Libanon márciusban csődbe ment. A kormány bejelentette, hogy nem tudja fizetni az adósságát, miután az IMF-hitel feltételeként benyújtott 17 pontos megszorító csomag ellen tavaly év végén  tömegtüntetések törtek ki, és ebbe Szaad Hariri miniszterelnök belebukott. A koronavírus-járvány még csak ezután jött, tovább rontva a helyzetet a korrupcióba süllyedt országban. A mostani robbanás is szoros összefüggésben van az elképesztő méretű korrupcióval és működésképtelenséggel: a bejrúti kikötőben már hat éve állt egy 2750 tonnányi ammónium-nitrát szállítmány, amit egy műszaki hibás, hátrahagyott orosz hajóról pakoltak le. Állítólag a vámhatóság kérte az elszállítását, de sokan inkább azt valószínűsítik, hogy saját zsebre, apránként árulták a hatalmas mennyiségű ammónium-nitrátot, ami nemcsak kiváló műtrágya-alapanyag, de az egyik legnagyobb erejű robbanószer alkotóeleme is. Az eleve nagyon súlyos gazdasági helyzetben lévő országban a robbanás még az elsőre nyilvánvaló pusztításnál is sokkal súlyosabb károkat okoz. Megsemmisült ugyanis a bejrúti kikötő, amire gyakorlatilag a teljes libanoni gazdaság épül. A 15 éves polgárháború és a több évtizedes korrupció után akár éhínség is jöhet.

Az elképesztő erejű robbanás Bejrút kormányzója, Marvan Abbud szerint 3-5 milliárd dollár kárt okozott (nagyjából 900 - 1500 milliárd forint) - és ez, a libanoni GDP nagyjából egytizedének megfelelő összeg még szerinte is egy optimista becslés. A közvetett kár ráadásul ennél sokkal nagyobb. A robbanás ugyanis a súlyos emberveszteségen, a megsemmisült házakon túl egy katasztrofális gazdasági helyzetben lévő ország legfontosabb iparágát tette tönkre.

A robbanás nyomaiForrás: AFP/Anwar Amro

Libanont szokás újságírói közhellyel a Közel-Kelet Svájcának nevezni. Az elnevezés értelme azonban mára már a történelem homályába vész: a hatvanas években a fejlett bankrendszerrel rendelkező Libanon a világ egyik leggyorsabban fejlődő országa volt,  viszonylagos jóléttel, és a hosszú ideig tartó francia befolyás és több évtizedes megszállás miatt kifejezetten nyugatias életmóddal. 

1975-ben azonban kitört a megszámlálhatatlan politikai és felekezeti milícia közti, 120 ezer halálos áldozattal járó polgárháború, ami a vallásilag sokszínű Libanont a káoszba taszította. 

A Basir Dzsemajel elleni merényletFotó: Afp

A libanoni polgárháború kitörésének közvetlen kiváltó oka az ország vallási egyensúlyának felborulása volt. A hetvenes évek közepéig Libanonban nagyjából egyenlő arányban éltek - jobbára maronita - keresztények és muszlimok, akik között síiták és szunniták is voltak. Az 1932-es nemzeti paktum értelmében az országban az államelnök mindig maronita keresztény, a miniszterelnök szunnita, a parlament elnöke pedig síita muszlim volt.

Az 1973-as arab-izraeli háború után azonban több százezer palesztin menekült Jordániába és Libanonba.

Ezzel egyrészt felborult a kényes egyensúly, másrészt a palesztinok önálló államot akartak alapítani. Ez vezetett a szinte megszámlálhatatlan milícia közt kirobbant polgárháborúhoz, amiben maronita keresztények, libanoni muszlimok, palesztin muszlimok, libanoni drúzok és más csoportok mellett külföldi hatalmak is szerepet játszottak. A Szovjetunió a szunnita palesztinokat, Irán a síita muszlimokat, Izrael a maronitákat támogatta fegyverrel. Izrael 1982-ben, a Basír Dzsemajel elnök elleni merénylet után meg is szállta Nyugat-Bejrútot.

