Facér Pasi, segíts!

 

Szia,

mondd, miért irigyek - büszkeség helyett - a pasik, ha a barátnőjük sikeres, több diplomás és jól keres?

Egy csónakban evezünk - vagy mégsem? Nem értem...

Szépen csendben mosolyogtam, hagytam sziporkázni a társaságban, mindenkinek elmondtam, hogy nálunk bizony ő a főnök, mégis minden adandó alkalommal, ha szóba került a munkám vagy az iskoláim, kényelmetlenül érezte magát - el is váltak útjaink.

Nenm értem, ha nekem jó volt úgy, ahogy volt, és én is "bejöttem" neki, akkor néhány papír miért jelentett gondot.

Ha rákérdeztem, hogy mi a baj, azt válaszolta: hiányzik belőlem az érzelmi intelligencia, hogy ezt egyáltalán megkérdezem.

Edit

Drága Edit!

A volt pasid, láthatóan nem tudott mit kezdeni a magasabb kvalifikáltságoddal. Ez valahol sajnos természetes, hiszen a mai világban sokat nyom a latba az iskolázottság és a pénz. A te fiúd, nyilván nem látta biztosítottnak a vezető helyét a kapcsolatban, mivel ő nem nem érezte magát elég erősnek, hogy adott esetben családfenntartóként megfelelő körülményeket biztosítson. Ez persze csak elméleti dolog, és nyilván szó sem volt ilyen témáról kettőtök között, de ott mélyen, tudat alatt, valahol ez motoszkálhatott benne. Erre mondják azt, hogy az együttéléshez nem ártana elfogadni a másikat úgy, olyan értékesnek amilyen. Még ha olykor többet is tett le az asztalra, mint a magunk.

Olykor fura dolgokat hoz az élet. És ebben mindannyian szereplők vagyunk, úgy, olyan maszkban, ahogy az élet hozta.

Csókol,

a Facér Pasi