A muszlim bevándorlók gyűlöletének célpontjai: a keresztények és a zsidók

French writer and polemicist Eric Zemmour gives a press conference after giving a speech at the Cercle de Lorraine-Club Van Lotharingen in Brussels, on January 6, 2015. Zemmour, the author of the book “Le Suicide Français - Ces quarante années qui ont défait la France” (The French suicide - the 40 years that defeated France) is in Brussels to address speeches at two private club and sign copies of his book. AFP PHOTO/Emmanuel Dunand / AFP PHOTO / EMMANUEL DUNAND

Az antirasszista baloldal még mindig a jobboldalon keresi az antiszemitizmus forrását, barnaingeseket emleget, miközben nem látja meg a zöld sálakat és az iszlamizmust, mint kiváltó okot. Ez a színvakság mára már tragikussá vált – írja Éric Zemmour a Le Figaróban. A nagy francia esszéíró a magyar modell és Orbán Viktor nagy tisztelője. A bevándorlásellenes Zemmour 2014-es, közel 600 oldalas esszéje, a Francia öngyilkosság példátlan siker volt Franciaországban, hihetetlenül sok példányt, több mint félmilliót adtak el belőle, igen rövid idő alatt. De most ősszel megjelent, legutóbbi esszéje, a migránskrízisről és a francia identitás súlyos válságáról szóló, 600 oldalnál is hosszabb Francia végzet című műve is óriási siker, az első hetekben százezernél is több példány fogyott el.

Éric Zemmour annak kapcsán rántja le a leplet a baloldalról, hogy múlt kedden Franciaország-szerte felvonulásokat szerveztek baloldali pártok, mozgalmak, a szocialisták vezetésével. A tüntetés apropóját az elmúlt időszak sorozatos antiszemita támadásai adták. De mintha csak a közelmúlt ismétlődne, hiszen tavaly márciusban már sor került egy hasonló tüntetésre. Akkor egy 85 éves idős asszonyt gyilkoltak meg kegyetlenül Párizs egyik még jónak számító negyedében, a Bastille közelében. A holokauszttúlélő nagymamát 11 késszúrással gyilkolta meg muszlim szomszédja. A motívum egyértelmű volt: antiszemitizmus. A gyilkost korábban már letartóztatták, mert egy 12 éves kislányt erőszakolt meg. Az idős zsidó asszony egyébként a muszlim férfit sajátjaként szerette, folyamatosan támogatta. Merthogy a gyilkos bevándorlóhátterű muszlim fiatalember volt.

Éric Zemmour Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

11 hónap elteltével Franciaország ugyanott tart, mint korábban, sőt, ha egy helyzet tovább súlyosbodhat, akkor most ez is bekövetkezett: soha nem látott mértéket öltött az antiszemitizmus Franciaországban. Tömegessé vált a francia zsidók Izraelbe történő kivándorlása, és a hivatalos statisztika szerint 2018-ban 74%-kal növekedtek az antiszemita bűncselekmények.

Alain Finkielkraut világhírű zsidó származású filozófus megtámadását követően napokkal később durván meggyaláztak egy zsidó temetőt, mintha most már soha nem érne véget az antiszemita hullám Franciaországban.

Éric Zemmour arra mutat rá írásában, hogy mi a közös ezekben a barbár antiszemita cselekményekben, és hogy miért téved ismét a baloldal, amikor korunk antiszemitizmusának okait rossz helyen keresi.

Az antiszemitizmus elítélésére szervezett baloldali felhívásra összegyűlt tömeg többek között azt skandálta, hogy „nem akarnak visszatérni a 30-as évekbe”, amikor is a nácizmus győzedelmeskedett Németországban, és a német állam hivatalos politikájává tette az antiszemitizmust. A szocialisták és a baloldali antirasszista szervezetek – úgymond – ettől való félelmükben vonultak az utcára, végre ismét elemükben érezhették magukat, a régi jó elvtársi légkörben tüntethettek a fasizmus (nácizmus) ellen. Ami egyébként helyénvaló és szükséges is lenne. Csak épp arra nem jöttek rá, hogy szlogenjük mára elavult lett, mert nem innen ered az antiszemitizmus ma Franciaországban.

