Húsz perc szex, húsz euró - magyar prostituáltak Amszterdamban

2012.11.16. 6:58

Gumi nélkül, olcsón elvállalnak bármit - ilyen rossz a hírük a Hollandiában prostituáltként dolgozó magyar lányoknak. Akik egyre többen vannak, és egyre gyakrabban válnak emberkereskedők áldozataivá. A holland segítő szervezetek és a hatóságok is megviselt, gyakran bántalmazott, állandóan haza vágyó nőknek látják őket, akiket könnyen sakkban tartanak a stricik, és nem tesznek feljelentést. Az [origo] riportja Amszterdamból, a vörös lámpás negyedből.

Mi az, ami után egy Amszterdamban dolgozó magyar prostituált vágyakozik? A Túró Rudi. Legalábbis ezt üzente egy magyar lány, Éva a piros lámpás negyedből, akihez interjúra készültem, úgyhogy hoztam magammal néhányat. Amikor odaadom, ő is meg a szomszédos kirakatban dolgozó barátnője is felvidulnak tőle. Megjegyzem, hogy hűtőbe kellene rakni, mert lehet, hogy szétolvadt az egész, de csak legyint egyet: "Ez most úgyis el fog fogyni."

A lányok a vörös fénnyel bevilágított kirakatokból integetnek az arra járó férfiaknak a Molensteeg nevű szűk utcában. Itt csak magyar prostituáltak dolgoznak. Az üvegablak befelé nyílik, odabent csúcsra jár a fűtés. Hátul vannak a szobák, oda lehet elvonulni a vendégekkel. Van rendes villany is, de alapból a piros fény ég. Éva üzletében, azaz a szobában csak a legszükségesebbek vannak: egy ágy, pléddel leterítve, egy kisszék, egy tükör és egy mosdókagyló.

Bár csak fehérneműt és sminket visel, teljesen fesztelenül ücsörög az ágyon, miközben arról mesél, milyen magyar prostituáltnak lenni Amszterdamban. "Ha nem menne ilyen szarul a munka, meglennénk jól, de néha nincs semmi", magyarázza. Pár éve még meg lehetett keresni napi 1000 eurót, most már inkább a 200-300 az átlag. Napi egy-két-három vendéggel "szobán felül", vagyis a kirakat és a szoba bérleti díján túl nagyon keveset keres. "Ma kellett volna házat fizetnem, az adóhivatal 12 ezer eurót kér tőlem három évre." Hollandiában tizenkét éve legális mesterség a prostitúció, emiatt adót kell fizetni utána.

A bevétel a válság miatt csökken: kevesebb a vendég, több a lány, lementek az árak is. "Akik stricivel vannak, mindent vállalnak, és olcsóbban" - mondja Éva, aki szerint ezzel nem lehet versenyezni. Mégis marad, mert "ha már elkezdte", pénzt akar gyűjteni, hogy legyen háza, kocsija, és be tudja "ezt" fejezni. "Mert ez nem normális, nem? Szerintem elég gáz" - mondja a haját csavargatva. Nem lehet megszokni, teszi hozzá, amikor rákérdezek.

A lány az évek során megtanult angolul, és vannak törzsvendégei is. Például egy gazdag külföldi üzletember, aki egyszer négy teljes órára nála maradt, és egyben odaadott 1500 eurót. Járnak hozzá orvosok és ügyvédek, van, amikor házaspárok érkeznek együtt, és olyan is, aki "mintha a szerelmét keresné". Aztán ott vannak az agresszív vendégek, akikkel vigyázni kell, még akkor is, ha a tükör mellett minden szobában ott van a közvetlenül a háztulajdonost riasztó alarm gomb. Keringenek ijesztő történetek, például egy prostituáltról, akit egyszerűen leütött a kliense, mert nem tudott elélvezni, vagy a szomszéd utcában dolgozó román lányról, akit előbb megpróbáltak megerőszakolni, majd megölték.

