Könnyen megússzák a modern despoták

Vágólapra másolva!
Vasmarokkal kormányzó, vérengző, korrupt, elnyomó rendszerek vezetőit gyűjtötte össze az [origo] a volt iraki elnök, Szaddám Huszein perének kapcsán. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire érte utol a felelősségre vonás a modern kor diktátorait, mit követtek el, hogy viszonyulnak hozzájuk országuk lakói, hogy élnek ma. A jelek szerint több százezer ember kegyetlen lemészárlását is meg lehet úszni, de ha elolvassa összeállításunkat megtudhatja azt is, hogy akad olyan despota, aki kifejezetten szép emlékeket hagyott maga után sokakban.
Vágólapra másolva!

Ibrahim Badamosi Babangida
(1941, Minna)

Hol, mikor?
Nigéria, 1985-93

Ő mondta
"Azt akarom megértetni veled, hogy valami alapvető hiányosság van abban, ahogy a politikát játszák ebben az országban" - Babangida Nigériáról

"Katonai rezsim voltunk, amely a szabadság és függetlenség alapjait próbálta lefektetni egy nagyon összetett társadalomban" - Babangida saját rendszeréről

Hogy kezdte?
Babangida 1962-ben lépett be a nigériai hadseregbe és katonaként szolgált egészen 1976-ig, amikor az Olusegun Obasanjo vezette katonai kormányzat hivatalnoka lett. Ettől kezdve állítólag minden sikeres és sikertelen puccsban benne volt valamilyen szintig. Obasanjo rendszerének 1979 megdöntése után Muhammadu Buhari alatt is politikai szerepet vállalt, majd 1985-ben átvette a hatalmat és azt ígérte, hogy véget vet a Buhari alatt egyre jobban elharapódzó jogsértéseknek. Azt állította, Buharival a legnagyobb baja az volt, hogy nem volt elég érzékeny a tömegek érzelmeire, például szigorún ellenőrizte a sajtót. Babangida ezzel szemben kilátásba helyezte azt is, hogy 1990-től visszaállítja az állam civil irányítását.

A per
Babangidát mindenki nagy taktikusnak tartotta és ebben lehet is némi igazság, figyelembe véve, hogy több mint tíz évvel lemondása után Nigéria leggazdagabb és legjobb kapcsolatokkal rendelkező emberének mondják. Simán megtehette például azt is, hogy az ezredfordulón nem jelent meg a nigériai katonai kormányzás négy évtizedének emberi jogi sérelmeit vizsgáló bíróság előtt, ahol egy újság főszerkesztőjének 1986-os halála miatt akarták felelősségre vonni. Miután zsinórban háromszor kihagyta az ülést, az ügy szépen lassan elfelejtődött.

Amit szívesen letagadna
Babangida ellen eddig nem indult eljárás, a nigériai kormány álláspontja ugyanis az: nincs ellene semmilyen bizonyíték. Kritikusai szerint ez csak azért fordulhat elő, mert Olusegun Obasanjo elnök politikai és üzleti partnere. Megválasztásakor azt ígérte, védeni fogja az emberi jogokat és hamarosan szabadon is bocsátott néhány politikai foglyot, de lelkesedése nem tartott sokáig. Ellenzékét elnyomta, újságokat, újságírókat záratott be, hallgatói csoportokat és értelmiségieket lehetetlenített el, de vádlói szerint több politikai gyilkosságban is volt része. Nem volt nagy sikere gazdasági újításainak sem, amik felnyomták az árakat és elszabadították a munkanélküliséget. A helyzetet súlyosbította az is, hogy Babangida rendszere az egyik legkorruptabb volt, csak az 1980-90-es évek fordulóján 12 milliárd dollárnyi összeget sikkasztott el ő maga és a rendszer más vezetői. Magát Babangidát az egyik legkorruptabb afrikai elnöknek tartják. Ráadásul az ő idején harapódzott el a nigériai társadalom vallási megosztottsága, amit csak erősített azzal, hogy az 1980-as végén minden kulcspozícióba muszlimokat ültetett, illetve lépéseket tett az iszlám vallási jog, a sáría bevezetésére is.

Mi van vele ma?
Különösen alakul Nigéria történelme, ami a függetlenség 1960-as kikiáltása óta puccsokból és ellenpuccsokból áll. Miután Babangia utóda - a rossz nyelvek szerint Viagra-túladagolásban - meghalt, rövid átmeneti időszak után Olusegun Obasanjót választották miniszterelnökké - aki egyébként a '70-es években már kísérletezett katonai kormányzással. Obasanjo egyik fő támogatója az uralma idején a becslések szerint dollármilliárdossá vált Babangida volt. A nigériai politika ismerői attól félnek, hogy a támogatásnak ára is lesz. A gyanú szerint Babangida azt kérte Obasanjótól, hogy 2007-ben lejáró második elnöki ciklusa végén nevezze meg őt utódjául.