A baloldalt nem érdekli, hogy ma az antiszemitizmus a Koránból fakad

Zemmour arra hívja fel a figyelmet, hogy az antirasszista baloldal még mindig a barnaingesek között keresi az antiszemitizmus okát, és nem látja meg eközben a zöldsálasokat, azaz azokat a baloldali-radikális iszlám szimpatizánsokat, akik baloldali-globalizációellenes, ökológiai hadviselést folytatnak a társadalom ellen. Nem veszik észre, hogy a mostani antiszemitizmus nem a nacionalista, idegengyűlölő szélsőjobboldali ideológiákból, hanem magából a Koránból fakad. Zemmour, amikor a szélsőjobboldali ideológiát említi, Charles Maurras francia költő-politikusra, Pétain és a Vichy-köztársaság ideológiai támogatójára gondol, aki a francia szélsőjobboldali antiszemitizmus atyjának is tekinthető, és azt mondja, hogy korunk antiszemitizmusának nem ez az ideológiája, nem ez az alapja. Fontos kiemelni, hogy sem Zemmour, sem más jobboldali, konzervatív gondolkodók nem kisebbítik vagy csökkentik a nácizmushoz köthető antiszemitizmus jelentőségét és az ellene való fellépés szükségességét. Zemmour is azt mondja, hogy azok, akik most már hosszú évek óta zsidók elleni gyilkosságokat, támadásokat hajtanak végre, nem azt kiáltják, hogy „Heil Hitler!”, hanem azt, hogy „Allah Akbar!”, Zemmour szerint a tradicionális, tehát szélsőjobboldali antiszemitizmus 1945 óta nem politikai tényező Franciaországban, de ez egész Európára vagy a nyugati világra is igaz. Seine-Saint-Denis-t, Párizs egyik elővárosát hozza fel példának, amely lassan teljesen eliszlámosodott, és ahonnan nemcsak a zsidók, de a nem muszlim franciák is tömegesen menekülnek. A seine-saint-denis-i helyzetről itt és itt is írtunk.

A „katolikus” antiszemitizmusnak hivatalosan is véget vetett a II. Vatikáni zsinat, ugyanakkor tucatnyi templomot gyaláznak, gyújtanak fel Franciaországban, jó lenne, ha a rendőrség megtalálná a tetteseket, mondja Zemmour.

Szoros a kapcsolat a szélsőbaloldal és a külvárosi, bevándorló hátterű muszlimok között

Zemmour, ahogy azt a világhírű filozófus, Pascal Bruckner is látja, világos politikai kapcsolatot és összefüggést lát a szélsőbaloldal és a külvárosi iszlám között. Míg a globalizációellenes, „ökológiai harcosok” a külvárosi radikális iszlám hívei között találnak szövetségest állam és kapitalizmus elleni harcukban, addig a Muzulmán testvériség (Frères musulmans) radikális, fundamentalista iszlám mozgalom azokkal a franciákkal keresi a szövetséget, akik segítenek neki Franciaország eliszlámosításában. Különös kölcsönhatás. Stratégiájukban a zsidó ellenségnek számít, mert szerintük a zsidók kapitalisták és cionisták – mondja Zemmour. De ugyanilyen ellenség a szemükben a katolikus is, ráadásul ők még keresztet is viselnek.

A baloldal úgy tesz, mintha a migráció egy esély lenne Franciaországnak

A baloldal többnyire képtelen arra, hogy ezzel szembenézzen. Mintha süketek lennének, évek óta elutasítják az igazságot, és úgy tesznek, mintha a migráció egy jó esély lenne Franciaországnak, és hogy az „iszlám a béke és a szeretet vallása”, és nem értik, hogy korunk antiszemitizmusa éppen innen ered. És sajnos a jobboldal ideológiailag hosszú ideje alávetette magát a baloldali ideológiáknak (legalábbis Franciaországban, Zemmour szerint). Utal még a sárgamellényesek mozgalmára, akik nagy árat fizetettek szervezetlenségükért. Sokkal jobban szervezett és határozottabb ideológia hátterű szélsőséges (baloldali) militáns csoportok ugyanis átvették fölöttük az irányítást. Elégedett lehet a macroni rezsim, miután a nyakukba sózhatta az erőszakos, minden ellen lázadó anarchistákat, sőt most már az antiszemitizmust is, amit valójában a szalafisták és a baloldali iszlám radikálisai képviselnek, nem pedig a sárgamellényesek. Zemmour még arra is felhívja a figyelmet, hogy a francia kommunisták, élükön Jean-Luc Mélenchonnal még hezitálnak a köztársaság régi eszméi, mint a hazafiság, és az új, baloldali iszlám kísértése között, de ha életben akarnak maradni, nem lesz választásuk. A francia politikai élet teljesen átalakult, a baloldal ezzel nem tud mit kezdeni, épp ezért hivatkozik még mindig a régi időkre, és tiltakozik a múlt ellen, amikor valóban a szélsőjobb és a barnaingesek jelentették az antiszemitizmust és a veszélyt. De most egy egészen más veszéllyel és jelenséggel, a radikális, baloldali iszlámmal állunk szemben, amit még mindig nem értenek a baloldalon.