Sokkoló európai áramárak - avagy a német „verselemző” zöldminiszter esete a lassan megfizethetetlen rezsiköltségekkel

View of 380 kV transmission towers (electricity pylones) that are not yet carrying power lines (R and L), standing next to T-shaped pylones carrying 110 kV lines (C), near Golzow, Brandenburg, on December 3, 2021. - Germany is expanding its power grid to aid the transition to renewable energies, but local residents in some areas are holding up the process over concerns about wildlife. (Photo by John MACDOUGALL / AFP) / TO GO WITH AFP STORY by Florian CAZERES

Németország láthatóan sehogy sem tudja megemészteni az Európai Bizottság pozitív döntését az atomenergiával kapcsolatban. Az atomerőmű fölé füstöt montírozó német köztévé képhamisítása után a zöld párti Robert Habeck német szövetségi gazdasági és klímaügyi miniszter, aki szakdolgozatát verselemzésből, doktori disszertációját pedig irodalmi esztétikából írta, sajátosan értékelte a minap Emmanuel Macron és Franciaország energiapolitikáját. A különös valóságlátásról, avagy inkább a valóságtól elrugaszkodott látásmódról tanúskodó nyilatkozat nem sokkal az új atomerőművek építésére vonatkozó múlt heti francia bejelentés előtt hangzott el, amely az EU-taxonómiarendelet után a józan ész újabb győzelmeként értékelhető. Közben a legújabb nemzetközi adatok Berlintől egészen Amszterdamig egészen döbbenetes áramárakat mutatnak. (Tegyük hozzá: a Gyurcsány-Márki-Zay-féle baloldal éppen most kampányol a magyar rezsicsökkentés ellen.) Hárfás Zsolt írása.

A német Spiegel számolt be arról, hogy Robert Habeck egy berlini gazdasági konferencián – Macron bejelentése előtt egy nappal – egész egyszerűen elmaradottnak nevezte Franciaország energiapolitikáját. Arról beszélt, hogy Franciaországban tervgazdaság van, az atomenergetika pedig egy régimódi iparág, amely csak korlátozottan képes energiával ellátni a gazdaságot, ezért az atom nem ad versenyelőnyt a franciáknak, miközben a megújulók jelentik a német gazdaság motorját…

Robert Habeck német szövetségi gazdasági és klímaügyi miniszter

Fotó: Chris Emil Janssen

Ezek után aligha csodálkozhattunk azon, hogy az Európai Bizottság döntését követően Habeck és Steffi Lemke szövetségi környezetvédelmi miniszter, aki egyebek közt a nukleáris energetikát is felügyeli – és aki végzettségét tekintve állattenyésztésre szakosodott agrármérnök – közleményükben kijelentették, hogy az uniós jogi aktus nagy hiba, mert súlyosan károsíthatja a taxonómia egészét és veszélyezteti a klímacélokat…

Nos, tegyük azonnal helyére a dolgokat! Az atomenergia a nap- és szélerőműveknél elismerten sokkal inkább klímabarát energiatermelési mód. Erről itt olvashat. A földgáz viszont éppen azért került be a támogatható energiaforrások közé, mert a német időjárásfüggő megújulók mellé – ha leállítják az összes atom- és szénerőművet – feltétlenül szükséges olyan forrás, amely télen-nyáron, éjjel-nappal képes áramot biztosítani akkor is, amikor nem süt a nap és/vagy nem fúj a szél. Tehát a szénnél a klímára nézve alig valamivel kevésbé káros földgáztüzelésű erőművekre éppen azért van szükség, mert az időjárásfüggő nap- és szélerőművekkel nem lehet a nap 24 órájában a zavartalan áramellátást biztosítani.

