A csapból is hangulatjavító folyik

A fluoxetin az egyik leggyakrabban rendelt depresszió elleni szer hatóanyaga külföldön, magyar készítményként is forgalomban van. Az ivóvízben legutóbb Angliában mutatták ki jelenlétét, de az USA-ban is cikkeztek már antidepresszívumokat fogyasztó halakról az élővizekben. Tudjuk egyáltalán, hogy mit iszunk?

Legalábbis ezt tapasztalták az Egyesült Államokban élővízi halaknál. A magyarázat: az élővizekbe kerülő, tisztított szennyvíz hormonális fogamzásgátlókból, antidepresszánsokból, gyulladáscsökkentőkből, valamint kozmetikai szerekből és egyebekből álló koktélt juttat a vízi élőlényekhez. Ezek hatására késik a hím és női nemi jelleg kialakulása, és egyéb magatartási és szervi elváltozások is keletkeznek. A természeti vizekbe kerülő nőihormon-maradványok hatására a hím halak feminizálódnak, nőiessé válnak, ami hátráltatja a természetes szaporodást. Egy 2002-ben készült amerikai vizsgálatban 30 államban száznál több folyó vizét vizsgálták meg. A vizek nyolcvan százalékában találtak antidepresszív gyógyszermaradványokat, ösztrogénszármazékokat és más szereket.

Az angliai csapvízben megjelenő gyógyszerszennyeződést sok más fejlett országban is észlelik. A környezetvédelmi szervezetek élesen reagálnak, helyenként a politikusok is. Egyesek a gyanútlan tömegek gyógyszeres befolyásolásáról beszélnek. A szakértők egy része arra hivatkozik, hogy ezek az anyagok nagyon alacsony koncentrációban vannak jelen, így nem jelenhetnek veszélyt az emberekre. Ezt az érvelést azonban már ismerjük. Azok a kockázati tényezők, amelyek ebben a században fenyegetnek bennünket, nagyon gyakran ilyen, kis erősségű, de hosszú távon folyamatosan jelenlévő hatások formájában jelennek meg. Általában olyan, a mindennapi élethez szorosan hozzá tartozó anyagokról, készülékekről van szó, amelyek nélkül az élet sokkal nehezebb lenne - és amelyeknek az előállítása és forgalmazása rengeteg embernek biztosít munkalehetőséget. És persze, hihetetlen hasznot is hoz a gyártóknak és a forgalmazóknak. Ezek az érdekeltségek nagyon nehezíti az ilyen veszélyek nyílt feltárását és a kockázatok tudatosítását.

Még egy fontos tulajdonsága van ezeknek a kockázatoknak, az, hogy hatásukat emberek tömegére fejtik ki, sok más károsító tényezővel összhatásban. Mindezt azonban anélkül, hogy az egyes személyek konkrét megbetegedései közvetlenül visszavezethetők lennének egy-egy anyagra vagy hatásra. Inkább a sokéves statisztikai adatok mutatják bizonyos betegségek, elváltozások megjelenési arányának növekedését. Ahogyan egy atomerőmű-katasztrófa által érintett távolabbi területeken csak húsz-harminc év alatt nő meg jelentősen a fejlődési rendellenességgel születő gyerekek száma. Ilyen riasztó példa az is, hogy a csernobili katasztrófa hatókörébe került észak-európai területen termelt tejből készült tejpor az importáló Ausztráliában okozott betegségeket.

A környezeti egyensúly felborulása sokszor lassú, sok évtizedes folyamat. Ezenközben megszületünk, felnövünk, gyerekeink lesznek - ha lesznek -, és nincsen minden nap veszélyérzetünk, hogy például az ivóvízben hormonokat és lelki működésünkre ható szereket veszünk magunkhoz. Az allergiás megbetegedések számának riasztó növekedése is egy ilyen -a veszélyérzet ébren tartására alkalmas jel. A nemzőképesség csökkenése pedig, bizonyára másként és sokkal összetettebben, mint a halaknál, szintén ilyen, hosszú távú egyéni és társadalmi kockázat.

Lust Iván