David Holmes: "Az igazi áttörés az acid volt"

Nemrég - 1999 után először - Budapesten játszott az északír producer- és dj-fenegyerek, David Holmes. Mielőtt lemezeivel a hóna alatt bevonult volna a Trafó pultjába, hogy előadja aktuális meglepetéseit a Bomb The Jazz közönségének, a Tilos rádió dj-je, Kanadakáosz beszélgetett vele.

David Holmes, Kanadakaos

Hogyan kezdődött a zeneszerzői karriered?
- Sosem tekintettem magam zeneszerzőnek, inkább producer vagyok. Az acidhouse-érában kezdődött, 1993-ban. Szereztem egy dobgépet és bevonultam egy stúdióba egy hangmérnökkel. Akkoriban már volt egy saját klubom és egy csomó dj jött játszani. Ez nagy hatással volt rám, és a következő logikus lépésnek a stúdióba vonulás tűnt, hogy az ötleteimet átvigyem a hangmérnökön. Megcsináltuk a De Niro című számot Ashle Beedle-vel és az emberek szerették. Ez úgy hatott rám, mint a drog, vissza kellett mennem a stúdióba megcsinálni a többi elképzelésemet. Úgy éreztem, mintha semmi mást nem akarnék csinálni az életemben, csak zenét. Aztán egy csomó remixet készítettem még az első albumom előtt a Mute és a Warp Recordsnak. Mindig azért csináltam őket, mert kedvem volt hozzá. Senkit nem akartam piedesztálra állítani, ha hiszek a dalban vagy a filmben, akkor dolgozom rajta, és kész. Különben az egész zenecsinálás egy kicsit a filmek hatására indult. A Volt egyszer egy Amerika nagy hatással volt rám, hogy megcsináljam a De Niro című számot. Azoktól az érzésektől vezérelve dolgoztam, amelyek a filmből sugároztak. A filmek az inspiráció forrásai számomra, nagyon fel tudnak pörgetni bennem ötleteket. Mondják, hogy filmzeneszerű, amit írok, de én nem így kategorizálnám, ezek az én szívem mozijának a dalai. Valódi filmben dolgozni, az egészen más, az egy csapatmunka, mert semmit sem csinálhatsz szabadon, a rendezői meglátások nélkül.

Hogy állsz a mai filmekkel?
- Az európai filmeket nagyon szeretem, vagy Lukas Moodysson Együttlét című filmjét néhány évvel ezelőttről, vagy a Lilja 4-ever-t, minden idők egyik legsötétebbjét.

Mifélék a lemezvásárlási szokásaid?
- Bármerre megyek, mindenhol vannak már jó lemezboltok, itt Magyarországon is biztos lehet találni húzós magyar pszicho-dzsesszt, aztán ott az internet, ahol mindent megkaphatsz. Londonban van néhány lemezbolt, ahova bejárok. Ott van Gerald Jazzman raktára, ahová lemehetsz, leülhetsz, elszívhatsz egy jointot, megihatsz egy kávét és hallgathatod, ahogy Gerald mutogatja neked a jobbnál jobb darabokat. Ausztráliában is találtam egy csomó jó lemezt egy éve, mind öreg, könyvtári darabok őselektronikus zenékkel, bizarr hangjátékok kísérleti elektronikával.

Min dolgozol manapság?
- Épp az új lemezt rakom össze, ami nagy kíhívás, mert minél több idő telik el, annál nehezebb egyedivel és eredetivel kijönni. Az ötvenes években még üresek voltak a modern zene történetének lapjai és kifejlődhetett a freejazz, a reggae, a hiphop, a funk és mások. Ma már annyi zene van, hogy csak az lesz érdekes, ami valóban eredeti és egyedi!

Kanadakáosz