De a striciktől is kell néha félni: Éva azt mondja, tud olyan nyíregyházi lányról, akit megfenyegetett a futtatója, hogy rászáll az otthon maradt családjára, és egyszer tényleg elment hozzájuk, rájuk gyújtotta a házat. Olyan lányokat is ismer, akiket a szüleik küldtek ide dolgozni Magyarországról, sőt, egy olyan ikerpárt is, akiket az apjuk hozott el ide.

Forrás: Wirth Zsuzsanna [origo]
A striciké az ellenőrzés a vörös lámpás negyedben dolgozó lányok jelentős része felett

Éva állítja, keveset tud azokról, akiket rákényszerítenek a munkára, és azokkal sem jár egy cipőben, akiknek azért kell a pénz, hogy az otthon maradt gyerekeiket el tudják tartani. De azt tudja, hogy 18 évesen még hiszékenyek a lányok, könnyű őket átverni, és ezt a stricik is tudják. "Sokan szeretnének a barátod lenni, mert olyan szép vagy. De ezt nem szabad elhinni. Százból egy van, akit tényleg szeretnek." Neki is volt futtatója, de azt mondja, három éve otthagyta. A miértre csak megvonja a vállát: "Megegyeztünk, hogy fele-fele, és nem kaptam meg." Amikor arról kérdezem, hogyan került ide, vonakodva azt meséli: úgy kezdődött, hogy még Magyarországon, a nevelőotthonból kimentek a városba a barátnőivel, és ott "rossz társaságba, rossz emberek közé" keveredtek. Azt sem részletezi, hogy utána mi történt, csak ennyit mond: "Otthon is dolgoztam, és egy barátom eladott egy másiknak, aztán ő hozott ide."

A családja otthon van, ők úgy tudják, Éva Németországban él az élettársával. Néha visszamegy pár napra látogatóba, végleg hazamenni viszont már nem akar. "Már nem tudnék otthon élni, mert ott semmi sincs", és ott a rendőrök "nem veled vannak, hanem ellened".

A prostituáltak fele magyar

A Hollandiában dolgozó magyar prostituáltak többsége - Évával ellentétben - előbb-utóbb haza akar menni. Ez nem jellemző a más országokból érkező prostituáltakra, de a magyarok, akik egyre többen vannak, sok másban is elütnek. Maaike van Groenestyn terepmunkásként dolgozik az amszterdami Prostitúció és Egészségközpontnak (P&G 292), valamint egy hasonló hágai szervezetnek, és kutatásokat is végez. Miután egy ideig élt és tanult Magyarországon, jól beszél a nyelvünkön, így főként magyar lányokkal foglalkozik. Erre szükség is van, mert az utóbbi években egyre többen lettek: Maaike szerint a hágai vörös lámpás negyedben dolgozó nők több mint fele, Amszterdamban körülbelül negyede magyar. Vannak magyarok Alkmaarban, Eindhovenben, Utrechtben és Groningenben is.

Forrás: Wirth Zsuzsanna [origo]
Maaike van Groenestyn, aki a magyarokat ismeri

A magyarok ráadásul tavaly óta a második helyen állnak, ha azt nézzük, hogy hányan válnak emberkereskedelem áldozatává közülük, ez pedig egyértelmű változás a statisztikában: 2010-hez képest kétszer annyian lettek. Tavaly a Comensha emberkereskedelem elleni küzdelmet koordináló szervezet 120 magyar lányt regisztrált, akik emberkereskedelem áldozataivá váltak. Ezzel a magyarok maguk mögött hagyták a bolgár, a román, a lengyel prostituáltakat is, csak a hollandok - és ha az EU-n kívül érkezetteket nézzük, a nigériaiak - előzték meg őket. Idén pedig - szeptemberig elérhető a statisztika - már a nigériaiaknál is több, összesen 70 magyar lány vált áldozattá a Comensha adatai szerint.

