Mamisuli: a határok kereséséről és a túlzott ragaszkodásról

Van egy 2 éves kisfiam, Ádám. Írhatnám róla azt, hogy ő egy nyugodt és kiegyensúlyozott kisgyerek - ez csak akkor igaz, ha ketten vagyunk. Ilyenkor ügyes, fogékony, órákat eljátszik egyedül, felteszek neki egy mesét a videón, leül, eléteszem az építőkockáit, és mesenézés közben szépen eljátszik, én pedig végzem a dolgom. De ha észreveszi, hogy én már nem vagyok a közelében, akkor felugrik és hív, hogy menjek oda hozzá. Az alvással is ugyan ez van, ha melléfekszem, vagy csak ott vagyok a szobában, akkor 2-3 óra hosszat is alszik, de ha magára hagyom, 40-50 perc múlva felébred, sírva fakad. Ha épp a közelében vagyok, akkor mellé fekszem, az egyik karomat átöleli, húzogatja rajta a szőrt, és visszaalszik. Ez a karbirtoklás 7 hónapos kora óta tart.

Beszélni még csak most kezdett el, de még csak szavakat mond, összetett mondatokban nem tud válaszolni. Például, arra a kérdésre, hogy hogyan hívják vagy hogy hány éves, az egyik percben még válaszol, de ha pár perc múlva megint felteszem ugyanezt a kérdést, akkor azt válaszolja: "ná" - ez nála a "nem"-et jelenti, és még a fejét is rázza hozzá.

Ha egy másik gyerekkel játszik, akkor neki is épp az a játék kell, ami a másik kezében van. A sógoromék kislánya hatéves lesz novemberben. Agresszív kislány, és nem úgy van nevelve, ahogy mi próbáljuk a férjemmel nevelni a miénket. 3 és fél év köztük a korkülönbség, de Emese mégsem enged a kisebbnek, és ezen mindig vita van. A két gyerek közt a játék vége mindig sírás lesz, és Ádám erre - habár még nem tud beszélni, de a maga nyelvén -erőszakos, mély hangon válaszol, és mostanában már verekszik is.

Kedves Tünde!

Amit leírtál, abban nincs semmi kóros, Ádám nem rosszalkodik. A rosszalkodás azt jelenti, hogy szándékosan és tudatosan olyasmit csinál, amivel kárt, fájdalmat, bajt okoz. A kisfiad nagyon ragaszkodó, de ez természetes ebben a korban: melletted érzi magát biztonságban. Sok gyereknek van kedvenc macija, kispárnája, pelenkája, amit morzsolgat, ölelget - a mama helyett. Szerencsére Ádámnak ott van a mamája, akit ölelgethet - ez a normális, nem az, ha a cumihoz vagy a macihoz kötődik a gyerek. Persze ez nagyobb kötöttséget jelent az anyának, de megtérül végül. A kisfiad most erősen kötődik hozzád, bízik benned, így könnyebben fog majd leválni. Ha nagyon fárasztó számodra a dolog, néha ráhagyhatod egy másik személyre, akit szintén nagyon szeret (apa, nagyi), de előtte mindenképp mondd meg neki, hogy elmégy, és hamarosan visszajössz. Ha becsapnak egy gyereket (úgy, hogy az anya meglóg, maíg ő nem figyel), akkor hamar elvész a bizalom, és még jobban fog ragaszkodni az anya jelenlétéhez, hiszen bizonytalan lesz, hogy ha anya elmegy, akkor visszajön-e. Kíváncsi lennék rá, ha édesapjával lenne otthon néhány órát, mi történne. Úgy gondolom, hogy akkor könnyebben ellenne egyedül egy szobában, hiszen ez a ragaszkodás főleg az anyának szól. Ugyanez vonatkozik az alvásra. Próbáltad már másra hagyni? Hogyan viselkedett akkor?

Beszéd-ügyben még nem késtetek le semmiről. Egy dolgod van: beszélgess vele sokat. Ez nem azt jelenti, hogy beszélteted (hogy hívnak, hány éves vagy?) és főleg nem azt, hogy produkciót csinálsz a beszédből (idegenek előtt próbálod rávenni, hogy beszéljen), mert ebben az esetben a beszéd egy teljesítmény lesz, munka, kötelezettség, nem pedig az öröm forrása, egy lehetőség, amivel kifejezheti érzéseit, amivel játszhat, ami által okosodhat. Mondj neki meséket, mondókákat, beszélj arról, amit csináltok, de ne erőltesd, hogy utánozzon, válaszoljon. A lényeg az, hogy figyeld meg, hogy megérti-e azokat a dolgokat, amiket kérsz. Ha igen, nincs gond. Ha nem, akkor keresd föl a legközelebbi nevelési tanácsadót vagy a közeli óvoda logopédusát, aki akár egy találkozás után is meg tudja mondani, hogy megkésett beszédfejlődésről van-e szó, vagy csak lassabb a gyerek a szokásosnál.

A többi gyerekkel való kapcsolatáról annyit, hogy ebben a korban még nem az értelem irányítja a viselkedést, hanem az érzelmek. A te feladatod, hogy higgadtan, határozottan és a saját szintjének megfelelően (tehát minél rövidebben, néhány szóval) újra és újra elmagyarázd neki, hogy mi az, amit nem szabad. Ez nem könnyű munka, évekig tart, és néha kilátástalannak tűnik.. Minden szülőnek át kell esnie rajta, a saját érdekében, mert később már nehéz nevelni egy gyereket - ezek a legrugalmasabb évek.

Szia, Judit