Nyércszabadítók, pipa borászok csinálják a balhét az EU-ban

Állandóak a terrorista veszélyről szóló figyelmeztetések az Európai Unióban, ezek azonban szinte minden esetben iszlám szélsőségesek támadásaitól óvnak. Pedig bőven akadnak nem vallási és nem függetlenségi ideológia mentén szerveződő, erőszakos radikális szervezetek is. Tudatosan felbőszültek, nyércszabadítók, mérges bortermelők adják fejüket erőszakos akciókra az EU határain belül, hogy valamilyen - nem egyszer teljesen homályos - célt elérjenek. Olvassa el körképünket az európai szélsőségesekről!

Nem is érdemes elhagyni a már említett Görögországot, ha a nem vallási és nem függetlenségi alapú radikalizmusra keresünk példákat. A mediterrán állam szinte melegágya a kisebb-nagyobb anarchista, szélsőbalos csoportosulásoknak. Az amerikai Terrorizmus-megelőzési Intézet (Memorial Institute for the Prevention of Terrorism) adatbázisa, a Terrorism Knowledge Base (TKB) kéttucatnyi aktív görög radikális szervezetet sorol fel, amelyek zöme balos vagy anarchista ideológiát követ.

Közülük manapság a legaktívabb a már említett Forradalmi Harc (Epanasztatikosz Agónasz - EA). A szervezet először 2003-ban hallatott magáról, amikor az athéni híróság ellen intézett bombatámadást. 2004-ben alig 100 nappal az athéni olimpia kezdete előtt robbantottak egy athéni rendőrőrsön, tavaly májusban pedig merényletet kíséreltek meg George Vulgarakisz kulturális - korábban közrendügyi - miniszter ellen. Körülbelül egy kilogrammnyi robbanóanyagot ragasztószalagoztak egy kerékpárra, majd távirányítással felrobbantották, de senki nem sérült meg.

Feltételezések szerint a csoport a November 17 nevű szervezet szabadlábon maradt tagjaiból verbuválódott, amelynek 15 vezető tagját 2003-ban - az EA első támadásának évében - ítélte a görög bíróság hosszú börtönbüntetésre. Azóta közel tucatnyi támadást hajtott végre a szocialista és anarchista ideológiát kővető csoport, politikai vezetők, intézmények ellen. Közleményeikben általában hevesen kritizálják a görög gazdaságpolitikát, magát a politikai rendszert, és a nyugati kapitalizmust. Emellett nem nézik jó szemmel az amerikai-görög együttműködést sem.

A TKB szerint nagyon valószínű, hogy a társaság folytatja erőszakos akcióit a közeljövőben is. Eddig sikeresnek nevezhető akciói - amelyek ugyan emberáldozattal nem jártak, ám ez inkább köszönhető a véletlennek, semmint az ügyetlen szervezésnek - eredményeképpen várhatóan tovább erősödik.

Míg az EA alaposan kitervelt és megszervezett támadásairól híres, addig Görögországban sorra bukkannak elő és tűnnek el a kisebb radikális - túlnyomórészt anarchista - csoportok, amelyek jellemzően kevésbé pusztító eszközökhöz folyamodnak, és támadásaikat meglehetős esetlegesség jellemzi. Az eszköz legfőképp egy gyújtóbombává alakított PB-gázpalack. Görögországban szinte nemzeti hagyomány a gázpalackos robbantás.

A sast célozták

Ezek a kisebb szervezetek a TKB szerint többnyire egy személyből, vagy pár emberből álló csoportok. A támadásokat megelőző, vagy követő nyilatkozataikban általában nyers szavakkal bírálják a kormányt, a kapitalizmust, a görög rendőrséget, gyakran vállalnak szolidaritást politikai foglyokkal, nem ritkán elítélt bűnözőkkel. Az amerikai szakértők szerint általánosan jellemző rájuk, hogy elkövetnek egy támadást, majd feloszlanak, és más néven alakulnak újjá.

Ilyen például az Anarchista Kollektíva, amely 2006 júliusában egy rendőrautót gyújtott fel tűzbombával, vagy a Megbuktatott Anarchista Frakció, amely érthetetlen módon két német rendszámú gépkocsi felgyújtásával tiltakozott a görög rendőrség bestialitása ellen 2000-ben. A Meg Nem Alkuvást Népszerűsítő Bizottság szokatlan neve mellett azzal is kivált a többi hasonló csoportból, hogy 3 támadása is volt: pénzkiadó automatát, pártközpontot, autókereskedést gyújtottak fel 2003-2004 folyamán. A Tudatosan Felbőszültek 2003 novemberében felgyújtottak egy athéni bankot, a Forradalmi Fáklyás Futás nevű szervezet pedig, az athéni olimpia ellen tiltakozva, 2004 márciusában felgyújtott egy üzletet, ám a tűz magától kialudt.