Maaike - akivel a vörös lámpás negyedben levő sok száz pub egyikében találkozom - azt mondja, nem csak ez emeli ki őket a többiek közül. Soha nem tesznek feljelentést, pedig valószínűleg sokszor lenne miért. A többiekhez képest ők a legolcsóbbak, és szinte mindent vállalnak, gumi nélkül is. "A többiek panaszkodnak is, hogy a magyarok elrontják az üzletet" - állítja a terepmunkás, aki szerint a magyarok alapára 20-30 euró, míg a drágább prostituáltak 50 eurót is elkérnek ugyanannyi időre.

Drága dolog a szexmunka Hollandiában

Prostituáltnak lenni egyáltalán nem olcsó Hollandiában, ezerféle költséget kell fedezni. A szexuális szolgáltatás árába beépül egy 21 százalékos adó, a bevételből pedig 35 százalékot kell fizetni (ha a lányok ezt nem adminisztrálják rendesen, az adóhivatal sokszor a hasára ütve szab ki nagy összegű adót). Elvileg kötelező fizetni az egészségbiztosítást (havi 120-130 euró), igaz, ezt sok lány nem teszi meg, vagy nem is tud róla. A kirakatok bérlése is nagyon drága: egyetlen - nappali vagy éjszakai - műszakra 80-120 euróba kerül. Utrechtben egy hétre lehet kirakatot bérelni, az 600-650 euró. A lakbér havonta körülbelül 1500 euró, mert a várost nem ismerők nem tudják, hol lehet olcsón szobát szerezni. Az étel sem olcsó, tekintve, hogy a legtöbb lány nem otthon főz, hanem gyorséttermekben eszik. Ami a kiadásokon felül megmarad, annak egy részét, vagy akár az összeset, sokszor a stricik szedik el. (A becslések Anna Sarbótól és Maaike van Groenestyntől származnak.)



Angolul sem tudnak a magyar lányok, ellentétben a románok és bolgárok többségével. "Van lány, aki magyarul beszél a holland vendégével, mert más nyelvet nem tud." Pedig, ha tudnának hollandul vagy angolul, többet keresnének: kevesebb "húszperces kliensük" lenne, és több olyan férfi, akik - ahogy a vendégek gyakran - beszélgetni is akarnak egy kicsit, vagy csak panaszkodni a feleségükről.

A vörös lámpás negyed kirakataiban álldogáló románok és bolgárok sokkal inkább Barbie-baba szerű, tökéletes testű és arcú szépségek, míg a magyar lányok más típusúak. Maaike szerint néha mondják is, hogy milyen szívesen dolgoznának a "túloldalon" - a drágábban dolgozó nők között -, de ehhez "nem elég szépek". A Molensteegről azok, akik kiismerik magukat az amszterdami vörös lámpás negyedben, a de Wallenben, tudják, hogy az a magyarok utcája. "Nyíregyháza utcának" is nevezik, mivel sok lány azt mondja, onnan való.

Forrás: Wirth Zsuzsanna [origo]
A Molensteeg, azaz a "Nyíregyháza utca" táblája

Sok magyar prostituáltnak van otthon gyereke vagy családja, akikről muszáj gondoskodnia, Maaike szerint ezért is lehet velük gyakorlatilag mindent megtenni, szinte semmiért. Vagy azért, mert a stricijük így akarja. Messze nem mindannyian, de nagyon sokan közülük 19-25 év közötti romák, és valamelyik kelet-magyarországi, a legtöbbször Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szegény faluból vagy nevelőintézetekből érkeztek. Lehet, hogy erőszakkal, lehet, hogy tisztes munka ígéretével hozzák őket, lehet, hogy önként fizetnek egy férfinak, hogy segítsen nekik. De az is gyakori, hogy beleszeretnek valakibe, aki Hollandiába viszi őket, aztán ráveszi őket arra, hogy feküdjenek le idegenekkel is - a terepmunkás szerint ezek a jellemző előtörténetek.