A polgárháború ugyan 1990-ben ért véget, visszaállították a Nemzeti Paktumot, az ország egy részén azonban izraeli, más részén szíriai katonák állomásoztak továbbra is, és az Irán által pénzelt terrorszervezetet, a Hezbollahot sem szerelték le.

A polgárháború befejezése után is rendszeresek voltak a Hezbollah terrorszervezethez köthető merényletek. 2005-ben például egy robbantásos támadásban megölték a szíriai csapatok kivonását követelő Rafik Hariri korábbi miniszterelnököt. A merénylettel a Hezbollah négy tagját vádolják, a perben csütörtökön lesz ítélet. Az első kommentárok ezért nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a mostani robbanás összefüggésben van a perrel.

A Rafik Hariri elleni merénylet 2005-benForrás: AFP/Joseph Barrak

Ráadásul 1990 után már a kiterjedt bankrendszer sem a fejlődést, hanem a korrupciót szolgálta az országban. 

A polgárháborúban tönkrement országnak ugyan megmaradt a saját devizája, a libanoni font, az emberek azonban nem ezt használták, hanem a világ elsőszámú tartalékvalutáját, a dollárt. Ennek egyik fő oka az volt, hogy rengeteg libanoni menekült el az országból, és dollárban küldte haza a támogatást a családnak. Így - ahogy az a káoszba süllyedt országokban lenni szokott - kettős valutarendszer alakult ki, amit egy idő után a libanoni jegybank is szentesített azzal, hogy a font árfolyamát - a kilencvenes évek végén - a dollárhoz kötötte. Ez első ránézésre nem is tűnt nagy bajnak, Libanon ugyanis szinte minden szükségletét importból elégíti ki,  amiben a dollárhoz kötött árfolyam segített. 

Mivel azonban a libanoni polgárok már a hétköznapi életben is leginkább a dollárt használták, ezért az államnak folyamatosan dollárt kellett szereznie. Ezt dollárkötvények kibocsátásával oldotta meg - vagyis 

eladósodott egy idegen valutában. Az államadósság 2020 elejére elérte a GDP 170 százalékát, ami a világon az egyik legmagasabb arány. 

Emiatt az állam egy idő után már nem tudta törleszteni a hiteleket, ami miatt újabb hiteleket kellett felvennie, egyre drágábban.

A 2010-es évek végére a libanoni állami kiadások majdnem kétharmada ment el az adósságtörlesztésre, emiatt már a közszolgáltatásokat sem tudják fenntartani az országban. Rendszeresek az áramkimaradások, a szemetet pedig sokszor el sem szállítják az utcákról.  Az ország egyharmada súlyos szegénységben élt 2019-ben. Közben az államadósságon a politikai vezetéshez közelálló oligarchák rettenetesen meggazdagodtak - ők üzemeltették ugyanis azokat a kereskedelmi bankokat, amelyek a hitelek nagy részét az államnak folyósították, egyre magasabb kamatokra. 

A bejrúti kormány tavaly áprilisban az IMF-hez fordult segítségért. A Nemzetközi Valutaalap 4-8 milliárd dollárt ígért, Franciaország pedig jelezte, hogy az IMF-hitel esetén ők is hiteleznének. A Valutaalap feltételei azonban soha sem barátságosak, így amikor az IMF követelésének eleget téve 2019 októberében Szaad Hariri miniszterelnök 17 pontból álló gazdasági megszorító csomagot jelentett be, tüntetések törtek ki, a tiltakozók eltorlaszolták a közlekedési útvonalakat. Ezt megelőzően 15 éve nem voltak ekkora tüntetések. A tüntetők elsősorban azon háborodtak fel, hogy a megszorítások között lakossági adóemelések szerepeltek, de a bankokat és a meggazdagodott oligarchákat ezek nem érintették.

A bankok bezártak, a gazdaság leállt, Hariri pedig lemondott.

