Fellélegezhetnek a verespataki aranybánya ellenzői, miután egy román bíróság megsemmisítette a helyi tanács döntését, amellyel ipari övezetté nyilvánították az egész települést. A döntés miatt a beruházó vagy eláll a bánya tervétől, vagy előről kezdi az engedélyezési eljárást. Ez akár tíz évig is tarthat.

Előről kell kezdenie a verespataki ciános technológiájú aranybánya megnyitásának egedélyeztetési eljárását a a beruházó kanadai-román vegyesvállalat a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC), miután a gyulafehérvári fellebbviteli bíróság megsemmisítette a verespataki önkormányzat által 2002 júliusában elfogadott területrendezési tervet, amely ipari övezetté minősítette a település teljes területét.

A bírósági ítélet megsemmisítette a  Fehér Megyei Tanács döntését is, amely engedélyezte a rendezési tervet. A döntés következtében a román környezetvédelmi minisztérium is kénytelen lesz visszaküldeni a beruházónak a környezetvédelmi engedélyhez benyújtott dokumentációt.

A beruházást ellenző Abburnus Maior Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége szerint a döntés azt jelenti, hogy Verespatak talán megmenekült a pusztulástól vagy legalábbis jelentős haladékot kapott: egy új engedélyezési eljárás szerintük tíz évig is tarthat, miközben minden egyes lépését újra megtámadhatják.

A verespataki területrendezési tervet az RMGC finanszírozta, és nyújtotta be a település önkormányzatához, hogy amennyiben azt elfogadják, megindulhasson az aranybánya beruházás engedélyezési folyamata. A helyi tanács lakóövezetből ipari övezetté monősítette az egész települést, és lényegében megtiltotta új épületek építését, vállalkozások beindítását, amivel az ellenzők szerint a helyiek magánélethez és a gazdasági vállalkozásokhoz jogait is megsértette.

Forrás: MTI
Egyelőre megmenekült

A településrendezési terv jogszerűségét a verespataki Alburnus Maior Egyesület tagjai hat évvel  ezelőtti hatályba lépése óta folyamatosan támadták. A tervet megszavazó önkormányzati testület tagjainak többsége esetében összeférhetetlenség volt kimutatható, ugyanis vagy ők, vagy rokonaik akkoriban az RMGC alkalmazottjai voltak. A lakosságot soha nem kérdezte meg az önkormányzat, és környezeti hatásvizsgálatot sem végeztek a rendezési tervről.

A tervezett aranybánya azt a cianidos technológiát alkalmazná, amely a 2000 januári tiszai katasztrófát is okozta, de természetvédők szerint annál 40-szer nagyobb pusztítást végezne. A bányászat során elbontanának négy hegyet, egy völgyet pedig zagytározóvá alakítanának, amit egy 185 méter magas gát zárna le. Katasztrófa esetén a szennyezés román területen mintegy 400 kilométert haladva a Maros folyón érné el a magyar határt, majd a Tiszát.