Így is, úgy is a kirakatokban kötnek ki, amikről pedig sokszor mondják, hogy olyan, mint egy állatkert, részben a csapatostul vonuló, kamerázó turistáknak köszönhetően. A lányok többnyire szégyellik, ha futtatójuk van, vagy félnek tőle, ezért nem nagyon beszélnek róla. Vagy megmagyarázzák, Maaike szerint valahogy így: "logikus, hogy a barátomnak adok pénzt, mert ő is segített", vagy mert "valami betegsége van, és emiatt nem tud dolgozni". Minden lány úgy áll hozzá, hogy "most ez van, és túl kell élni valahogy", és megpróbálja "kikapcsolni az agyát". Azzal vigasztalják magukat, hogy nem tart örökké a dolog, és hogy majd találnak valakit, aki beléjük szeret.

Szervezettségre utal a magyar hullám

Amikor valaki beleszeret egy nagylelkű csábítóba, aki ráveszi a prostitúcióra, az a jól ismert loverboy taktika - magyarázza Warner ten Kate, az emberkereskedelmi ügyek nemzeti szinten történő felderítéséért felelős holland ügyész az Amszterdamtól 80 kilométerre fekvő Zwolléban. Ezzel főként a holland lányokat rántják bele a prostitúcióba. A magyarok esetében sok más előtörténet is felbukkan. Az ügyész szerint a héten volt egy esetük: egy magyar lánynak segítettek, akit két férfi hozott ide, jól fizető takarítói állás ígéretével. A Magyarországról érkezők - az elkövetők és az áldozatok - között sok a roma, és az események mögött a szervezettség jeleit látják a holland hatóságok. Egyes csoportok a jelek szerint az asszonyaikat és a lányaikat kényszerítik prostitúcióra - mondta.

Ugyanerről beszélt az [origo]-nak Walter Hilhorst is, aki a holland rendőrakadémián tanít a roma kultúráról. Szerinte Hollandiában a magyarok jellemzően a prostitúcióhoz köthető bűnügyekben válnak láthatóvá, de más típusúban nem nagyon bukkannak fel. "Nagyon speciális csoportról van szó, amelyben erős a roma elem. Ezt meg kell említeni, de azt is, hogy ők nem reprezentálják az összes romát. Jelezni kell, hogy ezek az emberek a társadalmi-gazdasági helyzetük miatt könnyebben válnak emberkereskedelem áldozatává" - mondta.

Warner ten Kate szerint eddig öt-hat nagyobb magyar ügyük volt nemzeti szinten, de az amszterdami vagy a hágai rendőrségnek is voltak magyarokat érintő nagyobb kaliberű nyomozásai. Az ügyek között voltak olyanok, amelyek többéves börtönbüntetésekkel végződtek. A tapasztalatai alapján az emberkereskedelem áldozatává vált magyar nőket nagyon sokszor megverik. A magyar stricik a más nemzetiségbeliekénél több fizikai erőszakot alkalmaznak.

Forrás: Wirth Zsuzsanna [origo]
Warner ten Kate, az emberkereskedelmi ügyeket vivő ügyészség vezetője

Hollandia az utóbbi években elkezdte felpörgetni az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és egyre több kapcsolatot keres a külföldi hatóságokkal is. Warner ten Kate szerint elég jó az együttműködés a magyar rendőrséggel, egyszer még azt is sikerült elintézni, hogy egy magyar nemzetiségű gyanúsítottat kiadjanak Hollandiának, ami elég kivételes. Az illetőt Hollandiában fogják bíróság elé állítani.