A klímabarát szélerőművek és a klímagyilkos, az időjárásfüggő megújulók hektikus termelése miatt szükséges szénerőművek érdekében tovább üzemelnek a bányák

Forrás: Der Spiegel

Németországban a kormányon lévő baloldali politikusok a jelek szerint nem értik, hogy az energetika elsődlegesen szakmai kérdés, és nincs helye hitvitáknak. Erre a legjobb példa a két német miniszter atomellenessége mellett az is, hogy politikai alapon bojkottálják a tavaly szeptemberre elkészült, Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat-2 földgázvezeték-rendszer üzembe állítását. Ezzel nemcsak magának lő öngólt Németország, hanem egész Európának is kárt okoz, hiszen a súlyos gázhiány továbbra is fennáll, ami fenntartja a döbbenetesen magas gáz- és áramárakat, valamint súlyos inflációt generál az egész kontinensen. Az Egyesült Államok – miközben közvetett módon akadályozza az új gázvezeték üzembe állítását – a sokkal drágább és környezetrombolóbb amerikai LNG-nek próbál újfent piacot csinálni, miután az egekbe szökött energiaárak „mentőövet” dobnak a súlyosan veszteséges amerikai palagáz-kitermelőknek… Ugye, értjük? Az orosz olcsó gáz nem kell, de az ezen az áron már rentábilis amerikai jöhet…

Talán a fentiek fényében nem is olyan meglepő, hogy a német külügy egyik államtitkári posztjának várományosa az amerikai Jennifer Morgan, a Greenpeace korábbi vezetője, akinek német honosítása már folyamatban van. Ha valakinek kétsége lenne a felől, hogy a Greenpeace nevű szervezet és annak amerikai vezetője csakúgy, mint a magyarországi Greenpeace-lerakat, milyen idegen érdekek szolgálatában áll, ezek után nyugodt lehet. A német zöldminiszterek és a hasonszőrű magyar zöldpolitikusok láthatóan egyaránt amerikai sorvezetőt használnak. A fentiek fényében érdemes talán az áprilisi magyarországi parlamenti választás előtt elgondolkozni, hogy miért is kell a hazai baloldali és zöldpolitikusokat a hatalomtól minél távolabb tartani.

Nord Stream 2

Kép: Nyikolaj Rjutin

Egyebek közt azért, mert a hazai zöldek által példának tekintett Németország energiapolitikája egész egyszerűen megbukott, és ez várna Magyarországra is. Erről korábban már sokszor (például itt, itt és itt) írtam. A németországi sokkoló áram- és gázárak mellett nem feledkezhetünk meg a hatalmas megújulós támogatásokról, a falu- és templomrombolásokról, a szénerőművek szennyezésének súlyos következményeiről, az egyre gyakoribb ipari fogyasztói korlátozásokról, valamint szükséghelyzetben a francia atomáram importjáról sem. Néhány hete a német vezető lapokban is megjelentek immár a súlyos áramszüneteket vizionáló cikkek (például itt és itt), amelyek rámutattak, hogy mihez vezetett a megújulók átgondolatlan fejlesztése és az atomerőművek leállítása. Nos, erre mondja azt a német gazdasági miniszter, hogy a megújuló energiák előnyt jelentenek a német gazdaságnak, az atomenergiára és a gázra nincs szükség… Ez lenne tehát a német út.

A francia út

Franciaország viszont az atomenergiát választotta jó pár évtizede, és Emmanuel Macron – némi megingás után – immár kitart mellette. Az atomenergia egyszerre képes garantálni az árstabilitást, az olcsó és klímabarát energia rendelkezésre állását, valamint az ellátásbiztonságot, annak köszönhetően, hogy az atomerőművek télen-nyáron, éjjel-nappal, minden másodpercben képesek villamos energiát termelni. Mindezek miatt egyre több ország kíván belépni az atomerőműveket üzemeltető államok klubjába.

Emmanuel Macron ismerteti az új francia nukleáris reneszánsz részleteit. A belforti gyárban korszerű, úgynevezett félfordulatú Arabelle-turbinák készülnek, ilyenek lesznek a Paks II. Atomerőműben is

Néhány nappal ezelőtt a francia államfő a France 2030 újraiparosítási tervet ismertetve új francia nukleáris reneszánszról beszélt. Ennek keretében 2050-ig 6 új EPR2 típusú atomerőművi blokk megépítéséről már döntöttek, és további 8 blokk megépítését tervezik. Az első ilyen blokk már 2035-re elkészülhet. Emellett kisméretű moduláris reaktorok építésén is gondolkoznak - ambiciózus célként fogalmazta meg Macron, hogy az első prototípus 2030-ra épülhet meg.

