tiprása miatt, megvádolták a terrorista szervezetek támogatásával, és azt állították, hogy tömegpusztító fegyverei fenyegetést jelentenek az egész világra.

Moammer el-Kadhafi és kormánya eleinte egyszerűen nevetségesnek bélyegezte az amerikai és brit diplomácia vádjait, és azzal próbálkozott, hogy a számlájára írt lockerbie-i repülőgép-robbantás áldozatainak kárpótlást ajánlott. "Bin Laden megmondta az elején, hogy Amerikai célja nem csak Afganisztán. Az Irak elleni lépések azt bizonyítják, hogy bin Ladennek igaza volt... Nem tudhatjuk, ki jelent nagyobb veszélyt - az amerikai elnök vagy Szaddám Huszein" - jelentette ki Kadhafi a növekvő nyomás hatására igaza védelmében.

Lassacskán azonban kiderült, hogy ez nem segít. Sem Washington, sem London nem elégedett meg azzal, hogy Tripoli hírszerzési információkat szolgáltatott az al-Kaidáról. Kadhafi végül 2003-ban kénytelen volt fejet hajtani és lemondani tömegpusztító fegyvereiről. A közel-keleti sajtó által megrökönyödéssel fogadott lépést nevetségessé tette, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenőrei 2003 végén csak annyit tudtak megállapítani líbiai ellenőrzéseik során, hogy az észak-afrikai ország nagyon messze van még a tömegpusztító fegyverek kifejlesztésétől.

A sarokba szorított Kadhafi azonban ekkor már úgy vélte: "Ez népünk érdeke". Engedékenységének jutalma nem maradt el: feloldották az országgal szemben érvényben lévő utazási tilalmat, Tony Blair brit miniszterelnök Tripoliba látogatott és történelmi egyezményt kötött Kadhafival, melynek értelmében a Shell beszállt a líbiai olajüzletbe.

Mérséklődő remények

Líbiához hasonló utat járt be Szudán is, ezen kívül is maradt azonban másik három kakukktojás. Kubával évtizedek óta nem tud mit kezdeni az USA, a patthelyzet annak ellenére állandósult, hogy Fidel Castro mára kubai menekültek millióiból álló ellenzéket szerzett magának, az ország pedig átvészelt nem egy súlyos válságot. Észak-Korea gyakorlatilag szórakozik a kínai és amerikai vezetéssel zajló atomtárgyalások résztvevőivel. Irán pedig egyelőre jól tartja magát: akár igaza van az Egyesült Államoknak az atomügyben, akár nem, kevés esély látszik arra, hogy a kezébe vegye az irányítást. Az Iránnal szembeni konfliktus ugyanis nagyhatalmi szembenállást idézhetne elő.

"Nyilvánvalóan mérséklődtek a remények Washingtonban, hogy az iráni elnök, Mohammed Khatami és reformpárti szövetségesei jelentős politikai változást érhetnek el Iránban" - fogalmazta meg az amerikai problémákat és az iráni reformokba vetett amerikai bizalom oktalanságát egy 2003-as amerikai kongresszusi jelentés. Bár az elmúlt hónapokban több amerikai diplomata is megemlítette egy esetleges fegyveres támadás lehetőségét és sokan a BT döntésébe vetették bizalmukat, a legreálisabbnak egy a Washington Postnak név nélkül nyilatkozó amerikai diplomata véleménye tűnik, aki úgy kommentálta a helyzetet: "Nehéz elhinni, hogy ez az ügy még a Bush-kormány alatt megoldódik."

Sáling Gergő