Repülő palacsinta, szárnyas hal, vadászó kobold - a tíz legőrültebb repülőgép
Stipa-Caproni a levegőben
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Hordó, palacsinta, hal, napernyő – ezek mind repülőgép-formák. A hozzá nem értők számára felfoghatatlan, hogy képesek a levegőbe emelkedni az ilyen szerkezetek. Pedig ezeket a bizarr repülőgépeket tudatosan tervezték ilyen különös formájúra, például hogy fizikai jelenségeket vizsgáljanak velük, vagy hogy ki tudják használni a nevetséges forma előnyeit.
8. Blohm & Voss BV-141
Ez az 1937-ből származó felderítőgép bizonyítja azt, hogy
egy repülőgép sárkányának nem kell szimmetrikusnak lennie.
Richard Vogt mérnök a Német Légügyi Minisztérium egymotoros felderítő-pályázatára tervezte. Az olvasókazt gondolhatnák, hogy ez az aszimmetrikus megoldás irányítási problémákat okozott, mert a motorral egybeépített baloldali sárkány és a jobboldali gondola nem egyforma súlyú, ezért a gép a nagyobb tömeg, tehát a baloldal felé dőlt repülés közben. Kiderült azonban, hogy Dr. Vogt jól számolt, és
a szárny két oldalán keletkező felhajtóerő kiegyenlítette az eltérő súlyt.
A tendert végül egy kétmotoros, a Focke-Wulf 189 nyerte meg, de az aszimmetrikus BV-142 számos paraméterében jobban bizonyult, és ha megfelelő motorral látták volna, sikeresebb lehetett volna. Így csak húsz példány épült a tesztelésekre, de sorozatban nem gyártották.
9. McDonnel XF-85 Goblin
Ezt a vadászgépet a második világháború után építették,
parazita vadászként,
azaz egy nagy bombázó hordozta.
A nevéhez méltón tényleg koboldszerű vadászgép feladata a bombázó megvédése volt.
A koncepció lényege az, hogy a parazita vadász repülés közben leválik a hordozóról, megvívja a légi harcot az ellenséges vadászokkal és megvédi a bombázót. Majd a győzelem után visszaakasztja magát a bombázóra és együtt haladnak tovább.
Sajnos a Goblin sokkal gyengébb teljesítményt nyújtott, mint a többi sugárhajtású vadászgép, ezért a projektet a légierő végül törölte. A vadászgépek hatótávolságának növelését egy másik módszerrel, a légi utántöltéssel oldották meg.
A Goblin-program másik érdekes gépe maga a hordozó volt, a világ legnagyobb sorozatgyártású dugattyús motoros gépe, a Convair B-36.
Eleinte „csak" hat motorral gyártották, amelyek tolólégcsavarokat hajtottak meg, de később minden példányra négy sugárhajtóművet is szereltek. Ekkor kapta azt a szlogent, hogy „six turnin' and four burnin'", ami némi szabadfordítással azt jelenti: „hat pörög és négy dübörög"
10. Areo Spacelines Pregnant Guppy
Az 1960-as években, a jetkorszak kezdetén a vezető légitársaságok áttértek a menő turbópropok illetve sugárhajtású gépek alkalmazásra és sorra adták el a régebbi, dugattyús motoros repülőgépeiket. Ezek, mint például a Boeing-377 Stratocruiserek,
a repülőterek sarkban félreállítva várták a vevőket,
jellemzően a kisebb és kevésbé tőkeerős cégeket. Tehát kínálat volt bőven.
A legtalálóbb nevű repülőgép, amit valaha építettek, az amerikai légierő egy volt pilótájának, John M. Conroynak köszönhető, aki éppen ezekből a leállított, régebbi légcsavaros gépekből készült átalakítani egyet, hogy a NASA-nak szállítson különböző túlméretes rakétaelemeket. Conroy 1962-ben mutatta be a szállítógép terveit az űrkutatási szervezetnek, ahol a gépet a látványterv alapján elnevezték Terhes Guppynak.
A pilóta jelzálogkölcsönt vett fel a házára, megalapította az Aero Spaceline nevű céget, és nekiállt a munkának.
A Pregnant Guppy egy ex-Pan Am és ex-BOAC gép összeépítéséből jött létre. A törzset meghosszabbították, és új, 6 méter átmérőjű második szekciót illesztettek az elsőre. Így alakult a gép végső, nagyon szokatlan formája.
Amikor Conroy 1962 szeptember 12-én felszállási engedélyt kért a Van Nuys repülőtér irányítóitól, ők
először a rendőrséget és a tűzoltókat hívták, mert biztosak voltak a katasztrófában.
A gép rácáfolt a halszerű megjelenésére, és tökéletesen repült. Az egyetlen eltérés az volt, hogy a hatalmas törzs légellenállása miatt kisebb utazósebességet ért el, mint az eredeti Boeing.
A NASA ezen túl nem uszályon, hanem a Terhes Guppyval szállította a rakétaalkatrészeket Kaliforniából Floridában, az addigi három hetes út helyett mindössze néhány óra alatt, kilométerenként 16 dollárért.
A gépnek készült turbólégcsavaros változata is,
a Super Guppy, amely ma is repül a NASA-nál.
Az európai Airbus az 1980-as években két Super Guppy-t használt, aztán megvette a gép gyártási jogait. A gyár ebből fejlesztette ki a saját halszerű szállítógépét, a Belugát.