Metálos plüssmaci, lufival

Vágólapra másolva!
Az Állatkerttel és a Fővárosi Nagycirkusszal szemben lévő pavilonoknál, bódéknál jól megfér egymás mellett az AC/DC póló a plüssmacikkal, a heavy metálos, szögecses csuklószorító a rózsaszín kalapokkal. Egymás mellett, meghitt harmóniában leng a Real Madrid-os törülköző (mostanság valahogy nemigen veszik), a csipesszel rögzített Kockásfülű Nyúl, a színes nyaklánc. Liget, májusi vasárnap.
Vágólapra másolva!

Van itt matchbox és tollas, táska és műanyag géppisztoly, igazi nyári forgatag. Érdekes, hogy a látszólag nyugodt és békés felszín alatt jócskán vannak indulatok. Volt betörés is: piti bűnöző lehet, aki harminc vízipisztolyra, ugrókötélre és szappanbuborék-fújó szerkezetre vágyik, mondjuk nagyobb tétel ukrán plutónium helyett.

- Régebben a kereskedők elszórva voltak a Liget területén, de a Főváros egyre több asztalos engedélyt ad ki. Nekik hamar, pikk-pakk megadják az engedélyeket, több évre, mi pedig állandóan hadakozunk. Mi húsz éve vagyunk itt, és évente kell küzdeni az új engedélyért! - panaszkodik az egyik asszony, a tizenkét pavilon egyikének tulajdonosa. Ő az asztalokon árusító konkurenciában látja a bevételek csökkenésének fő okát. Azt mondja, hogy nem tartja őket ellenfélnek, nem haragszik rájuk - de mi látjuk, hogy valahol mégis.

- Először csak lufira kaptak engedélyt, aztán elkezdtek árulni mindent. A büfést közben meg állandóan piszkálgatja a Köjál! - teszi hozzá, bár nem éppen ezt az igét használja. Mindenki a saját maga által felhúzott pavilont igazgatja, nemigen bízzák másra. Egy alig pár négyzetméternyi bódéért 25 ezer forintot fizetnek egy hónapra, de újabb 40 ezret kér az önkormányzat négy négyzetméteres kipakolós felületért. A pavilon magában kicsi, hangulattalan, nincs az az elszánt vevő, aki bezsúfolódna a parányi helységbe - ami inkább csak raktárnak jó.

Egy szomszédos pavilon tulajdonosa, egy ősz úr is átjön panaszkodni egy kicsit: - Legalább nagyjából biztonságban vagyunk, bár pár éve volt egy betöréssorozat. Minden kedden feltörtek egy pavilont! Aztán úgy két éve nincs már rablás, betörés, csak próbálkozások vannak - közli, az emlékek miatt kissé feldúltan, lelki szemei előtt pedig megjelenik egy züllött, gonsz betörő képe, amint (gúnyos vigyorral borostás arcán) viszi a Britney Spears-es törülközőket, úszógumikat és a műanyag kiskatonákat.

Forrás: MTI

- Márciusban kezdünk kijönni, de akkor csak hétvégén, amúgy nincs forgalom. Szeptemberben már kezdődik az iskola, húzhatjuk le a redőnyt. Régebben a cirkusz után kijöttek a népek vásárolni ezt-azt, ma már hazamennek. A Ligetet tán évente kétszer takarítják, viszont ezt a környéket mi tartjuk rendben - jönnek a panaszok, szép sorban. Az autókból árusító illegális árusok is megkapják a magukét, de a zsebeseket is szemmel tartják a bódék lakói: ismernek sokat közülük, értesítik a rendőröket és figyelmeztetik a turistákat, ha feltűnik egy-egy szarka.

A teniszlabdák, gombfocicsapatok, dugóspuskák és lézerkardok mellett még elcsevegünk a pavilonok és a tulajok fontosságáról: néha elveszett, megszeppenten szipogó gyerekeket őriznek meg és szolgáltatnak vissza a riadt (és figyelmetlen) szülőknek, máskor pedig a műtóba pottyant, riadtan bömbölő kisdedeknek adnak száraz ruhát: jó kis metallicás pólót, cuki szoknyát és ferraris bézbólsapkát. Hogy jó emléket is hagyjunk, veszünk egy buborékfújót és egy homokozószettet a kezünket egyre elszántabban és dacosabban rángató gyereknek: hosszú még a nap, nincs idő a bárgyú, haszontalan csevegésre, ideje dolgozni!

Ajánlat:

Magányosan a sárkányok közt
Városliget, Tél-Nyár, 1-0.
Balatoni hajózás
Elmarad a Love Parade