A szívek dobbantak, az imámok koppantak

Fantasztikus szegénységből és reménytelenségből jött, fantasztikus körülmények között jutott be egy tévés tehetségkutatóba, ahol fantasztikus sikert aratott. Az elég nyálas történet bármelyik amerikai film témája lehetne, de most a sablonsztori a valóságban is megtörtént, és rendíthetetlennek tűnő rendszereket forgatott fel. Mohamed Asszaf csodás győzelme az arab megasztáron nem csak a szigorú palesztin vezetőket bizonytalanította el, de azt is megmutatta, hogyan eszi be magát az arab világba a nyugati kultúra, és hogy ez sokkal nagyobb fegyver, mint bármilyen békediktátum.

A gázai menekülttáborból indulva lett szupersztár az arab tehetségkutató győztese, de Mohamed Asszaf népmesei története nem hatja meg az iszlamista politikusokat és vallási vezetőket. Az ő köreikben a nyugati formátumra épülő tehetségkutatók pánikot keltettek, főként azért, mert a tévénézők milliói imádják ezeket a műsorokat.

Mohamed Asszaf meghódította az arab szíveket Forrás: AFP/Anwar Amro

Gázában a Hamász hivatalos televíziója, az Al-Aksza tudomást sem vett az arab világot hónapokon át lázban tartó tehetségkutatóról, a brit Pop Idol Közel-Keletre szabott verziójáról, az Arab Idolról. A döntő után azonban valószínűleg már az erkölcsi és vallási kérdésekben a legmakacsabb álláspontot képviselő szerkesztőknek is leeshetett, hogy hatalmas hibát követtek el, a Damaszkusztól Kairóig sugárzott tehetségkutatót ugyanis a honfitársuk, egy palesztin fiatal, Mohamed Asszaf nyerte meg, szaúdi, tunéziai, szíriai, iraki és egyiptomi vetélytársakat utasítva maga mögé. A Bejrútban megrendezett versenyt milliók nézték az arab országokban, és rengetegen véleményt is nyilvánítottak az SMS-szavazáson.

A zsűri által "a szeretet és béke gázai rakétájának" nevezett 23 éves Asszaf sikere különösen fényesen csillog összevetve a Gázai övezetben élők mindennapjaival: az egyre reménytelenebb gazdasági válság, a politikai patthelyzet, és a folyamatosan megcsappanó külföldi segélyek nyomasztó szürkeségébe robbant be az az ember, akire nemcsak büszkék lehetnek, hanem aki reménnyel is eltölti őket. "Arafat óta senki sem volt még ilyen népszerű" - próbálta érzékeltetni Asszaf teljesítményének a jelentőségét egy ramallahi fiatalember, Ahmed Subhi az Atlantic című lapnak. Ezt alátámasztani látszik, hogy az énekes győzelmét tűzijátékkal ünnepelték Ramallahban, a Gázai övezetben pedig ezrek özönlöttek ki az utcára, nem törődve a gyülekezési tilalommal. A Daily Beast szerint úgy ünnepeltek és táncoltak, mintha Izrael nem is figyelné őket.

Tündérmese a menekülttáborból

Mohamed Asszafnak nemcsak a személye, hanem a története is megmelengette a konfliktusokba belefáradt palesztinok lelkét, és a többi arab ország is meglátta benne a népmesei hőst, aki egy gázai menekülttáborból is képes volt megvalósítani az álmát. Már az fordulatos volt, ahogyan egyáltalán kijutott a versenyre, a Gázai övezetet ugyanis nem olyan egyszerű elhagyni. A fiúnak első körben Egyiptomba kellett volna eljutnia, de ehhez meg kellett győznie a határőröket is, hogy engedjék ki. A folyamat két napig tartott. Amikor végre eljutott a meghallgatás helyszínére, zárt ajtók fogadták, mert kiderült, hogy már lezárták a jelentkezést. Ekkor kétségbeesetten felhívta az édesanyját, hogy mindennek vége, indul haza, a fia tehetségének tudatában lévő Entiszar Asszaf azonban a messzi távolból meggyőzte a fiát, szó sem lehet arról, hogy feladja.

