Ha kényelemben élsz, börtönné válik a biztonságod

2014.06.29. 08:17

Tenzin Cündü Indiában élő tibeti aktivista, író, költő vallja, hogy az ember többre hivatott annál, hogy pusztán kényelemben éljen, és töretlenül hisz Tibet felszabadulásában. Ezt szerinte puszta érvekkel, erőszakmentesen is el lehet érni, bár anyaországát jóformán csak egy börtöncella ablakán át láthatta. A napokban Magyarországon tartott előadást, és interjút adott az Origónak.

Tenzin Cündü a indiai Dharamszalában él, tibeti származású író, költő, aktivista. Az 1959-es születésű férfi kora fiatalkorától Tibet felszabadításáért küzd, 21 évesen forradalmat akart csinálni, és gyalog kelt át Indiából Tibetbe. Nem jutott messzire, hamar elfogták, három hónapra lecsukták, faggatták és verték egy lhászai börtönben. Aztán visszatoloncolták Indiába.

Azóta sem nyugszik, bár újabban legfeljebb csak az indiai hatóságok zárják be néhány napra, hogy megbüntessék őt, vagy visszatartsák egy-egy diplomáciailag kellemetlen figyelemfelkeltő akciótól. Olyanoktól például, mint amikor 2002-ben  „Szabadságot Tibetnek: Kína, takarodj!” feliratú molinót lógatott ki arra a hotelre, ahol az akkor Kínában tárgyaló Zhu Ronji akkori kínai miniszterelnök megszállt. 2005-ben pedig a Bangaloréba látogató We Csi-pao kínai elnököt lepte meg egy 60 méteres toronyból kilógatott, "Szabadságot Tibetnek!” feliratú vörös molinóval és szórólapokkal. Ezért aztán az indiai hatóságok 2006-ban, amikor Hu Csin-tao kínai pártfőtitkárt várták, már nem is engedték neki elhagyni a lakhelyét, Dharamszalát.

A Tibetért folytatott látványos akciósorozat azonban csak a jéghegy csúcsa, íróként, költőként és karizmatikus előadóként sokkal többet dolgozik a tibeti ügyért, amire egyébként India is nyitottabbnak tűnik, mint az akcióira. 2001-ben a tibeti kalandját feldolgozó könyvéért rangos indiai irodalmi elismerést kapott, majd egy évre rá az indiai Elle magazin az 50 legstílusosabb indiai közé választotta.

Magyarországra egy európai előadássorozat keretén belül érkezett június elején, akkor beszélgettünk vele. Arra próbálta ráébreszteni európai hallgatóságát, hogy miként kapcsolódik össze az európai nemzetek érdekeivel a tibetiek küzdelme a szabadságért, és hogy nekik is felelősségük van abban, ami Tibetben történik.

Forrás: Origo

Amikor rákerestem a neten az ön nevére, meglepődtem, mert a képeken zavarba ejtő módon hasonlít Johnny Deppre. Ez szándékos?

Nem is tudom. 2000 óta hordom így a hajamat, és nekünk tibetieknek csak ekkora szakállunk nő. Régebben nagyon hosszú hajam volt, de a 2008-2009-es tibeti felkelés után - amikor nagyon sok ember meghalt - kopaszra borotváltam a fejemet. Azóta sem növesztettem teljesen vissza.

Azért érdekes ez a hasonlóság, mert Johnny Depp egy időben egyfajta lázadó típust képviselt. Ön lázadónak tartja magát?

Mindig is megvolt bennem a lázadás, de mellette a szabadság eszméje is. Az emberek mindig biztonságérzetre törekednek. Nyugodtabb munkahelyre, magasabb keresetre, kényelmesebb környezetre vágynak. És azt hiszik, a biztonságérzetben megtalálják a szabadságot, csakhogy végül a biztonságérzetük lesz a börtönük. Ha ugyanis kényelemben és nyugalomban élsz, nem akarsz tovább menni, nem akarsz új dolgokat megtanulni, nem akarod megismerni a kényelmi szférádon kívüli világot. Ez az emberiség alapvető egzisztenciális problémája. És annyira bebörtönöz a saját biztonságod, hogy a végén már nem leszel biztonságban.

A lázadó elme viszont túllép ezen. Azon fáradozik, hogy felfedezze, mi az értelme az emberi létnek azon felül, hogy megteremti az alapvető szükségleteket, azon felül, hogy van egy fészked, egy vackod, mint minden állatnak.

Forrás: Origo

Számomra ez a több egy ország, egy nemzet szabadsága. Hogy arra használjam a saját szabadságomat, hogy mindenki más számára megteremtsem a szabadságot. Én ennél messzebbre akarok menni, meglátni, mit tehetek egy országért, egy nemzetért, különösen a kínai megszállása alatt álló Tibetért. De nem fegyverrel vagy erőszakkal, és nem is pénzzel, hanem érvekkel megértetni a kínaiakkal, hogy miként teszi tönkre az ő biztonságukat is az, ha megvonják tőlünk a szabadságot, vagyis ez az ő érdekeik ellen is való.

