Itt Anna Niederkicher, Weber leendő anyósa bújtatta el őket és ő szerzett nekik egy német tiszti egyenruhát is. Mayer úgy döntött, egy sebesült német tisztet alakít majd, aki a fedősztori szerint Innsbruckban lábadozik.
Mayer a legkézenfekvőbb helyen kezdte a kémmunkát: a tiszti klubban.
Az innsbrucki tiszti klub a tartomány vezérkarának mulatóhelye volt, ahol a németek biztonságos környezetben kiengedhették a gőzt. A tivornyák közepette senki nem ügyelt arra, kivel miről beszél, így
Mayer nemsokára még Hitler berlini bunkeréről is értékes információkat szerzett.
Ezeket Wijnberg rádión azonnal továbbította a szövetségeseknek. A Greenup-csoport jelentései alapján az amerikai parancsnokság megbizonyosodhatott arról, hogy az alpesi erőd nem más, mint propagandafogás.
Mayer végül beköltözött az innsbrucki tiszti szállásra, hogy még közelebb legyen a tűzhöz.
A frissen szerzett „barátainak" fogalmuk sem volt arról, hogy egy zsidó amerikai őrmesternek mondják el a titkos információkat a Brenner-hágón keresztül zajló csapatmozgásokról.
A Greenup-csoport talán ilyen kényelmesen jutott volna el a háború végéig, ha nem kapnak egy plusz feladatot, a bejutást egy, az Alpok egyik hegyébe rejtett Messerschmitt-gyárba. Ehhez Mayer egy, a szovjetek elől menekülő francia munkássá változott.
Sikerült is szerződtetnie magát a repülőgépgyárba, ahol koncentrációs táborok foglyaival és más kényszermunkásokkal dolgozott együtt.
De egy feketéző ismerőse, akivel árukat szokott csereberélni, feljelentette a Gestapónál.
A gestapósok bevitték a központba Mayert, összeverték, a földön rugdosták. Majd a karjait a lábán, a térde előtt durván összekötötték, és a könyöke illetve a térde közé egy puskát toltak. Így tették fel két asztal közé, mint egy lelőtt vadat. Korbácsolás közben azt üvöltötték, árulja el, hol van a rádiósa.
Mayer kitartott, hogy nem ért németül, de amikor szembesítették a feketézővel, kénytelen volt bevallani, hogy német származású. De állította a gestapósoknak, hogy amerikai katona.
A Gestapo-központban ugyanekkor hallgatták ki Hermann Matullt, egy másik amerikai ügynököt. Amint megmutatták neki fotón Mayer feldagadt, véres arcát, és azt kérdezték tőle, ő is kém-e, Matull ezt válaszolta:
Ez az ember magas rangú amerikai tiszt, és amint ideér az amerikai hadsereg, mindenkit, aki kínozta, a falhoz állítanak és fejbe lövik!
Matull azt is mondta, hogy
Mayer olyan magas beosztásban van az olaszországi parancsnokságon, hogy csak Franz Hofer gauleiternek lenne szabad kihallgatnia.
A verőemberek ijedtükben autóba ültették a megkorbácsolt, törött orrú, véres arcú foglyot, és elvitték Hoferhez, aki éppen a feleségével és a Mussolini-féle kormányhoz delegált német nagykövettel, Rudolph Rahnnal vacsorázott.
Mayer azt hitte, ez jó rendőr-rossz rendőr-féle csel, hogy a több napi kínzás és éheztetés után a terített asztalnál ki akarják belőle szedni a többiek tartózkodási helyét.
A fogoly legnagyobb döbbenetére
Hofer, a helyi főnáci bemutatta a vacsoravendégeknek, és az amerikai őrmester nemsokára rájött, hogy a gauleiter már a háború után kiutat keresi.
Mayernek sem kellett több, azt mondta Hofernek, hogy garantálni tudja a büntetlenségét, cserében a tartomány kapitulációjáért. Mivel
Hofert valószínűleg elítélték volna háborús bűnökért,
beleegyezett a fegyverletételbe. Rahn nagykövet vállalta, hogy eljuttatja Bernbe a magas rangú amerikai tiszt – azaz a német zsidó őrmester – üzenetét a svájci OSS-irodába, amelyet Allen Dulles, a CIA későbbi igazgatója vezetett.
A Greenup-csoport vezetőjének ez volt az egyetlen lehetősége úgy hírt adni magukról, hogy nem árulja el Wijnberg rejtekhelyét. Az OSS-ügynök ugyanis egyáltalán nem bízott Hoferben. A nagykövet pár nap múlva valóban eljutott Bernbe és átadta Mayer üzenét, amely így szólt:
Ne aggódjatok. Elkapott a Gestapo, de egész jól vagyok.
1945. május 3-án a 7. amerikai hadsereg 103. lövészhadosztálya megközelítette Innsbruckot. Az előőrs már a város közelében járt, amikor egy autó közeledett velük szembe az úton, egy, a tetejére tűzött fehér lepedővel. Bland West őrnagy, a járőr parancsnoka, egy feldagadt arcú, kiütött fogú, törött orrcsontú fiatalembert látott kiszállni a kocsiból, aki odament az amerika dzsiphez.
Mayer hadnagy vagyok az OSS-től. Őrnagy, kérem, fogadja el a tiroli német alakulatok feltétel nélküli megadását.
Mayer később bevallotta Westnek, hogy nem hadnagyi rangban szolgál, de attól tartott, hogy nem hisznek majd neki, ha egyszerű őrmesterként mutatkozik be.
Hofer kapitulációja nyomán az amerikaiak egyetlen puskalövés nélkül elfoglalták Innsbruckot. A Greenup-csoport információi több ezer szövetséges katona életét kímélték meg.
A megadási jelenet inspirálta Quentin Tarantinót a Becstelen Brigantik c. film befejező részének megírására, amelyben a Christoph Waltz által játszott SS-őrnagy, Hans Landa megadja magát Aldo Raine főhadnagynak (Brad Pritt), az amerikai kommandósok parancsnokának, cserébe a büntetlenségért.
Fred Mayer összesen tíz kitüntetést kapott, de a legmagasabb amerikai elismerést, a Kongresszusi Érdemérmet, más néven a Becsületrendet, nem ítélték oda neki. Élete utolsó éveiben önkéntesként ételt szállított rászorulóknak. 2016-ban halt meg.
Hans Wijnbergből ismert kémiaprofesszor lett. Két tanítványa Nobel-díjat kapott. 2011-ben halt meg. Egy nappal a halála előtt még interjút adott a II. világháborús élményeiről.
John Billings 50 bevetést repült a háborúban és századosként szerelt le. Az idén lett 97 éves, és még mindig repül a saját gépén, igaz, miután volt már infarktusa, szólóban már nem emelkedhet a levegőbe. A nyugdíjazása óta az AngelFlight nevű karitatív szervezetnek dolgozik mint önkéntes, betegeket szállít kórházba.