Mohamed Asszaf a helyzetet úgy oldotta meg, hogy átmászott a kerítésen. Ezzel azonban csak az épületbe jutott be, a meghallgatásra még nem. Az ilyen problémák megoldásában viszont sokat segít, ha az ember dalra fakad, neki legalábbis bejött. Amikor énekelni kezdett a többiek előtt, egy másik palesztin jelentkező odaadta neki a sorszámát, azzal indokolva az önzetlenséget, hogy ő csak szórakozni jött, de Mohamed Asszafnak esélye is van, hogy megnyerje a versenyt. Asszafot pedig valóban nem lehetett megállítani.

A tehetségkutatón aratott győzelemmel beindult a kinevezési gépezet is: Mahmúd Abbász palesztin elnök jószolgálati nagykövetté tette, és diplomataútlevelet adott neki, ami nem rossz, ha azt vesszük, hogy élete eddigi 23 évét egy szabadtéri börtönben, a Han Junisz-i menekülttáborban élte le. Ezenfelül az ENSZ palesztin menekültekre szakosodott szervezete is ifjúsági diplomatájának nevezte ki.

A szupersztár békeharcos

A rafahi határátkelőtől a Han Junisz-i menekülttáborig vezető út nagyjából negyedórás, a dicsőséges döntő után a Mohamed Asszafot szállító autó azonban két óra alatt tette meg a távot, a rajongók ezrei ugyanis csak ilyen tempót engedélyeztek az új hősüknek. A nemcsak területi, hanem a Fatah-Hamász tengely mentén politikai megosztottságban is élő palesztinoknak Mohamed Asszaf remek ürügyet adott arra, hogy végre valamiféle szolidaritást érezzenek egymással.

A felelősség súlyát a fiatal énekes is átérezte, és többször is szóba hozta a nemzeti egység fontosságát, ami az ő szájából sokaknak hitelesebben hangzott, mintha Mahmúd Abbász palesztin elnök vagy valamelyik hamászos tisztségviselő mondta volna. Mohamed Asszafnak ráadásul sikerült egy olyan üzenetet is célba juttatnia, amellyel az izraeli-palesztin béketerveken dolgozó Jimmy Cartertől kezdve Barack Obamán át az ENSZ-főtitkárokig senkinek sem sikerült: "forradalmat nemcsak fegyverrel lehet kirobbantani. Forradalomra képesek lehetnek a művészek is az ecsetjeikkel, a sebészek a szikéikkel, a farmerek a fejszéikkel".

Beszivárog a Nyugat

Miközben az amerikai és a nyugati kultúra, életvitel és világi társadalmi berendezkedés támadása a közel-keleti politikai kultúra fontos összetevője, addig az arab utcákon nagyon is jelen van, és népszerű a nyugati világ több kézzelfogható szimbóluma, legyen szó McDonald'sról, Starbucksról, nyugati ruhákról vagy technológiákról. Ebbe a sorba az elmúlt években zárkóztak fel a televíziós valóságshow-k. A főként amerikai és holland formátumokat az arab közönség ízléséhez és elvárásaihoz igazították, és ezek a hibrid műsorok milliókat ültettek a tévék elé.

Az Arab Idol elődje, a Super Star! igazi morális pánikot váltott ki az iszlamisták körében, főként azért, mert a tévénézők imádták. A 2003 decemberében indult, 18 hétig tartó műsor idején Bejrúttól Rijádon át Rabatig kiürültek az utcák, az arab fiatalok egymás után hozták létre a rajongói oldalakat az interneten, a résztvevők pedig igazi szexszimbólumok lettek. Mindez elég volt a vallási vezetőknek és a konzervatív politikusoknak ahhoz, hogy riadót fújjanak. Kuvaitban fatvában ítélték el a műsort, amely még a parlamentben is téma volt, ahol a politikusok arról értekeztek, hogy a show mekkora veszélyt jelent az erkölcsökre. A szaúdi újságok bordélyháznak nevezték a tehetségkutatót, a vallási vezetők pedig alig győztek válaszolni a hívek kérdéseire, hogy az iszlám engedélyezi-e vagy sem, hogy odakapcsolják a tévét a show-műsorra. Jordániában egy, a Muszlim Testvériséghez közel álló párt azonnal felismerni vélte, hogy a tévéműsor amerikai érdekeket szolgál, és a kulturális globalizáció eszköze.