Mikor gondolta először azt, hogy ez a küldetése?

Az egész a szegénységből fakadt. Amikor a családom Indiába jött Tibetből, nagyon szegények voltak. A szüleim megpróbálták újraépíteni az életüket, én pedig nagyon fiatal koromtól kezdve igyekeztem ebben segíteni anyámnak. Aztán iskolába kerültem, és ott feltűnt, hogy sok száz tibeti gyerek van, akinek senkije sincs Indiában (sok tibeti gyerek került árvaként Indiába a nagyobb tibeti menekülthullámok - 1959-60, 1980-as évek idején - B. V.). És arra is, hogy az én problémám semmi az övékéhez képest, és hogy a gond az összes tibetit érinti.

Ekkor jöttem rá: azért akarok dolgozni, hogy mindenki szabad legyen. És nem csak szabad. Amikor felnőttem, láttam azt is, hogy Tibetben nagy a veszélye annak, hogy elkínaiasodnak az ott élők, ahogy megtörtént Mandzsúriában és Belső-Mongóliában is. Az emberek elkezdtek kínaiul beszélni, elfogadták a kínai iskolákat, és ez nagy veszély. Én személy szerint Indiában élve biztonságban érezhetem magam, de azt hiszem, felelőtlenség lenne a részemről, ha az itt élvezett szabadságomat nem arra használnám fel, hogy elérjem a tibetiek felszabadítását.

Forrás: Origo

Milyen mértékű szabadságot szeretne Tibetnek? Van, aki autonómiáról, van, aki teljes függetlenségről beszél. Ön melyikért harcol?

Én a teljesen független Tibetért küzdök. 197 szabad és független ország van szerte a világon. Miért ne lehetne a Tibetieké is ilyen? Miért kellene kevesebbel beérniük? Tibet már akkor is független volt, amikor a ma létező államok közül 150 még nem volt az. Tibet kimaradt az első és a második világháborúból. Elszigetelten létezett a hegyekben. Csak nomádok, földművesek, szerzetesek és szerzetesnők éltek ott, olyan volt, mint a Shangri-La (egy magas hegyek között fekvő, képzeletbeli völgy, ahol mindenki tökéletes harmóniában él egymással és a természettel, a földi paradicsom szinonimája, James Hilton angol író A Kék Hold völgye című fantasztikus regényében szerepel - B. V.), amit a nyugati emberek elképzelnek, pontosan olyan. Egy békés ország, amely nem ártott senkinek, és amely nem harcolt senkivel, nem szállt meg senkit. Aztán jött a kínai invázió.

Tibet független volt az első és a második világháború idején is, amikor Magyarország olyan sokat szenvedett. Volt megszállás, aztán jött a kommunizmus, és a magyaroknak nagyon erősen kellett küzdeniük azért, hogy elérjék azt, amit mára elértek. Szóval a magyarok át tudják érezni azokat a problémákat, amikkel a tibetiek szembesülnek.

Csakhogy mostanra Kína gazdasági súlyban, katonai erőben akkorára nőtt, hogy sokan elkezdtek egyetérteni a kínai politikával. Mára sajnos a világ számos országnak - beleértve Magyarországot is – nagyobb érdeke fűződik Kínával egyezkedni, mint Tibetre figyelni. Azt mondják, „igen, tiszteljük a dalai lámát”, de politikailag Kína mellé állnak.

A dalai lámát a vezetőjének tekinti?

Őszentsége minden tibeti szellemi és politikai vezetője, sőt mindenki számára a legkedvesebb, olyan, mint egy isten, bár a mi vallásunkban nincsen európai értelemben vett isten. A dalai láma minden tibetinek a szíve csücske.

Azért kérdezem, mert a dalai láma az autonómia mellett foglal állást, nem pedig a teljes függetlenség mellett.

Ez nem igazán számít. Egyszerűen csak nagyon bölcsen az autonómiát igénylő politikát követi, amivel fenn tudja tartani a küzdelmet egy nehéz időszakban. Én magam hosszú távon Tibet teljes függetlenségéért küzdök. Csak ez tudja garantálni, ha Tibet túl akarja élni a következő 50-100 évet.

Forrás: Origo

Annak idején forradalmat csinálni ment Tibetbe. Még mindig ez a célja?

Azt hiszem, akkor annyira elragadott a romantikus hév, hogy nem foglalkoztam azzal: semmilyen közvetlen kapcsolatom nem volt Tibetben. Csak álmodoztam az egészről. Amikor kiutasítottak, rájöttem, hogy forradalomhoz nem elég egy álom, hanem konkrét előkészületek kellenek, és megértettem, hogy mindenkinek megvan a maga szerepe. Én a kínai börtönbeli megaláztatás után találtam meg a saját helyemet. Rájöttem, hogy sokkal hatékonyabb lehetek, ha a szóvivő, az író, az aktivista szerepét vállalom magamra Indiában.