"Mi is érezzük, hogy a hollandok nyitnak felénk, és mi is nyitottabbá váltunk" - mondta erről a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) emberkereskedelmi részlegét vezető Csizma Zoltán. Kérdésünkre hozzátette, ők komolyan veszik a problémát, és tisztában vannak vele, hogy valóban sok a magyar áldozat, de tény, hogy az amúgy is leterhelt megyei kapitányságokon nincsenek emberkereskedelem elleni egységek. A nemzetközi vonatkozású ügyek amúgy is a központba tartoznának, tette hozzá.

Arra a kérdésre, hány magyar prostituált dolgozik összesen Hollandiában, az ügyész nem tudott válaszolni, erre nincs statisztika. A becslések szerint 25 ezer prostituált dolgozik az országban, és több mint 12 ezer kirakat, illetve escortklub van. Amszterdamban körülbelül 300 a kirakatok száma. A magyar nők Warner ten Kate szerint sok százan vagy néhány ezren is lehetnek, de hangsúlyozta, ez csak nagyon óvatos becslés.

Magyarországon nincs tovább

A Nieuwsuur című holland hírműsor a közelmúltban hosszú riportban foglalkozott a magyar prostituáltakkal, és a stábjuk Magyarországra is utazott, hogy Nyíregyházán és környékén forgasson. Berta Krisztina emberkereskedelemért felelős belügyminisztériumi koordinátor a riport szerint arra hívta fel a figyelmüket, hogy nem véletlen, hogy Svájcban és Hollandiában van a legtöbb magyar prostituált, hiszen ezekben az államokban legális a prostitúció. A koordinátor az [origo]-nak is beszélt erről, mondván, a probléma "nem a mi utcáinkon hömpölyög, hanem Zürichben, Amszterdamban", és ez azt is jelenti, hogy "a célországokból érkező információkhoz vagyunk kötve". "Mi sokat próbálunk tenni itthon, de a mi szemszögünkből itt nem történik bűncselekmény, mert legálisan utaznak oda, hogy legálisan dolgozzanak prostituáltként" - tette hozzá.

A holland rendszer valóban vonzza a prostitúciót - ismeri el Warner ten Kate. "A rendszerünk megadja a lehetőséget, hogy a prostituáltak legálisan dolgozzanak. Ez azon az elgondoláson alapul, hogy ők függetlenek tudnak maradni, és önállóan irányítják az üzletüket. A gyakorlatban viszont a prostituáltak legalább 60-70 százalékát kényszerítik, és ez a legalizált prostitúcióra is igaz" - mondja.

Anna Sarbo, a Comensha emberkereskedelmi tanácsadója szerint Magyarországon mindenki - szociális munkás, rendőr és minden érintett - úgy áll hozzá, hogy azért jelenik meg a probléma Hollandiában, mert ott legális a prostitúció. "Nem mondanak hülyeséget, mert valóban itt látható a probléma, és tényleg itt történik a bűncselekmény" - mondja, de hozzáteszi, hogy ezt túl könnyű állítani, mert Magyarországon sokat lehetne tenni azért, hogy a lányok el se jussanak odáig, hogy prostituáltnak mennek külföldre, vagy ha már hazatértek, ne kerüljenek ki újra az utcára.

Forrás: Wirth Zsuzsanna [origo]
Anna Sarbo szerint a magyar lányokon látszik, hogy valami baj van velük

A magyar származású Sarbo biztos benne, hogy a piros lámpás negyedben dolgozó magyar lányok legnagyobb része nem önkéntesen van itt. Egyrészt nyelvtudás nélkül semmit nem tudnak elintézni - biztosítást kötni, papírt szerezni a kereskedelmi kamarától -, kell, hogy valaki ezt megcsinálja helyettük, és nem ingyen teszi. "Másrészt abból látszik, ahogy kinéznek, sokszor vékony az arcuk, és néha kék-zöld foltok vannak rajtuk. Elveszettebbek, mint a többiek, látszik rajtuk, hogy szegénységben nőttek fel. Nem tudom, hogy többet bántják-e őket, de úgy néznek ki. Valami baj van velük, lehet látni." A stricik között is sok a magyar, és sokan olyanok, akik ugyanabból a környezetből érkeznek, mint a lányok.

