Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az új miniszterelnök Mohammed asz-Szúdáni, az új köztársasági elnök pedig Latíf Rasíd lett, azonban a két legfőbb politikai tömörülés, a síita Koordinációs Keret és a szintén síita Szadrista Mozgalom közötti viszály miatt Irakban több mint egy évig tartott az új kormány megalakítása a 2021. október 10-i előrehozott választásokat követően.
A voksoláson a szadristák szerezték meg a legtöbb mandátumot, de mégis az erőteljes iráni befolyás alatt álló Koordinációs Keret alakított kormányt, ami miatt sokan megkérdőjelezik annak legitimitását.
A korábbi iraki elnök, Barham Szálih is párbeszédre szólította fel országa politikai pártjait. Szálih azt mondta, hogy Irak egy olyan sarkalatos pillanatot él át, amely válaszút elé állítja: vagy visszatér a belső konfliktusokhoz, vagy elkezd egy új periódust, mely során egységben néz szembe a súlyos kihívásokkal, és megfelel a polgárok igényeinek. A korábbi iraki elnök minden politikai erőt a konszenzus elérésére szólított fel, amelynek alapja és célja az ország és az állampolgárok érdeke kell, hogy legyen.
Azonban az új kormány korántsem megegyezéses úton jött létre, aminek okán a belpolitikai feszültségek továbbra is napirenden maradnak.
A folyamatos GDP-növekedés ellenére az iraki gazdaság ingoványos helyzetben van. A világjárvány három évvel ezelőtti kitörése az olajárak nagy kilengéseivel párosulva időnként komoly gazdasági nyomást gyakorolnak egy olyan államra, amelynek GDP-je továbbra is az olajra támaszkodik, és egy olyan társadalomra, amely túlnyomórészt az állami szektortól függ a foglalkoztatás terén.
Az, hogy az ország képtelen munkát és szolgáltatásokat biztosítani a túlnyomórészt fiatal lakosságának, tiltakozó hullámokat váltott ki, amelyek felhívták a figyelmet a sürgős reformok szükségességére.
Eközben az éghajlatváltozás növekvő fenyegetése, valamint az általa kiváltott társadalmi-gazdasági kihívások egy egzisztenciális válság kibontakozásával fenyegetnek, amelyet potenciálisan felgyorsíthat Oroszország Ukrajna elleni inváziója és annak az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatása.
A gazdasági diverzifikáció számos lehetőséget biztosítana a munkahelyteremtésre, és segítené egy olyan rugalmas gazdaság kialakítását, amely hatékonyan képes kezelni az ingadozásokat és csökkenti a természeti erőforrások kimerülését. Jelenleg Irakban egyetlen bevételi forrás létezik: az olaj.
Az elmúlt évtizedben az olajbevételek az export több mint 99%-át, a kormány költségvetésének 85%-át és a bruttó hazai termék (GDP) 42%-át tették ki.
Ezzel szemben az iraki magánszektor csak korlátozott szerepet játszik a gazdasági fejlődésben, mindössze a GDP 29%-át adja. Az olaj hiába generál hatalmas bevételeket, mégis csak jelentéktelen mértékben járul hozzá a gazdasági fejlődéshez.
Irakra hosszú évtizedek óta jellemző az agyelszívás jelensége. A történelem folyamán ez több hullámban következett be, és legutóbb az Iszlám Állam terrorszervezet iraki megjelenését követően csúcsosodott ki. A tömeges elvándorlás legnagyobb áldozatai az egészségügyi, kulturális és oktatási szektorok. Ami a tanárokat illeti, 2014 és 2017 között az Iszlám Állam által vezetett iskolákban
betiltották az olyan tantárgyakat mint a történelem, irodalom, művészet és zene, és a helyükbe a Korán-olvasás és hittan órák léptek.
Ez a fejlemény több ezer tanárt késztetett arra, hogy elmeneküljön az országból, ami a szakértők szerint az analfabetizmus újbóli terjedéséhez is hozzájárul. Emellett a kivándorlás az orvosokat is jelentősen érinti.
2003 áprilisa óta 72 000 orvos menekült el az országból. Az iraki Egészségügyi Minisztérium viszont ennél jóval alacsonyabb számot, mindössze 9 000 orvost említ.
