Neohippik Ozorai Pipo nyomában

Öt évvel a legendás Solipse után ismét fesztivált rendeztek a Tolna megyei Ozorán. A hajdani közel húszezer ember helyett most jóval kevesebben jöttek el, de a fíling éppen olyan volt, mint 1999-ben, a napfogyatkozáskor.

fotó: Pethő Dániel

Szombat esti érkezésünkkor éppen a Star Sound Orchestra adja alánk a lovat. Marokkóban láttuk őket egy ezredfordulós partyn, a kősivatag közepén, egy hatalmas, de alig egy méter mély, teljesen élettelen, sós vizű tó partján. Akkor éppen átvezették a népet a harmadik évezredbe, olyan színpaddal, amilyet azóta se láttunk: körben, mindenhol a deszkákon kisebb-nagyobb és -hatalmasabb dobok, üstdobok, gongok, kongák, melyek között egy Woody Allen-kinézetű "félőrült" rohangált, eszetlenül püfölve, amelyiket érte. Az egészből mégis kibuggyant valamiféle harmónia, velőtrázó lüktetés.

Most is velőt ráztak, súlyos ütemekkel ringattak az éjszakába, szombat este nyolc és tíz között, a tempó közepes volt, a program így egyszerre volt bemelegítő, beindító és csúcson tartó. A hatalmas dádpusztai mezőn ugyan most nem hullámoztak többezren, de Flacky és Borz olyan máglyát rakott, hogy az égig érő paszuly tetejét is megégethette volna.

fotó: Pethő Dániel

Az Astral hajnali négyes kezdéséig többek között Danger kergette az őrületbe azokat, akik a psy-t már nem erre a világra valónak tartják, akik szerint az agytekerő sávok és a száznegyven bpm körüli sebesség nem való a goapartykra. Ők csendesen (vagy épp hangosan) visszavonulhattak, míg meg érkezett a híres-neves Astral.

Az izraeliek hozták formájukat, lement szinte az összes klasszikus goahimnusz a felkelő Nap fényében, miközben az ténfergő arcok lassan kiültek a domboldalakra. A chillben (más néven kisszínpadon) is erős menet kezdődött, Era beállt a pult mögé, és veszélyes adagolása kezdődött a korszerű trance-zenéknek. Később csatlakozott hozzá Kalumet is, a táncolók pedig szépen gyűltek a terepen.

Az örömzenélés eltartott vagy este hatig, ám ekkor már csak néhányan maradtunk elszántságunkban, vagy inkább a reménnyel, hogy talán sose kell visszatérni a civilizációba a zenéből és a természetből. Ez a remény persze hamar széjjelfoszlott, de legalább tudjuk, hogy Ozora jövőre is és minden évben lesz.

Zubor Tamás

Sonarplexus, Ozora-Dádpuszta, Buborék Brigád, Pipodelic Institute, Smiling Restless Sheep, 2004. augusztus 10-15.