Libanoni biztonsági erők csapnak össze a Hezbollah támogatóival a megszorító csomag elleni egyik tüntetésen 2019. októberbenForrás: AFP/-

Végül idén márciusban bejelentették, hogy az állam nem tudja fizetni az adósságot. Ekkor éppen egy 1,2 milliárd eurós kötvénycsomag törlesztése lett volna soron. 

Ugyan a tárgyalások azóta is zajlanak az IMF-fel, de Naszif Hitti libanoni külügyminiszter éppen a robbanás előtt egy nappal mondott le ezek sikertelensége miatt.  

Az ország csődbe ment. 

Ekkor jött a koronavírus-járvány

Egy ilyen gazdasági helyzetben lévő országra csapott le a Covid-19, ami tovább súlyosbította a helyzetet. Abban az országban, amely szinte minden fogyasztási cikket importál, a helyi pénz értéke 80 százalékkal csökkent. 

A boltokban súlyos élelmiszerhiány alakult ki, amit lehet kapni, az megfizethetetlenül drága,  az infláció júniusban 90 százalékos volt. A szegénységi ráta 50 százalékra nőtt, egy jogvédő szervezet szerint az elővárosokkal együtt 2,4 milliós Bejrútban 500 ezer gyerek éhezik (Libanonban a medián életkor 30,5 év, vagyis a népesség fele ennél fiatalabb, ez a fejlett országokban bőven 40 év felett van). A 10-13 éves gyerekek közül a világon arányaiban Libanonban dolgoznak a legtöbben. 

Gyerekmunkások a libanoni kikötővárosban, Tripoliban készült 2009-es képenForrás: AFP/Ramzi Haidar

Egy - egyébként libanoni szinten jól fizetett - katona havi fizetése már csak 100 dollárt ér. Ez kevesebb, mint 30 ezer forint, miközben a megélhetés drágább, mint Magyarországon. Egy kiló krumpli például másfél dollár (kb. 450 forint) Libanonban (Magyarországon 180-250 forint), egy liter tej 2,5 dollár (750 forint).

A keddi hatalmas robbanás ilyen gazdasági helyzetben érte Libanont. Ahogy említettük, nem elsősorban a közvetlen kár a legnagyobb - bár az is hatalmas -, hanem az ország gazdaságát ért csapás. A 2750 tonna ammónium-nitrát ugyanis a bejrúti kikötőben robbant fel.

A pusztítás nyomai a bejrúti kikötőben történt előző napi hatalmas robbanást követően 2020. augusztus 5-énForrás: MTI/EPA/Vael Hamzeh

Bejrút kikötője az egyik legforgalmasabb a Földközi-tenger keleti részén, a Rafik Hariri Nemzetközi repülőtér mellett ez a fogyasztási cikkeit szinte kizárólag importáló Libanon legfőbb kereskedelmi kapuja. Négy medencéből és 16 dokkból áll, összesen 120 hektáron (1,2 négyzetkilométeren). A polgárháború után építették, Libanon nemzeti büszkesége volt, ahogy a Le Figaro írja:  a modernizáció szimbóluma, kapu a világ felé. 

Ide érkezett a libanoni import 60 százaléka, így a kikötő megsemmisülése nemzeti katasztrófa. Jellemző adat, hogy a libanoni import 2018-ban közel 20 milliárd dollár volt, miközben az export mindössze 3 milliárd. Az élelmiszerek 80 százalékát importálják, ezt a mennyiséget a repülőtér nem tudja fogadni.

A búza a libanoni mezőgazdasági behozatal 80%-át teszi ki, és főként ezen a most elpusztult kikötőn halad át. A most veszélyeztetett behozatal mellett a robbanás megsemmisítette a kikötő hatalmas gabonatárolóit, amelyek 120 000 tonna gabona raktározására képesek, itt tartották az ország gabonatartalékát. 

Így az élelmiszerellátás is veszélyben lehet, akár éhínség is kitörhet Libanonban. Az országnak már eddig is nagy szüksége lett volna a nemzetközi gazdasági segítségre, most viszont már - szó szerint - az életben maradás a tét.