Az iraki orvosok hivatalos száma az ország központi statisztikai hivatala szerint jelenleg 34 453. A szakemberek az egész egészségügyi szektor rossz gazdálkodására, a Felsőoktatási Minisztérium kutatási finanszírozásának hiányára, a hiányos felszereltségű laboratóriumokra és a rossz internetes szolgáltatásokra panaszkodnak. Mindezek a tényezők krónikus hiányt eredményeznek a karrierorientált orvosok állományából.
Irak konkrét biztonsági problémái a terrorizmushoz, az ország területi integritásához és a milíciák jelenlétéhez köthetők. Fontos megemlíteni Iszlám Állam visszaszorulása nem jelenti a terrorszervezet megszűntét. Ez utóbbi a mai napig képes gerillaakciók végrehajtására, és jelenlétük komoly kihívások elé állítja mind a kurd pesmerga erőket, mind az iraki haderőt, és külön problémát okoz e két fél kooperációjának akadozása is. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy olykor Irak szuverenitása is veszélybe kerül.
Irán időnként szórványos csapásokat indít Irak északi részén. Az autonóm térségben szeptemberben és októberben több mint száz rakétát lőttek ki és drónokat is bevetettek, amelyekkel az iráni-kurd ellenzéki csoportokat célozták meg.
Az október eleji támadásokban legalább 14 ember életét vesztette és 50 másik személy súlyosan megsebesült. Azonban nem csak Irán, hanem Törökország is indított offenzívákat Irak északi részén. A török kormánnyal szembenálló kurd ellenzékiek ellen indított akciók sokszor civil haláleseteket hagynak maguk után. E történésekkel összefüggésben Barham Szálih, Irak korábbi elnöke kijelentette, hogy az ilyen jellegű idegen területről érkező támadások sértik az ország szuverenitását, biztonságát, stabilitását és a polgárok épségét egyaránt.
További kihívást jelent a különböző síita milíciák jelenléte. E militáns csoportok sokat tettek azért, hogy visszaszorítsák az Iszlám Állam terrorszervezetet, azonban mára biztonsági problémát jelentenek. Beépítésük a reguláris iraki hadseregbe szintén nehézségekbe ütközik, mivel e csoportokat jelentős ideológiai törésvonalak jellemzik.
Emellett sokan a szunnita lakosságot érintő tisztogatási akciókkal vádoltak meg egyes síita milíciákat, amit az Amnesty International háborús bűnöknek titulált.
Irakot az éghajlatváltozással kapcsolatban a világ ötödik legsebezhetőbb országának tartják, melynek területét a magas hőmérséklet, az elégtelen és csökkenő csapadék, az erősödő aszályok, a vízhiány, a gyakori homok- és porviharok, valamint az áradások sújtják. Mindezt tetézve a szomszédos országok vízpolitikája csökkentette a létfontosságú vízforrásokat, miközben a népesség gyors növekedése, az urbanizáció, valamint a mezőgazdasági és ipari szektorok nem hatékony vízhasználata nagyobb víz iránti igényt támaszt. Előkészületek és tervezés nélkül a környezeti változás mértéke valószínűleg pusztító lesz. A magas hőmérséklet és hőhullámok hatással vannak a megélhetésre, az élelmiszer-ellátás bizonytalanságára és az egészségügyi kockázatokra, amelyek viszont hozzájárulnak a lakóhely elhagyásához.
Az elemzésben felsorolt krízisek önmagukban is az elvándorlás kiváltó okai lehetnek, azonban
még súlyosabb következménnyel járhat az éghajlatváltozás által kiváltott migráció, mely problémának a kezelése sürgős és összehangolt fellépést igényel.
Emellett az agyelszívás jelensége súlyos terhet ró a közel-keleti arab országra, mivel az értelmiség elvándorlása bizonyítottan hozzájárul a különböző ágazatok, mint például az oktatás- és egészségügy fokozatos leépüléséhez. Ami viszont talán a leglényegesebb, hogy amíg nem sikerül a belpolitikai viharokat és a pártok közötti széthúzás mértékét csökkenteni, addig Irak nem lesz képes az egyre tornyosuló problémáival való szembenézésre.