Anna Sarbo szerint nagy hiányosság, hogy Magyarországon nincs olyan alapítvány, amely kifejezetten az emberkereskedelem áldozataival foglalkozna. A holland rendszer sokféle módon - például pszichológusi segítséggel, menedékhellyel, továbbképzésekkel - segíti a prostitúcióból kiszállni akaró áldozatokat. Pár éve meggyilkoltak egy magyar lányt Hollandiában, róla holland filmesek dokumentumfilmet is készítettek, Dirty Window címmel. A Comensha külön tanácsadó oldalt is készített magyarul, ez a Hogyantovább.info. "De Magyarországon nincs tovább", mondja Sarbo, aki szerint emiatt nem is lehet tudni, hogy azokkal az áldozatokkal, akik hazatérnek, mi történik. "Mi azt látjuk, hogy vannak lányok, akik megint visszajönnek, megint stricivel, és aztán megint nálunk jelentkeznek, ha áldozatok lettek" - mondja.

A magyar rendszerben jelenleg nincs pénz a prevencióra, de Anna Sarbo szerint azért sokat változott a helyzet: néhány éve Magyarországon még el sem ismerték a probléma létét.

Berta Krisztina, az emberkereskedelem elleni küzdelem hazai koordinátora szerint (itt található a projekt honlapja) valóban nincs erre a célra dedikált összeg. Összesen egy, az Emberi Erőforrás Minisztérium által finanszírozott menedékhely - azaz "védett szálláshely" - működik az országban az áldozatoknak, amelyet egy alapítvány tart fenn, illetve a probléma kezelésébe besegítenek a családsegítő központok. Elkészült viszont egy javaslatcsomag, amely állami feladattá teszi a "személyes gondoskodást nyújtó ellátást" az emberkereskedelem áldozatai számára.

Ha nem adják-veszik az embert, hogy lehetnek emberkereskedők?

Nagy a különbség aközött, amit a magyar, illetve a holland törvények szerint emberkereskedelemnek kell tekinteni. Hollandiában az, ha egy prostituált fizet valakinek, hogy valamit intézzen el neki, vagy azért, mert például kijuttatta dolgozni, már emberkereskedelemnek számít. A magyar törvény teljesen más: itt a kizsákmányolás nem számít, csak akkor van szó emberkereskedelemről, ha valakit konkrétan eladnak vagy megvesznek.

A KR NNI emberkereskedelmi részlegét vezető Csizma Zoltán szerint szoktak értelmezési problémáik lenni a külföldi társszervekkel, a Magyarországon meghatározott tényállásba ugyanis nagyon kevés eset fér bele, mert az adásvétel bizonyítása rendkívül nehéz. Az ilyen ügyekben inkább kerítés vagy kitartottság jöhet szóba.

Egy tavalyi uniós direktíva előírja: 2013 áprilisáig minden tagállamnak az abban leírtaknak megfelelően kell meghatároznia az emberkereskedelmet. Eszerint büntetendő a személyek kizsákmányolás céljából történő toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása, az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is ideértve. Kizsákmányolás akkor merül fel, ha az adott személlyel szemben kényszert alkalmaztak (fenyegetéssel, erőszakkal, emberrablással, csalással, megtévesztéssel), az pedig elhanyagolható fontosságú, hogy az áldozat beleegyezett-e, vagy sem.

A magyar Btk. készülő módosítása változtatna az emberkereskedelem elavult meghatározásán: beemelné például a kizsákmányolást, a kényszermunkát, a prostitúciót, de nem a bűncselekmény definíciójába, hanem csak minősítő körülményként. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy jelentősen megkönnyíti majd az emberkereskedők felelősségre vonását.

KAPCSOLÓDÓ CIKK