Áldott, átkozott évek

Ahogy a szociológus látja

Herczog Mária

- Akármi áll is a gyes intézményének hátterében, azért mégiscsak egy lehetőség arra, hogy ne kelljen a hathetes gyerek mellől munkába rohanni!

A gyes lelki hatásairól
Amikor Balogh Anna pszichológussal leültünk beszélgetni a gyes lelki hatásairól, még nem tudtuk, hogy négy gyermek édesanyja, és nem kevesebb mint tizenegy évet töltött otthon cseperedő gyermekeivel. Saját tapasztalatai csak színesebbé tették és alátámasztották mindazt, amit szakemberként megfogalmazott.

Körkép a külhoni kismamaságról
A hazai helyzet alapos megismerése mellett utánajártunk annak is, hogy máshol milyen lehetőséget biztosít az állam a kismamáknak az első évekre.

A magyarországi lehetőségekről: családtámogatásokról - gyes, gyed, anyasági támogatás -, kedvezményekről bővebben tájékozódhatnak a Családi ügyek oldalon

Nagyon ártalmas, ha azt próbálják elhinteni az anyákkal, csak akkor teljesítik tökéletesen hivatásukat, ha az első három évet teljesen a gyerekeiknek szentelik. Ez nemcsak, hogy nem igaz, de nem is tesz jót az apróságoknak. Nagyon helyes, amit néhány pszichológiai iskola hirdet: a picinek szoros testkontaktusra, melegségre, anyatejre van szüksége, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy az anyának a nap minden percében kizárólag a gyerekre kellene figyelnie. A "jó anya a gyereke mellett van" kultusz csak bűntudatot szül abban, aki esetleg dolgozni kényszerül, de abban is, aki nem érzi jól magát ebben a kívánatosnak kikiáltott helyzetben. Az anyák, különösen vidéken, a múltban is dolgoztak: ellátták a háztartást, az öregeket, az állatokat, kapáltak, meszeltek. A családban mindenki tette a dolgát, és a gyerek előbb játékosan "eltanult" mindent. Az alacsony születésszám miatti gyermekkultusz csak kárt okoz a kicsiknek, akik így könnyen vitrintárgyakká válhatnak. Káros és hamis mítosz, hogy az anyának a nap mind a 24 óráját a gyereknek kell szentelnie, eleink sem ezt tették. A gyereknek meg kell tanulni, hogy anyjának más dolga is van a világon, mint örökké vele foglalkozni.

- A legtöbb gyesen lévő anya nem is engedheti meg magának, hogy szinte kizárólag a gyereknek szentelje magát. Ha furdalja is a lelkiismeret, pénzkeresésre kényszerül, mert a gyes összege egy nagyobb család számára jószerével egy hétvégi nagybevásárlásra elég.

- Nem véletlenül gyakran felvetődő kérdés: miért van az, hogy a bérek nem tükrözik a végzett munka társadalmi hasznosságát. A kisgyermeket nevelő anyák, az óvónők, a pedagógusok, az egészségügyiek, a szociális munkások anyagilag és erkölcsileg is a társadalom legkevésbé megbecsült tagjai. Pedig ők termelik az "alapanyagot" a gazdasághoz. Ha a szülő vagy a pedagógus nem jól végzi a dolgát, később nem működhet jól a társadalom sem, hiszen tagjai nem lesznek elég kiegyensúlyozottak és képzettek. Sokszor halljuk: az anyaság rengeteg lemondással jár. Az igazi kizsákmányolás azonban nem abban áll, hogy anyává válunk, hanem abba, hogy ezt nem értékeli sem környezetünk, sem a társadalom.

- Sokszor mi magunk sem. Hányszor mutatkoznak így be azok a kismamák, akikkel a munkám során kapcsolatba kerülök: ez és ez vagyok, jelenleg nem dolgozom.

- A gyes esetében - ha bérjellegű juttatásnak tekintjük - az a csapda, hogy nincsenek tisztázva a munkaköri kötelességek. A társadalom tagjai úgy érzik: ha az én adómból fizetnek, te csak végezd a dolgod, és maradj a gyereked mellett. Az anyák többsége is magáévá teszi ezt a szemléletet. Annyira szeretne egy kis gyerekmentes időt, olyan szívesen venne egy könyvet a kezébe, elmenne uszodába, kirakatokat nézegetne, de még a gondolatától is összerándul a gyomra. Rögtön lelkiismeret-furdalása támad, hogy nem tud elszámolni az idejével. Pedig ez járna neki: senki nem vállalhat napi huszonnégy órás, évi 365 napos felelősségteljes szolgálatot úgy, hogy eközben ő maga ne károsodna. Sajnos, a mai általános felfogás szerint az anyának nem szabad jól éreznie magát. Egyenesen lebecsülendő, ha valaki nem találja elég szórakoztatónak és kielégítőnek a gyermekgondozást, de azt sem nézik jó szemmel, ha valaki a játszótéren önfeledten csúszdázik a gyerekkel együtt ahelyett, hogy mártír arccal a pelenkák minőségről társalogna a többi kismamával.

- Lehet, hogy ezért nem emelkedik a gyerekszám a családtámogatási rendszer megváltozása ellenére sem.

- Ma Magyarországon egyszerűen kényelmetlen kisgyerekes anyának lenni, de nem jó gyereknek lenni sem. Nem tudsz úgy kimozdulni a babával, hogy emberfeletti mutatványokra ne kényszerülj, ha közlekedni, ügyeket intézni, vásárolni akarsz, mindezt úgy, hogy a kicsi közben elfogadhatóan érezze magát, esetleg meg is tudd szoptatni. A felmérések szerint a magyar társadalom gyermekbarát. Az emberek kilencven százaléka imádja a gyerekeket, úgy általában. De a konkrét gyereket, aki nyűgösködik a sorban állás alatt, azt már nem. Pedig a társadalom számára úgy "termelődnének" értékes emberek, ha az anya és a baba is jól érezné magát, ha a gyereknevelés a legtöbb családnak nem túlélési gyakorlat lenne, amit ráadásul még élvezni is kötelező. Könnyíteni kellene a fiatal szülők dolgán, például azzal, hogy alternatív megoldásokat, választási lehetőségeket kínálunk számukra. Mondjuk mindenki számára elérhető lenne heti két nap játszóházszerű foglalkozás, vagy a gyermekfelügyelet valamilyen más módja.

Sződy Judit

Korábban

Már a nagyi is mehet gyesre!