Tibet szabadságának megvívása békés vagy erőszakos eszközökkel célszerűbb?

Tibet felszabadítása nem működhet mások elpusztításával. Csak magunk megerősítésével, politikailag, gazdaságilag, filozófiailag. Úgy, hogy ne szoruljunk ebben másokra. Tibet a kínai invázió miatt vesztette el a függetlenségét, ezért Kínának vissza kell térnie a saját államába.

Kínai invázió azonban nemcsak Tibetben volt, hanem Kelet-Turkesztánban, Dél-Mongóliában is. De a legfontosabb, hogy Kína ma saját állampolgárait is elnyomja, milliók kénytelenek nagyon kevés pénzért dolgozni, nagyon rossz körülmények között mérgező anyagokkal, és az ő kemény munkájuk gyümölcsét a nagy nyugati cégek aratják le. Tibet szabadságához tehát nem csak a tibetiek erőfeszítése kell, hanem azoknak is felelősséget kell vállalniuk, akik a Kínával zajló kereskedelemből jutnak nyereséghez, ami az én országomban is szenvedést és bajt okoz. Ezért járom a világot, hogy felhívjam a nyugati országokban élők figyelmét. Nem a közvetlen támogatásukat kérem, hanem azt, hogy tudatában legyenek a felelősségükkel: a ti kínai üzleteitek, a Kínával folytatott kereskedelmetek is hozzájárul ahhoz, hogy gyilkolják a népemet.

Hallani olyanokról is, akik nem maradnak meg a békés módszereknél, hanem erőszakhoz folyamodnak.

Erőszakot mondott? És mi a helyzet a magyar történelemmel? Ön például tudja igazolni az elkövetett erőszakot?... Ha van valaki ma a világon, aki a teljes erőszakmentesség mellett állt, azok a tibetiek. És ha a világ komolyan gondolja a békességet és az erőszakmentességet, akkor támogatnia kell a dalai lámát.

De voltak hírek arról, hogy tibetiek erőszakkal szálltak szembe a kínai hatóságokkal.

Ki az, aki felül a kínai propagandának? A kínaiak mindig ezt mondják. De mi van azzal az egymillió tibetivel, akiket megöltek? De felejtsük el Tibetet! A kínai kormány milyen brutálisan uralkodik a saját népe felett? Ön azért kérdezi ezt, mert a kínaiaknak van a világon a leghatalmasabb propagandagépezetük. De ha a világ felül ennek, akkor hova lesz az igazság? Nézze csak meg Liu Hsziao-po esetét. Nobel-díjas, de börtönben ül, és senki sem kéri, hogy engedjék el. Mindenki csak azon igyekszik, hogy jó üzletet kössön Kínával. Ez a világ szégyene.

Forrás: Origo

A piros fejpántja mit jelképez?

Azt a magamnak tett ígéretet, hogy Tibet szabadságáért küzdök. Amíg Tibet nem lesz szabad, addig viselem, és mindennap ezért dolgozok. Ha Tibet felszabadul, akkor leveszem, és az immár szabad Tibet állampolgára leszek.

Mit gondol, meg fogja élni Tibet felszabadítását?

Meg.

De Kína nagy ország, és hatalmas emberi és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik.

Winston Churchill mindig azt mondta, hogy a brit birodalomban soha nem megy le a nap. Olyan nagy volt. Kína a brit birodalomhoz képest semmi. Az indiaiak sem gondolták annak idején, hogy egyszer szabadok lesznek. Hol van most a brit birodalom? Hol van most India? Indiáé most a világ harmadik legnagyobb gazdasága, sokkal nagyobb, mint az Egyesült Királyság. Hol van most Kína? Hol lesz Tibet?

Tibet rendkívül fontos szerepet játszik majd a jövőben, mint az erőszakmentes kultúra példája. Szabad és demokratikus állam lesz, és az emberek a világ minden részéről ide fognak zarándokolni, hogy megtanulják az erőszakmentesség elméletét és gyakorlatát. Ahimszá! (Szanszkrit szó, jelentése nem ártás, bővebben Ghandi világnézete, a passzív ellenállás alkalmazása az ellenfél meggyőzésére - BV.)

Kína 1950-ben szállta meg Tibetet. A dalai láma kezdetben kényszerűségből együttműködött a hatalommal, ám 1959-ben a tibeti felkelés leverése után Indiába menekült. Egy év alatt 80 ezer tibeti követte, és az elvándorlás azóta is folyamatos a kínai elnyomás elől. A nagy kínai gazdasági ugrás idején kétszázezer és egymillió közé teszik a meggyilkolt tibetiek számát, a kínai kulturális forradalom idején pedig 6000 tibeti kolostort romboltak le. Indiában jelenleg közel százezer tibeti él, sokan közülük Dharamszalában, a tibeti emigráns kormány és a dalai láma székhelyén. A dalai láma autonómiát szeretne elérni Tibet számára, ám Kína nem tekinti tárgyalópartnernek.