Az új blokkokra azért van szükség, mert az újraiparosítás, az igények növekedése, a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése miatt Franciaországnak a jelenleginél akár 60 százalékkal több áramra lesz szüksége. A klímavédelmi céloknak is megfelelve ez csak úgy biztosítható, hogy a megújulók mellett jelentős nukleáris fejlesztések is megvalósulnak. Egyszerre kell tehát erre a két pillére támaszkodni, mert ökológiai szempontból ez a legrelevánsabb, és gazdasági szempontból is a leginkább célravezető.

A célok elérése érdekében a franciák egyrészt a nukleáris biztonság prioritása mellett az összes jelenleg működő atomerőművi blokkot megtartják, és megvizsgálják, van-e lehetőség arra, hogy az egyes blokkok 50 éven túl is üzemelhessenek, illetve azt, hogy ez milyen költséggel járna. A nagyszabású nukleáris program 25 000 MW új kapacitás megépítését teszi lehetővé Franciaországban 2050-ig. Ha innen nézzük, nagyon is érthető, hogy miért is létfontosságú az atomenergetika beemelése a taxonómiába, hiszen irdatlan pénzeszközöket igényel az új atomerőművek építésének finanszírozása.

Ha megvizsgáljuk a jelenlegi francia áramtermelés összetételét, akkor azt láthatjuk, hogy a villamosenergia-termelés 65-70 százalékát atomerőművek biztosítják, ezért az éves szén-dioxid-kibocsátás mértéke töredéke a megújuló-, de a valóságban erősen fosszilisfüggő német kibocsátási értékeknek. Arról nem is beszélve, hogy a lakossági ártarifa jelenleg Párizsban csak 45 százaléka a berlini árnak. Ez pedig döntően annak köszönhető, hogy a németek leállították az olcsón termelő atomerőműveket, és helyettük egyrészt a hatalmas támogatásokat igénylő nap- és szélerőműveket favorizálják, másrészt pedig – utóbbiak hektikus termelése miatt – az áramtermelésben továbbra szükségük lesz az egyre drágábban termelő szén- és gázerőművekre. Ha úgy tetszik, az atomenergetika bekerülése a taxonómiarendeletbe a fentiek fényében a józan ész diadalának nevezhető.

A lakossági fogyasztók villamosenergia-átlagárai (eurócent/kWh), 2022. január
Adatok forrása: MEKH, ábra: Hárfás Zsolt

Jelenleg az atomellenes és megújulóbarát Németországban, ahol politikai alapon folyamatosan leállítják az olcsón termelő atomerőműveket, és helyette inkább gáz- és szénerőműveket üzemeltetnek, a legdrágább a háztartási áramár. Csak december óta közel 40 százalékkal emelkedtek, pedig próbáltak „központilag” enyhíteni (pl. megújulós felár mérséklése) a háztartások terhein!

Berlinben egy fogyasztó átszámítva így is közel 180 forintot fizet 1 kWh áramért, miközben hazánkban, Budapesten csak mintegy 37 forintot! Ennek alapvetően az egyik fontos pillére, hogy Magyarországon a villamosenergia-termelés közel 50 százalékát Paksról kapjuk. Láthatóan hazánkban valóban működik a rezsicsökkentési program! Miközben például Koppenhágában (169 Ft), Brüsszelben (168 Ft), Bukarestben(!) (166 Ft) vagy éppen Bécsben (120 Ft) is sokkoló áramárakkal szembesülnek a háztartási fogyasztók. Ez egy mai magyar háztartás számára felfoghatatlan! El lehet képzelni, mi történne egy magyar családdal, ha egyik napról négy-ötszörös áramszámlát kellene fizetnie. Európában ugyanis ez történik Németországtól egészen Romániáig.

A német gazdasági miniszter kijelentésével ellentétben nem Franciaország energiapolitikája a régimódi, inkább a német vált a zöld dogma rabjává. Az utóbbival „csak” az a baj, hogy nem valósítható meg. A francia mellett Magyarország energiapolitikája egyaránt követendő példa lehet más országok számára, hiszen nem kérdés, hogy a klímavédelmi, ellátásbiztonsági és versenyképességi célok elérése érdekében az atomerőművekre és a megújuló energiaforrásokra egyaránt szükség van a jövőben! Különben nagyon ráfizetünk.

A szerző Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője