Nem lehet NATO-tag Ukrajna, nem lehet örökké az ukránokért harcolni, nem lehet minden területet visszaadni az ukránoknak Nicolas Sarkozy szerint

war conflict Horizontal orosz ukrán háború
Ukrán tüzér a bahmuti fronton
Vágólapra másolva!
Exkluzív interjút adott Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök a Le Figarónak. Az interjú apropóját az adta, hogy a korábban rendkívül sikeres, mai napig nagy hatású és befolyásos, de a politikai élettől visszavonult Sarkozy önéletrajzi könyvének folytatása augusztus 22-én kerül a könyvesboltokba („Les temps des combats" – „Harcos idők"). A volt köztársasági elnök brutális őszinteséggel vallott az elnöksége idejéről, a líbiai beavatkozásról, az orosz-ukrán háborúról, Putyinnal való kapcsolatáról és a migrációról is. Nicolas Sarkozy kétségkívül osztja Orbán Viktor és a magyar kormány álláspontját, és mielőbbi békét és fegyverszünetet akar. Sarkozy szerint Oroszországnak szüksége van Európára és Európának is az oroszokra; abszurdnak tartja, hogy örökké háborúzni kell az oroszokkal Ukrajnáért, és az ukrán terület-visszaszerzéseket sem gondolja reálisnak. A migrációról is egyértelműen fogalmaz: gondolatmenetének lényege, hogy a bevándorlás és bűnözés szerinte is kéz a kézben jár. Amerika és Brüsszel ultraliberális világa nem örült a volt francia elnök szavainak.
Vágólapra másolva!

Az biztos, sokan a De Gaulle utáni francia történelem legnagyobb elnökeként emlékeznek rá, és ahogy könyvének címe is sugallja, egész életében harcolt. Így vall erről maga Sarkozy: „Harcos idők": Két fontos szó. Az első az idő, amit mindenki másképp él meg. Mindig is úgy gondoltam, hogy minden eltelt másodperc egy küzdelem eredménye, és a boldogság, ha eljön, akkor nem abból fakad, hogy elkerüljük a megpróbáltatásokat, hanem abból, hogy leküzdjük őket, miközben a következőre várunk! Minden, amit gondoltál vagy akartál, de nem tettél meg, nem létezik. Ez az én filozófiám, és tudom, hogy sem az elődeim, sem utódaim nem feltétlenül gondolták ugyanezt. François Mitterrand az idő urának tekintette magát. És most Emmanuel Macron gondolja ugyanezt. Jacques Chirac alávetette magát az időnek, de mélyen legbelül úgy gondolta, hogy a cselekvés hiábavaló. Én nem így látom ezt. Az idő nem a miénk. Rövid az élet, egy elnök hivatali ideje még rövidebb. Nem szeretem a halogatást, és gyakran gondolom azt, hogy valamit sürgősen el kell végezni, és mindig attól tartok, hogy nem tudok majd mindent befejezni, amit meg kell tennem. Ez az aggodalom az első perctől az utolsóig végigkísérte az ötéves hivatali időmet.

A Le Figaro számos francia belpolitikai téma mellett hangsúlyosan kitér az orosz-ukrán háborúra is, utalva Nicolas Sarkozy 2008-as szerepére, amikor sikeresen közvetített és tűzszünetet ért el az orosz-grúz háborúban Dél-Oszétiában. A Le Figaro szerint Putyin már nem hallgat senkire, minden közvetítés kudarcot vallott, miközben 2008-ban még hallgatott Nicolas Sarkozyre.

Erre így reflektál Nicolas Sarkozy: "A kudarc hosszú időre, ha úgy tetszik, évszázadokra nyúlik vissza....az oroszok szlávok, különböznek tőlünk. A vita mindig nehéz, és sok félreértésre adott okot közös történelmünkben. Ennek ellenére szükségünk van rájuk, mint ahogy nekik is szükségük van ránk. Súlyos nézeteltéréseim voltak Vlagyimir Putyinnal, és 2008-ban, amikor az Európai Unió állam- és kormányfői tanácsának elnöke voltam, vállaltam a felelősséget. (Franciaország 2008 második félévében volt az EU elnöke.) Meggyőztem őt, hogy vonja vissza a Tbiliszitől 25 kilométerre álló tankjait. Akkor kezdte meg Grúzia lerohanását.

Angela Merkel és én a tudomására hoztuk, hogy tisztában vagyunk az ő vörös vonalaival, éppen emiatt utasítottuk el, hogy Ukrajna és Grúzia csatlakozzon a NATO-hoz, az USA erős nyomása ellenére. Nem akartuk hagyni, hogy Putyin belesodródjon az orosz vezetőket már régóta kísértő Nyugat-ellenes paranoiába. A Kreml bekerítéstől való félelmi komplexusa régi történet. De Putyin tévedett; amit tett, az súlyos volt, és kudarcot eredményezett. De ha ezt egyszer kimondtuk, tovább kellene lépni, és meg kellene találni a kiutat. Oroszország Európa szomszédja, és az is marad.

Nicolas Sarkozy, volt francia államfő Forrás: ddp images via AFP/Timm Schamberger

„Macron elnök az elején megpróbálta, és az orránál fogva vezették..." – fűzte hozzá a Le Figaro.

– tette hozzá Nicolas Sarkozy, majd így folytatta: "Sajnos nem ment el a végéig, főleg a kelet-európai országok nyomása miatt. Azt mondják, Vlagyimir Putyin már nem az az ember, akit én ismertem. Nem vagyok meggyőződve erről, tucatnyi beszélgetést folytattam vele, nem irracionális. Vállalnunk kell azt a kockázatot, hogy elmozdulunk erről a holtpontról, mert ebben a kérdésben nem egyeznek az európai és az amerikai érdekek. Nem tartható tovább az a furcsa elképzelésünk sem, hogy anélkül háborúzunk, hogy ténylegesen háborút vívnánk. Tisztáznunk kell a stratégiánkat, különösen akkor, ha ez a háború tartós lesz. A diplomácia, a tárgyalások és a párbeszéd továbbra is az egyetlen eszközünk egy elfogadható megoldás elérésére. Kompromisszum nélkül semmi sem lehetséges, és fennáll a veszélye annak, hogy a dolgok bármelyik pillanatban elfajulhatnak. Ennek a puskaporos hordónak félelmetes következményei lehetnek."

„A szövetséges országok azt mondják, hogy „mindvégig" támogatni fogják Ukrajnát. Igazuk van?" – teszi fel a következő, háborúra vonatkozó kérdést a Le Figaro.

– kérdez vissza Sarkozy, majd így folytatja: "Azt jelenti, hogy visszavesszük a Donbászt? Vagy a Krímet? Vagy azt jelenti, hogy egészen Moszkváig megyünk? A Krím 2014-es annektálása egyértelműen sértette a nemzetközi jogi normákat. De amikor erről az 1954-ig orosz területről van szó, ahol a lakosság többsége mindig is orosznak érezte magát, úgy gondolom, hogy minden visszalépés illuzórikus; még akkor is, ha a jelenlegi állapot fenntartásához egy referendumra, azaz a nemzetközi közösség szigorú ellenőrzése alatt szervezett népszavazásra lenne szükség. És mi legyen a többi, vitatott területtel Ukrajna keleti és déli részén? Minden attól függ, hogyan alakul a helyzet a terepen. Teljesen érthető módon az ukránok visszakövetelik azt, amit igazságtalanul elvettek tőlük. De ha nem járnak teljes sikerrel, akkor (ez a háború) egy befagyott konfliktus marad – amely, mint tudjuk, holnap elkerülhetetlenül egy újabb súlyos konfliktust idéz elő – vagy a helyzet egy felülről jövő megoldással oldódik meg, és a területi kérdéseket ismét a nemzetközi közösség által szigorúan felügyelt népszavazások útján fogják véglegesen és átláthatóan lerendezni."

A Le Figaro kitér arra is, amire Volodimir Zelenszkij fel szokta kapni a fejét. Nicolas Sarkozy az egyetlen, aki beszélni mer arról, hogy Ukrajnának nem kellene sem az Európai Unióhoz, sem a NATO-hoz csatlakoznia, hogy „semlegesnek kellene maradnia".

De vajon Putyin nem tesz meg mindent, hogy Ukrajnát Európa karjaiba taszítsa? – hangzik a Le Figaro következő kérdése.

"Először is meg kell állapodnunk abban, hogy mi legyen Ukrajnával. Csatlakozzon az Európai Unióhoz? Nem hinném (,hogy ez lehetne a megoldás). Ukrajna összekötő kapocs Nyugat és Kelet között. Annak is kell maradnia. Olyan hamis ígéreteket teszünk, amelyeket nem fogunk betartani, pont úgy, mint ahogy a Törökországnak évtizedek óta tett ígéreteket sem tartjuk be. Nemcsak azért, mert Ukrajna nem áll készen és nem felel meg a tagság kritériumainak, hanem azért sem, mert semleges országnak kell maradnia. Nem értem, hogy ez a semlegesség miért lenne sértés. Sőt, ezt egy olyan nemzetközi megállapodással lehetne garantálni, amely rendkívül erős biztonsági garanciákat biztosít arra, hogy megvédje az újabb agresszió minden kockázatától."

Ukrán harckocsizók kiképzése a Donyeck régióban Forrás: AFP/Anatolii Stepanov

Nicolas Sarkozy kifejti azt is, hogy megérti azokat, akikre ezek az elképzelések sokkhatással vannak, mondván, hogy Ukrajna európai ország, és ezért nagy árat fizet. Sarkozy szerint ebben a kérdésben is következetesnek és mindenekelőtt realistának kell lennünk. Ukrajna híd Európa és Oroszország között. Azt kérni Ukrajnától, hogy válasszon e két entitás között, számomra úgy tűnik, hogy ellentétes ennek az összetett régiónak a történelmével és földrajzával egyaránt. És naivitás lenne azt hinni, hogy Vlagyimir Putyin bukása bármin is változtatna.

A cikk a következő oldalon folytatódik! Lapozzon a folytatásért!