A nő evolúciós terve

Férfi és nő kapcsolatában különös paradoxon, hogy miközben férfivilágban élünk, a férfi dominanciáját hirdeti minden, valójában a nő a világ mozgatója, értelme és célja. Ezt bizonyítják az evolúciós kutatások, ezt  mutatja a hálószobák és budoárok ágyaiban születő történelem, és a vak is látja, hogy hiába a férfié a hatalom, mégis újra és újra meg kell hódítania, birtokba kell vennie a nőt, mert végső soron mindig csak a nő mondhat igent vagy nemet. A nő páholyból nézheti végig, ahogy a hímek vérüket ontják érte; a harc a hatalomért, a befolyásért, a pénzért csupán egy öldöklő verseny része, melynek a fődíja a nő. Az evolúció legfőbb törvénye: szaporodj, örökítsd meg génjeidet az emberiség genetikai fotóalbumában. Az albumba viszont a nő ragasztgatja be a képeket.

A jó génekre férfiaknál is a szimmetria a garancia. A nők különösen fogékonyak erre, hiszen az utódnevelésben vállalt nagyobb szerepük miatt nagyobbat kockáztatnak, ha rossz csődörre tesznek. A nők kifinomult adatgyűjtési technikáira vall az a vizsgálat, amelyben férfiak három éjszakán át izzadtak tele egy pólót, majd nők végigszagolgatták a befőttesüvegekben tárolt trikókat, illetve végignézték a férfiakról készült fényképeket is, és mind a trikókat, mind a képeket rangsorolták szexuális izgalmasságuk alapján. A nők itt is a legszimmetrikusabb arcú férfiakat találták a legvonzóbbaknak, és anélkül, hogy tudták volna, ki melyik pólóban aludt, a legszimmetrikusabb férfiakét ítélték a legizgatóbb szagúnak! Egy páciensem, aki húszévi házasság után kezdeményezett válást, egy nap váratlanul megjegyezte, hogy rájött, nem szereti a férje szagát!

A pólós kísérletet egyébként elvégezték nőkkel is. Minden nő két trikót izzadt tele, egyiket a havi ciklusa legtermékenyebb két éjszakáján, másikat menstruációja alatt. A férfiak úgy tudták, a trikó-párok egy vonzó és egy kevésbé vonzó nő trikói, s választáskor a "vonzó nőt" egyértelműen a termékeny fázisban hordott trikóval azonosították. A nő tehát, mint a pillangó, olyan illatot bocsát ki, amellyel magához vonzza a hímet, hogy az megtermékenyítse.

Hogy az eltartóképesség mennyire fontos, azt nem csak abból a csökevényes viselkedésmaradványból tudjuk, hogy sok nő képes szerelem nélkül is gazdag palikhoz hozzámenni, hanem primitív törzsek életét tanulmányozva kimutatták, hogy a jó vadászoknak sokkal valószínűbben éri el gyermeke az ivarérett kort.

A választás paradoxonja

A partner-, illetve házastársválasztás paradoxonja az, hogy mégsem minden nő választ az eddig vázolt evolúciós recept szerint. Vagyis a nők nem feltétlen álmaik férfijával élik az életüket.

A szimmetrikus, domináns férfi, akire "sok nő hajt", hajlamosabb azt a szaporodási stratégiát választani, hogy "kis befektetéssel sok nőtől sok utód". Ezek a férfiak nem akarnak mosogatni és pelenkázni. Más férfiak viszont hűségükkel, önzetlenségükkel, családszeretetükkel és pelenkázni tudásukkal kereskednek a "piacon".

De a vonzódás a szuperférfihoz evolúciós alapfelszereltségnek bizonyult, ugyanis:

A fenti trikós vizsgáltban a szimmetrikus férfiak illata akkor volt a legizgatóbb, amikor a nő ciklusa legtermékenyebb fázisában volt. Az evolúció semmit nem bíz a véletlenre: a nők szaglása ekkor a legkifinomultabb!

Egy másik vizsgálatban férfiarcokat szoftveresen "férfiasítottak", illetve "nőiesítettek", vagyis markánssá vagy lággyá formálták át. A termékeny fázisban lévő nők a marcona, férfias arcokat ítélték vonzónak, míg a nem termékeny szakaszban lévő nők a nőiesebb arcú férfiakat részesítették előnyben. Vagyis a termékeny szakaszban a nő akár az orra, akár a szeme után megy, a macsóhoz vonzódik! Ám az igazság pillanata akkor jött el, amikor jellemezni kellett a képeket. A kemény, férfias arcokat vonzónak, de hűtlennek, megbízhatatlannak, agresszívnek látták ("válás lenne a vége"), míg a nőiesebb arcokat megértőnek, kedvesnek ítélték, olyannak, aki jó apa lenne.