A hasonló valóságshow-k körül kibontakozó vitában ugyanakkor rengeteg társadalmi és politikai kérdés is felvetődött, és a produkciók ürügyet adtak arra, hogy az arab-nyugati kapcsolatokról, a nők és a fiatalok helyzetéről is beszéljenek. Hogy a valóságshow-k által beindított finom társadalmi nyitás átfordul-e politikai reformokba is, azt egyelőre korai felvetni. Azt azonban egy, a témában készült tanulmány megerősíti, hogy ezek a tévéműsorok egyfajta alternatív jövőt villanthatnak fel azoknak a fiataloknak, akik úgy érzik, hogy elnyomják a véleményüket, és esélyük sincs az előrejutásra. Ezzel szemben az Arab Idolhoz hasonló műsorok színpadán azt látják, hogy a kortársaik a tehetségüknek és a személyiségüknek köszönhetően jutnak előre, és a nézők szabadon mondhatnak véleményt - igaz, a műfaji követelményekből kifolyólag SMS-ben.

Egy kis Amerika Szaúd-Arábiában Forrás: AFP/Patrick Baz

Kutyaszorítóban a Hamász

A 2006 óta a Gázai övezetet uraló Hamász - bár jól érzékelte a közhangulatot, és azt, hogy nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon az ünneplésből - azért finoman jelezte, hogy az Asszaf által képviselt világias szórakoztatással nem nagyon tud azonosulni, így a kulturális minisztérium csak egy szerény delegációt küldött a hazaérkező sztár fogadására.

Korábban a Hamász megtiltotta, hogy Gáza főterén kivetítőn követhessék az emberek élőben a döntőt, a Gázai övezetben élő palesztinok így beszorultak az otthonaikba, ha látni akarták a honfitársuk sikerét. A gázai már-már underground tévézéssel szemben a ciszjordániai Ramallahban palesztinok százai vonultak ki az óriáskivetítőkhöz, amelyeket a napközben piacként szolgáló területeken állítottak fel, és este kilenc órára, a műsor kezdetére családok töltötték meg a teret. Az utcai árusok is felismerték a fiatal palesztin énekes sikerében rejlő lehetőséget, és az Asszaf portréjával, illetve az SMS-sorszámával, a hármassal díszített pólókkal jelentek meg a piacon.

Mohamed Asszaf sikere egészen kínos helyzetbe hozta a gázai övezeti együttélést iszlám erkölcsi szigorral irányító Hamászt. Már az alapvető konfliktust jelent, hogy az iszlamista szervezet eltökélt vallásos követői szerint egy ilyen show iszlámellenes. Azt meg végképp nehezen tudják megemészteni, hogy arab lányok a közösségi oldalakon adnak hangot a rajongásuknak a jó hangú és jóképű fiatalember iránt.

A Hamász az elmúlt években több ponton is próbálta szigorítani a Gázai övezetben élők mindennapjait, nemrég például megtiltotta, hogy a nők is szívják a vízipipát, vagy hogy a nem házasságban élő párok a tengerparton sétálgassanak. Ehhez képest, amikor a Hamász tisztségviselők bekapcsolták a tévét, azt látták, hogy a honfitársuk nyugati ruházatban, kendő nélküli nőknek énekel egy romantikus dalt a Backstreet Boystól. Mindezt pedig egy egészen szembetűnő Chevrolet reklám előtt.

Tömegek várták haza a palesztin hőst Forrás: AFP/Mahmud Hams

A bejrúti műsor a szerkezetében is másolta a jól ismert forgatókönyvet, vagyis a produkciókat kiszámítható ritmusban szakították meg a reklámok. Ezekkel a többi között a Pepsit, a KitKatet vagy éppen a KFC-t népszerűsítették az arab fogyasztók körében, ami akár arra is utalhat, hogy az arab országokban mégsem utálják annyira az amerikaiakat, mint amilyen szívesen megvásárolnák az amerikai termékeket.

A hamászosok valószínűleg megszédültek a nyugati kultúra ilyen tömény dózisától, de az igazán komoly fejtörést az okozza, hogy mihez kezdenek a palesztinok új hősével. Az egyik Hamász-képviselő elkövette például azt a hibát, hogy a Facebookon kívánt sok sikert Mohamed Asszafnak, de ezzel azonnal rázúdult az erkölcsökért online is aggódók bírálata.