Kaszinózás Marcellel

Az LTJ Bukem kiadójához, a Good Lookinghoz szerződött Marcel végre kiadta harmadik sorlemezét, Gamblers' Delight címmel. Az album ugyan kevésbé húsbavágó, újító szellemű és egyedi, mint az előző kettő, de van története és kifejezetten hangulatos, hallgatós.

Marcel, illetve Conrad udvarisan indítja a zenefolyamot: "Welcome to the Casino, Welcome to the Gamblers' Delight", aztán szünet nélkül csapódunk a második, címadó számba, mely finoman, lassan törő, hiphopos alapjával és kissé teátrálisnak és retrósnak ható hegedűszólamával ideális indítás. A következő, "klipesített" felvételre, a Change Colours Again-re Sena énekel (sőt az elkészítésében is részt vett), s ezzel vége a beindulásnak, a hallgató ekkorra hangulatilag mindennel föl van vértezve, ami a hatékony befogadáshoz kell.

A negyedik, alig több mint félperces D'Ya Remember-ben ismét Conrad szól hozzánk és vezeti föl mc Cee-Rockot, aki helyettünk is szövegel a Gambler's Delight képzeletbeli kaszinójában forgolódva - "kulturált hiphop", alig zavaró robotikus és zongorahangokkal. Utóbbiak a következő Solitudo 3-ban is megszólalnak, némi szaxival kiegészülve ágas-bogas-játékossá, a végére pedig egyre kaotikusabbá téve a számot.

Aztán újra Conrad beszél, aki közli, hogy "This Is Your Night", majd következik az Emotio, távolkeleti dallamával és visszhangzó gitárjátékával. A következő Man Meeting Girl-ben megint Sena verbalizál bárba illően füstösen (mc-zve és énekelve), és mintha megelevenedne előttünk a kaszinó úrhölgye, amint a tuti tétet magyarázza...

Majd újra néhány bevezető mondat Conradtól (Relax!), aki mint látható, lényegében a lemez ceremóniamestere. Aztán az album közepét jelző Menthol Lights az elnyúlás-pihenés nyugodt zenéje, általában kellemesen folydogálva, helyenként kísérletezőbben. Utóbbi vonulat erősödik a már szinte absztrakt-hiphopba hajló Jealous-ben, amit csak erősít a latinos gitárpengetés és a Tom Jones-szerű ének.

Quit Now? - kérdezi Conrad aztán, a bratyizó krupié szerepében, majd jön a Cash, a néhol (például üstdobokkal, szélfúvással) fenyegetően filmzenés tizennegyedik szám, melyet Marcel Czerovszky Henriett-tel közös Lovesick No. 1-ja követ: kellemes bárpop, arra a részre, mikor koktélt rendelünk és hölgyekkel ismerkedünk a kaszinó italpultjánál.

Majd ismét Conrad: "Did You See That?" - utána a hiphoposan kurrens stúdióbohóckodás következik. "Én fogom mindig mondani magyarul, te angolul!" - mondja Marcelnek Korom Attila a Voyeur of Life elején. "Ez az élet kukkolója" - halljuk is tőle, de Marcel beröhög az angol változatot kimondva, amiből aztán tekergő hangminták kerekednek a minimalhouse-alapra. A következő, I Like to Tell Ya Thingz-ben Conrad már komolyabban szerepel: szinte végigdumálja, sőt dúdolja a közel öt percet, mialatt sörcsobogás, törtütem és női vokálok visszhangoznak.

Eggyel később, a You're in Deep-ben ugyanő lényegretörően közli velünk a helyzetünket, majd a This Is Deep-ben azt is megtudjuk, hogy nem is olyan vészes ez a mélység, hanem inkább vidám. Az utolsó előtti számban, a Higher (Mi amor)-ban kapunk még egy kis pörgős atmoszféra-drum'n'basst, majd a legvégén Conrad megköszöni a figyelmet és a részvételt a kaszinó kitűnő estjén.

Zubor Tamás